vissza a főoldalra

 2009.02.20. 

Isten, család, tánc

Dalotti Tibor koreográfus 1963. május 11-én született Budapesten értelmiségi családban. A Toldy Ferenc Gimnáziumban letett érettségi után elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol okleveles biológus-vegyészmérnök diplomát szerzett. A tánccal 10 éves korában került kapcsolatba. Ekkor kezdett el versenyszerűen jégtáncolni. Ebben a műfajban 6-szor nyert korosztályában országos bajnoki címet és 19 éves korában, válogatott kerettagként hagyta abba. 16 éves korától kezdve a versenytáncban is indult versenyeken, ahol több Budapest-, és országos bajnoki címet szerzett. Az egyetemi tanulmánya mellett elvégezte a Népművelési Intézet társastánc-pedagógusképzőjét, melyet kitűnő eredménnyel fejezett be. Ekkor alapította meg táncpartnerével a Botafogo Táncegyüttes jogelődjét. Együttesével 1986-tól kezdve résztvevője a miskolci Nemzetközi Formációs Fesztiválnak, ahol az elmúlt több, mint két évtized alatt nem volt olyan év, amikor ne kapott volna koreográfiai-, pedagógiai-, vagy egyéb más értékes díjat. A Botafogo Táncegyüttes az ő irányításával és koreográfia munkássága nyomán olyan különleges táncnyelvet alakított ki, mely egyedülálló Magyarországon és az egész világon is, ami ugyanakkor közérthető és élvezetes. Az együttes számtalan világverseny győztese. Munkásságát a Táncpedagógusok Szövetsége nívódíjjal jutalmazta. 2002-től tanára a Magyar Táncművészeti Főiskolának, ahol koreográfiai ismereteket tanít. 2003-ban a Botafogo székhelyén, Pestszentlőrincen, a városért végzett munkássága elismeréseként Pro Urbe Pestszentlőrinc díjat vehetett át. 2004 –2007 között igazgatója volt a Budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központnak. 2008. november 28-án született ötödik gyermeke. A négy fiúgyermek és egy leány édesanyja Bágyoni-Szabó Zsuzsanna, akivel 14 éve él boldog házasságban.

 -2009. január 10-én a Thália Színházban került sor a Botafogo új táncjátéka premierjének, a Sakknak a bemutatására. A plakáton azt írják: izgalmas a téma.

 -Valóban az. Amikor kitaláltuk a témát, nem gondoltunk arra, hogy milyen nehézségekbe fogunk ütközni. Egy sakkjátszmát álmodtunk a színpadra, élő bábokkal, táncosokkal, izgalmas, fordulatos cselekménnyel. Ez végül is maradéktalanul sikerült. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a sakk színházi, vagy dramaturgiai szemmel nézve megoldhatatlan játék, hiszen 32 játékosunk van a színen, s mindig csak egy lép, míg a többiek állnak, s a végén egyre kevesebben vannak a színpadon. Ezért a sakk csupán gondolataink hordozójává vált, és egy rendkívül izgalmas darab formálódott a kezünk alatt.

 -Kik irányítják a „bábokat”?

 -Ez nagyon fontos kérdés. A bábokkal a sakkozó lép. Ebben a darabban a sakkozók jelenítik meg a mindenkori felsőbb hatalmat, akik bábuként, tárgyként, vagyis nem érző, gondolkodó emberként használnak minket.

 -Még a királyt és a királynőt is?

 -Hogyne. Ez a felsőbb hatalom irányítja a vezéreket is. Ezért van egy kis áthallás a darabban a mindenkori politikai hatalomra utalva. A táncjátékban a bábok hiába szeretnek egymásba, hiába próbálnak meg békét kötni, hiába vannak saját ambícióik, ha a sakkozó másként dönt. Minden a sakkozó kezében van, s így átvitt értelemben a mi életünk is. Sajnos azt már nem tudtuk beleszőni ebbe a leíró darabba, hogy a sakkozó felett is áll egy olyan hatalom, aki nélkül ő sem lehetne az, aki.

 -Hogyan fogadta a sajtó és a közönség ezt az új darabot?

 -Még minket is meglepett a hatalmas közönségsiker. Nem ritka, hogy fellépéseink után 10 -15 perces ováció tör ki a nézőtéren, vagy a sportcsarnokokban, de most még ennél is nagyobb sikert aratott a darab. A szakma is pozitívan fogadta a Sakkot. A darabnak nagyon sok rétege van. Ha valaki csak szórakozni szeretne a színházban, ugyanúgy megkapja azt, amire vágyik, mint az, aki a mögöttes gondolatokat keresi.

