vissza a főoldalra

 2009.02.06. 

Izraeli háborús bűnök

Richard Falk, az Egyesült Nemzetek Szervezetének gázai ügyekben illetékes megbízottja kijelentette: független vizsgálatoknak kell kiderítenie, Izrael követett-e el háborús bűncselekményeket a gázai hadműveletek során. A diplomata nem kevesebbet állított, mint hogy véleménye szerint „a varsói gettóban történt borzalmakat idézte föl mindaz, ami az övezetben történt.” Falk, aki egyébként zsidó származású amerikai állampolgár, úgy véli: Izraelnek kötelessége lett volna lehetővé tenni a polgári lakosság számára, hogy elmeneküljön a bombázások és a harcok elől. A diplomatának volt bátorsága kimondani: „Az ENSZ alapokmánya és a nemzetközi jog értelmében Tel-Aviv nem indokolhatja önvédelemmel a Gáza elleni agressziót.” Egyértelműnek tekinthető bizonyítékok sokasága támasztja alá, hogy Izrael illegális fegyvereket is bevetett a védtelen palesztin lakosság ellen. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hivatalos közlése szerint „az urániumot tartalmazó fegyverek használata rákos megbetegedéseket okozhat a jövőben.” A genfi konvenció alapján az „uránium bevonatú” bombák tömegpusztító fegyvereknek minősülnek, és használatuk tilos. Hasonlóképpen nem lenne szabad bevetni a fehér foszfort sem, amelyet a harctér megvilágítására, illetve álcázás céljából szoktak alkalmazni. Ma már azonban számos bizonyíték van arra nézve is, hogy az amerikai hadsereg katonái is illegálisan használták a fehér foszfort 2004 novemberében, az iraki Fallúdzsa elleni hadművelet során. (Korábban pedig Vietnamban.) Ha pedig az USA megtehette mindenféle következmény nélkül, hogy a fehér foszfort fegyverként alkalmazza, akkor Izrael miért ne tehetné meg? – kérdezhették Tel- Avivban. Még az Izraellel szemben általában igen csak „megértő” Amnesty International is tiltakozott. „A fehér foszfor ilyen mértékű, válogatás nélküli bevetése a világ egyik legsűrűbben lakott térségében háborús bűncselekmény” – jelentette ki Donatella Rovera, az emberjogi szervezet egyik vezetője. De vajon elképzelhető-e, hogy nemzetközi törvényszék elé idézik az izraeli vezetőket? Kevés rá az esély. A zsidó állam az elmúlt 60 esztendő során számtalan alkalommal sértette meg a nemzetközi jogot, és az ENSZ-határozatok tömegét sem tartja magára nézve kötelezőnek. Ezen kívül teljes sebességre kapcsolt a cionista propagandagépezet. Figyeljük csak a magyarországi televíziók híreit: arról a mérhetetlen szenvedésről, pusztulásról, rombolásról, amely a gázai palesztinokat sújtotta, alig esik szó. (Ha mégis, akkor nem mulasztják el a Hamaszt hibáztatni a szörnyűségekért.) A tűzszünet bejelentését követően a vezető hír nem a brutális agresszió következményeinek bemutatása volt, ehelyett az izraeli erők kivonását állították a figyelem középpontjába. Az illegális izraeli fegyverek bevetése sem témája a hírműsoroknak és az elemzéseknek a „fősodratú médiában”. Miképp arról sem esik szó, hogy az ENSZ segélyszervezetének (UNRWA) Gázában működő épületei közül 53-at ért támadás, továbbá 37 iskolát is bombáztak az izraeliek (ezek közül hatban civilek kerestek menedéket), valamint leromboltak 6 egészségügyi központot is. De ami a legborzasztóbb: az 1330 halálos áldozat 65%-a polgári személy volt, a megölt gyermekek száma pedig eléri a 400-at! Közben Tel-Avivban Daniel Friedman igazságügyi miniszter vezetésével létrehoztak egy jogászokból álló bizottságot, amely majd „megcáfolja a zsidó állam ellen felhozott vádaskodásokat”. És noha Izraelben egyöntetű támogatást élvezett a lakosság körében a Gáza elleni brutális támadás, ennek ellenére nyolc izraeli emberjogi szervezet felszólította a tel-avivi kormányt: azonnali hatállyal vizsgálja ki az elkövetett bűntetteket. Persze a zsidó állam katonai és politikai vezetői is érzik, hogy vaj van a fejükön. Teljes titokban tartják a „hadműveletnek” nevezett mészárlásért közvetlenül felelős tábornokok és más parancsnokok nevét. Az izraeli jogászoknak nehéz dolga lesz, ámbár a nyugati média nagyobbik része egészen biztosan a kezük alá dolgozik. Az igazság pedig egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem is számít. „Nem kell becsületesnek lenni, elég annak látszani”, mondhatnánk Kovács László emlékezetes mondatait némiképp kifacsarva. (Noha mondandójának lényege alighanem ez volt.) A látszatot pedig a média alakítja, amelyben ugye a cionista lobbinak jelentős a befolyása. Miként a politikai életben is. Izraelnek tehát különösebben nincsen mitől tartania.