|
 2009.12.26.
Az EMNT álláspontja a RMDSZ kormányralépésével kapcsolatban
A
romániai elnökválasztás, valamint az új romániai kormány
megalakítása tárgyában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT)
álláspontja a következő:
● A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) immár
negyedízben követ el megbocsáthatatlan hibát a romániai választások/szavazások
terén, amikor is a 2004-es államelnök-választást (1) és a
Traian Băsescu államfő leváltására irányuló referendumot
(2007) (2) követően, ez év végén Mircea Geoană
posztkommunista pártvezető melletti (3), illetve a parlamenti
reform elleni (4) szavazásra szólította fel az erdélyi magyarságot.
● A novemberi, főképpen pedig a decemberi szavazások
rendjén Markó Béla és Kelemen Hunor pártszövetsége csúfos
vereséget szenvedett. Előző politikai kudarcaikat tetézve, az
RMDSZ alól szinte egész szavazóbázisuk kicsúszott. A magyar
szavazóknak több mint fele nem is vett részt a választáson/szavazáson;
a maradék választók/szavazók több mint fele pedig a pártszervezet
opciójával ellentétesen szavazott.
● Rendkívüli politikai cinizmusra vall, hogy ezen tényállást
figyelmen kívül hagyva, az RMDSZ pártdirektívája eddigi elhibázott
politikáját rezzenetlenül tovább folytatja, és 180 fokos
fordulatot téve, előző álláspontjukat elvtelenül feladva, máris
az előbbiekben kárhoztatott demokrata-liberális párt (DLP)
uralta új kormányzat „húsosfazakai” körül tolong.
● Még hogyha az eset erkölcsi vonatkozásaitól (am.
politikai prostitúció) el is vonatkoztatnánk – az RMDSZ csúcsvezetőinek
és eszkátéjának (SZKT) magatartása több mint bűnnek: hibának
minősül – a következők miatt:
a. Érzékeny csapást mér az igencsak törékeny erdélyi
Magyar Összefogásra.
b.
További megosztó hatást gyakorol az erdélyi magyar politikai
életre, melynek további főszereplői – a Magyar polgári Párt
(MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) – amúgy is, az
RMDSZ-szel „konvergens” módon szerteszabdalják magyar közösségünket.
c.
Pillanatnyi – anyagi – előnyök fejében erdélyi közösségünket
kényére-kedvére kiszolgáltatja a román nacionalista párt-,
illetve nagypolitikának.
● Nem nehéz belátni, hogy a most felálló, új román
kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű. Következésképpen
az RMDSZ-nek, illetve erdélyi magyarságunknak hosszú távon súlyos
árat kell fizetnie a pillanatnyi előnyökért. A nemzeti érdek
fölött újból a pártérdek diadalmaskodott.
● „Ott van a zsozsó” – jelentette ki az SZKT
december 18-i ülésén – a temesvári népfelkelés 20. évfordulóján
(!) – a testület egyik szemérmetlenül „egyenes beszédű”
tagja. Ez a „zsozsó” tulajdonképpen nem más, mint az erdélyi
magyar érdekek feladásának, az RMDSZ klientúrája megvásárlásának
az ára.
Markó Béla elnök mérhetetlen cinizmusára vall mindezt
úgy beállítani, hogy a kormánybalépéssel az RMDSZ „az erdélyi
magyarsághoz volt hűséges” (sic!), és hogy ezáltal kívánja
„a közösség érdekeit szolgálni” (sic!).
● Az is egyértelmű, hogy az új kormány közösen
elfogadott irányelvei („principii de guvernare comună”) az
RMDSZ „demokratákkal szemben támasztott igényeitől”
igencsak elütnek (lásd a nevezett pontokat). Következésképpen
Markó Béláék ez alkalommal sem kérték meg „ a liba árát”,
hanem újultan beleomlottak a román hatalom karjába. (Dicséretére
váljék: még a nótoriusan hatalompárti Frunda György
„keresztény-demokrata” politikus is mélységesen elégedetlen
az Rmdsz politikai kurzusával…)
● Magyar szempontból az új kormány személyi
vonatkozásai is igencsak megkérdőjelezhetők. Gondoljunk
vissza: egyéni „dicsőségen” kívül Markó Béla
miniszterelnök-helyettessége mennyit ért egy hajdani kormányban?
Cseke Attila egészségügyi minisztersége viszont eleve borítékolható
kudarcot jelent. Kelemen Hunor kulturális tárcája pedig
legfeljebb klientúra-építésre elégséges…
● A romániai magyar közösségnek nem miniszterekre,
hanem – példának okáért – magyar egyetemre van szüksége.
Önálló, autonóm magyar oktatási rendszerre óvodától a felsőoktatásig.
Továbbá, amint arra Markó Béla elnök úr saját bevallása
szerint húsz év után rájött: etnikai arányainknak megfelelő
részesedére a helyi közigazgatásban, állami adminisztrációban
és a regionális vezetésben. Arra, hogy anyanyelvünk hivatalos
regionális nyelvvé váljon Erdélyben. Háromszintű autonómiára.
És önálló – magyar – külpolitikára. Az RMDSZ vezérkara
és a „kiéheztetett” klientúrája viszont éppenséggel
ezekről feledkezik meg – a bársonyszékek és a csurranó-cseppenő
pénzjuttatások fejében…
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács eleve óvva intette az
RMDSZ urait attól, hogy a Băsescu-ellenes hecckampányba
bekapcsolódjanak, vagy valamelyik oldalon beszálljanak a román
nagypolitikába, annak játékszerévé váljanak, és – újból
– jégre vigyék az erdélyi magyarságot. Mindhiába. Azt is hiába
mondtuk, hogy ne meneteljenek szembe az Európai Néppárttal,
melynek tagpártjai közé éppen ők segítették be a DPL-t.
Erre sem hallgattak.
Tudathasadásos állapot, hogy most éppen ők állnak
azokkal szövetségben, akik „barátságáért” bennünket és
az MPP-t kárhoztatták.
Alapvetően elhibázott politikájukkal az RMDSZ puszta túlélésre
berendezkedett vezetői rendkívüli károkat okoznak erdélyi
magyarságunknak, és a Petőfi-Schiller képlet sémájára játsszák
el alapvető érdekeinket. Ráadásképpen magyar közösségünk
körében további megoszlást gerjesztenek.
Ebből a helyzetből egyetlen kivezető útnak látszik az
erdélyi Magyar Összefogás útjára való visszatérés. Az Erdélyi
Magyar Egyeztető Fórum által egyeztetett közös magyar érdek
következetes képviselete – ellenkező esetben pedig a kormányból
való mihamarabbi és határozott kiválás.
Az egyoldalú pártpaktum megkötése után – természetesen
– ennek a magyar kiválásnak rendkívül csekély a valószínűsége.
Az RMDSZ ugyanis a kormánytagság helyett újból „a kormány
fogságába” esett.
Mindezek tudatában és sajnálatos következményeinek a
kivédése érdekében az EMNT az RMDSZ-szel együtt vagy önálló
módon keresni fogja a kapcsolatot Traian Băsescu elnökkel, továbbá
az Európai Néppárt, valamint a Fidesz-MPSZ támogatását igénybe
véve, egy átfogó magyar-román rendezés megvalósítása érdekében
fog eljárni.
Budapest, 2009. december 23.
Tőkés
László
az
EMNT elnöke
|