 -A táncjátékoknak is ugyanúgy hódolói vannak a közönség körében, mint mondjuk a musicalnek?

 -Igen, de nem ők alkotják a Sakk közönségének zömét. A szűk rajongói táboron kívül elég széles skálán mozog a közönség összetétele. A darab egyaránt szól fiatalnak, idősnek, sakkozóknak és laikusoknak, férfiaknak és nőknek. A premier utáni háttérbeszélgetésekből kiderült, hogy még olyan gondolatok is megfogalmazódtak a nézőkben, amelyekre mi direkt utalásokat nem is tettünk.

 -Latin zenét hallunk a játék közben?

 -Első sorban nem, mert a sakkot nem tudjuk egyetlen nemzethez, vagy egyetlen korhoz kötni. Még a története is homályba vész. Így a zenei összeállítás nagy időszakot ölel fel és több stílus követi egymást. Vivaldi zenéjétől indulunk és oda érkezünk meg, de közben pl. a fiatalok által szeretett, Nightwish együttes számai is felhangzanak. A válogatás alapja az igényesség. Egy zene nem attól jó, vagy rossz, hogy mikor keletkezett és milyen stílust képvisel, hanem az ötletek sokasága és a kidolgozás mívessége a döntő.

 -Hogyan jön létre egy adott koreográfia?

 -Egy több szakaszból álló folyamatról van szó. Első lépésként meghatározzuk a dramaturgiát, azt, hogy mit fogunk eltáncolni. A dramaturgiát jelenetekre bontjuk, amikhez zenét keresünk. Csak ezután jönnek létre a konkrét mozdulatok, s megszületik a tánc.

 -Vannak azért ötletgazdák is?

 -Igen, ez egy csapatmunka. Nem is tudnék mindent magamra vállalni. Amiben nem vagyok járatos, abban segítséget kérek. Így a dramaturgia megalkotásában, leírásában, de a jelmezeket, díszleteket is hivatásosok tervezik. A zeneválasztás, a rendezés, a koreografálás, valamint a fény és látványterv a sajátom, ezekben érzem magam otthonosan.

 -Régebben a zene, tánc, ének együvé tartozott. Ha egy kisgyermek énekel, tudattalan mozog is a dallamra… Mikortól jár külön utat a tánc meg a zene?

 -A középkorig kell visszamenni, amikor az ének szakrális része elvált a tánctól. Évszázadokkal ezelőtt az egyház olyan szabályokat hozott, mely szerint a tánc tiltott dolog. Az ókorban természetes volt a szöveg, a zene, a mozgás egysége. Korábban jártam Dominikán, s elmentem egy katolikus misére, ahol nem csak énekeltek, hanem táncoltak is a hívek. Ez szerintem kultúrkör-és hagyományfüggő dolog.

 -Térjünk rá az ön életére, pályájára. Kérem, beszéljen felmenőiről. Honnan eredeztethető a Dalotti család? A nevet hallva itáliai származásra gondolok.

 -A XVII. században, Buda visszafoglalásakor olasz tisztek is részt vettek a harcokban. Így az egyik ősapám is, aki érdemeiért nemesi rangot kapott. Magyar lányt vett el feleségül, s családot alapított hazánkban. Az ősök révén egyébként egészen a XIII. századig visszakereshető édesanyám felmenő ága.

 -Nemesi ősei vannak. Ők adnak önnek egyfajta tartást?

 -Minden embernek tudnia kell, honnan jön, földi értelemben honnan ered, ezért is fontosak a gyökereim. Sok kiváló gondolkodó volt őseim között. Rokonságunkhoz tartoznak pl. az 1848-49-es szabadságharcban érdemet szerzett Madarász-testvérek, László és József. De ugyanígy Kleblersberg Kuno, vagy éppen Vikár Béla is oldalági rokonunk. Az ősök pedig mindig átadnak valami szellemi örökséget a következő nemzedéknek. Ez a szellemi örökség pedig mindenképpen hatott a gondolati fejlődésemre.

 -Sportolók, vagy művészek voltak az ősök között?

 -Erről nincs tudomásom. Főleg tudósok és tanáremberek voltak.

 -Miért a korcsolya volt első sportszere?

 -Édesanyám nagyon szeretett korcsolyázni, levitt a jégre, s én ott ragadtam.

 -Mikor is lett országos bajnok és válogatott kerettag?

 -Tizenkét éves koromtól rendszeresen versenyeztem, korosztályos bajnokságokat nyertem. Ezek a sikerek 12-19 éves korom közé tehetők.

 -Ez a sport naponta mennyi edzést kívánt?

 -Minden nap két edzésünk volt, ami összesen majd’ 5 órát tett ki. Nagyon komoly felkészülést igényelt a korcsolyázás.

 -Önt mire nevelte a sport?

 -Elsősorban kitartásra. Ha ez hiányzik, akkor biztos, hogy elbukunk az első megmérettetéskor. Fegyelemre és kötelességtudatra is nevelt a sport. Segítséget jelentett személyiségem fejlődésében is. Természetesen az egészségünk megőrzésében is fontos szerepe van a sportolásnak.

 -Miért hagyta abba a korcsolyázást?

 -Ennek két oka volt: az egyetem és a szerelem. Érettségi után a BME Vegyészmérnöki Karára jártam. Az egyetemi tanulmányokat akkoriban nem lehetett összeegyeztetni az élsporttal, legalább is én nem tudtam. A vegyészkaron olyan kötelező laborgyakorlatokon kellett részt venni, amelyek reggel 8-tól este 8-ig tartottak. Aki ezen nem vett részt, nem kapta meg a félévét. S pont erre az időszakra tehető, mikor szerelmes lettem, s akkor számomra többé nem is létezett más, mint a szerelem.

 -Vegyészmérnöknek tanult. Tehát reál beállítottságú ember?

 -Egy igazán jó kutató, vagy matematikus jó művész is egyben. Az igazi nagy felfedezések mindig valamilyen ihletettségből jönnek. A csak reáltudományokkal foglalkozó tudós valószínű, hogy nem fog elérni olyan nagy eredményt, mint az, akinek van egy kis affinitása a művészetek iránt. Jómagam mind humán, mind reál területen kaptam valamilyen talentumot az Istentől, s ezért nem mondom magamat csak művésznek, vagy csak reálosnak, hanem inkább „földhözragadt” művésznek.

 -Igaz, hogy jelölték az egyetemen ösztöndíjra, de mégsem élt a lehetőséggel?

 -Pontosítsunk: ez már nem az egyetemi évek alatt történt. Miután megszereztem diplomámat, két évig, mint biológus dolgoztam az Onkológiai Intézetben. 1989-ben egy amerikai ösztöndíjat nyertem, ám visszaléptem. Győzött a tánc és a haza iránti szeretetem.

 -Mikor kezdett el táncolni, s miért pont a társastáncot választotta?

 -Már tizenhat éves koromban -a korcsolyával párhuzamosan- kezdtem el táncolni. Sokféle táncműfajt kipróbáltam, s megragadtam a társastáncnál. A társastáncot már könnyebben össze tudtam egyeztetni egyetemi tanulmányaimmal. Egyetemi éveimre datálódik versenytáncos múltam.

 -Egy interjúkötetben olvastam: fiatal felnőttként tért meg. A gyülekezet egyes tagjai miként tekintettek önre? Vannak, akik gyanúsan méregetik a felnőttként megtérteket…

 -Az a gyülekezet, ahol megtaláltam a hitemet egyáltalán nem gyanakodva tekintett rám, sőt örültek a hívek, hogy valaki odafordult Krisztushoz. Az igazi hívő ember örül annak, ha egy másik lélek is Istenhez talál, hiszen ezt a parancsot kaptuk: „tegyetek tanítványokká minden népeket…”.

 -Miért a református egyházat választotta?

 -Mindenki arra halad, amerre Isten vezeti. Igaz, engem római katolikusnak kereszteltek, azonban Isten kegyelméből olyan lelkipásztorok közelébe kerültem, akik mellett hitben folyamatosan erősödtem. Feleségem református vallású, s rajta keresztül ismerkedtem meg ezzel a felekezettel. Azóta konfirmáltam is, így ennek az egyháznak váltam a tagjává, de tudom, hogy Krisztusban minden hívő ember a testvérem.

 -Eperjes Károly azt nyilatkozta: halálközeli élmények hatására tért meg. Ön?

 -Háromszor kerültem olyan helyzetbe, amikor csoda történt és életben maradtam. Ezek után át kellett gondolnom életemet; egyre jobban vágytam Isten közelségére, és életemet nagy lelki tusák árán, végül Krisztus kézébe tettem le.

 -A felnőttként megtértek közül többen kezdetben eléggé bigottak vallási kérdésekben. Ez önnél is előfordult?

 -A frissen megtértek lelkesedésével én is sokszor túlságosan kemény voltam másokkal. Azt hittem, hogy már mindent tudok, mindent helyesen látok. Mindenkinek elmondtam, hogy szerintem mit csinál rosszul az életében, néha túlságosan is szeretetlenül. Ez a típusú hevesség mára alábbhagyott, sokkal megértőbb lettem.

 -A szektákkal szemben is?

 -Ez más kérdés…A megtérésemnek köszönhetően tisztán látok a mindennapokban, a szektákban történő eseményeket is hívő szemüvegemen keresztül láthatom. Nem tudnak félrevezetni. Amíg az ember nem tér meg Istenhez, s úgy találkozik veszélyes lelki dolgokkal, szektákkal, rendkívül káros lehet az egyén szempontjából, -mint tudjuk a történelemből- akár halállal is végződhet. A megtért ember viszont világosan látja a problémákat. Nem rekeszti ki a szektákban élőket, hanem imádkozik értük. Az embert tiszteli, de a cselekedetét elítéli.

 -Úgy tudom: egy időben –még megtérése előtt - érdekelte az ezoterika, s az okkultizmus. Ha bemegyünk egy nagyobb könyvesboltba, akkor rengeteg mágiával, Grállal, ezoteriával kapcsolatos kiadványt látunk. Mit gondol: esetünkben a cél a történelmi egyházak gyengítése, hiteltelenítése?

 -Így van. A földön a Sátán és Isten harca folyik az emberi lelkekért. S ebben a harcban az ördög minden eszközt felhasznál célja elérése érdekében, így az Isten pecsétjét magán nem viselő tanokat is. Én azt a kegyelmet kaptam meg, hogy ezeken tévtanokon keresztül, de azokon túllépve, jutottam el a hitre. Viszont ha valaki ezen tanok bűvkörébe kerül, az nagyon veszélyes lehet.

 -Említettük: a papok tiltották a középkorban a tánc bizonyos vállfajait. Ördöginek mondták. Tehát a tánc kísértést hordoz magában?

 -Igen, mert a tánc a test mozgásán és a testiségen alapul. Kerteletlenül egy férfi egy nővel érintkezik. Szinte mindenki kísértésbe esik ettől és sokan el is buknak emiatt. A test imádata viszont elszakít a lélek rezdüléseinek megérzésétől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a test egyben a szentlélek temploma, vagyis ha képesek vagyunk elvonatkoztatni a testiség kísértésétől, akkor a mozdulatokat és annak szépségét is átélhetjük és megmutathatjuk másoknak. Munkám során én erre törekszem.

 -A tánc gyógyító erejét is ismerjük.

 - Ez a műfaj hatalmas figyelmet követel meg a partner iránt. Meg kell tanulni a másikra odafigyelni. Működő terápiás hatása van a páros táncnak: számtalan házasság jött létre vagy jött már rendbe felnőtt-tánciskoláimban.

 -Minden együttesben, csapatban adódnak nézeteltérések. Tartanak a Botafogóban ún. konfliktuskezelő tréningek?

 -Erre igen nagy szükség van. A technikai képzésen kívül rendszeresen leülünk, s átbeszéljük a problémákat. Az ellentéteket kezelni kell, bocsánatot kell kérni a másiktól. Ha nem eresztjük ki a gőzt, az könnyen egy-egy adott produkció, vagy a munka rovására mehet.

 -A tánc hányadik helyet foglalja el életében?

 -Az első Isten, Őt követi a család, s csak a harmadik a munka. Ha az első a helyén van, akkor az összes többi a helyén marad. Ellenkező esetben káosz jön létre. Ha nincs erős családi hátterem, akkor a munkámat sem tudom jól elvégezni, ha nem figyelek Istenre, akkor a családban is gondok adódhatnak. Természetesen én az ideális állapotról beszélek. Sajnos néha még az öt gyermekem mellett is időszakosan előtérbe kerül a tánc, mint például most, a Sakk bemutatója kapcsán. Minden művész életében vannak ilyen pillanatok, de tudom, hogy hová kell visszatérnem és ez mindig erőt ad.

 -Ön a Jobb Kor Polgári Egyesület vezetője, alapítója. A”jobb” esetünkben politikai oldalt jelent?

 - Távolabbról kezdem. A Botafogo neve -nem véletlenül- nagyon sok jelentéssel bír. Meg is szokták kérdezni: mit jelent a Botafogo neve, honnan a név? Pl. van egy ilyen focicsapat Brazíliában, de létezik ilyen nevű öböl Rióban. Sőt a szamba alapfigurája a botafogo, de ezen kívül számtalan asszociáció kapcsolódik a névhez. Így van ez a polgári egyesületnél is. Nem gondolom, hogy Vörösmarty a kérdésben felvetett értelmet is adott volna e szavaknak, és én azt mondom, hogy a névbe mindenki azt lásson bele, amit neki leginkább jelent. Úgyis az elvégzett munkánk minősít minket.

Medveczky Attila