vissza a főoldalra

 2009.02.27. 

Janus-arcú a hazai oktatás

A kiszámíthatatlan oktatásirányítást tartják az egyik legfőbb gondnak azok a pedagógusok, akik részt vettek a tárca kezdeményezésére a pedagógusok munkaterhelésének felmérésben. A vizsgálatból kiderült az is, hogy minden tizedik iskola pedagógushiánnyal küzd, miközben az elmúlt két évben tízezer álláshely szűnt meg a kötelezőóraszám-emelés és a forráskivonások miatti intézménybezárások következtében.

Túlterhelt a pedagógusok harmada, heti óraszámuk több mint húsz százalékkal meghaladja a központilag előírt kötelező óraszámot – derült ki az oktatási minisztérium megbízásából a Tárki Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. által készített felmérésből. Tavaly ősszel 108 iskola 3285 pedagógusához juttatták el a kérdőívet, amelyben a munkaterhelésükre vonatkozó kérdésekre kellett válaszolniuk.

 A vizsgálatban részt vevő tanárok mégsem a munkaidő-terhelés nagyságát és aránytalan eloszlását tartják a legnagyobb problémának, hanem az oktatásirányítás kiszámíthatatlanságát.

 A pedagógusok heti átlagos óraszáma 23, vagyis az átlag is meghaladja a kötelezően meghatározott óraszámot. A tárca a nem szaktanítást végző pedagógusok kötelező óraszámát eggyel, a szakos és a középiskolai tanárokét kettővel emelte meg 2007 szeptemberében. Ennek nyomán, illetve az oktatásban végrehajtott forráskivonás miatt tízezer pedagógus-álláshely megszűnt. Az elbocsátott tanárok munkáját térítésmentesen átvették kollégáik, a többletmunka miatt azonban romlott az oktatás minősége. A PDSZ az intézkedés előre látható következményei miatt a kötelezőóraszám-emelésre vonatkozó rendelet visszavonását népi kezdeményezéssel próbálta meg elérni. Több mint hatvanezer aláírást gyűjtött össze, de az Országgyűlés kormánypárti többsége visszautasította a pedagógusok kérését. Éveken át az Országgyűlés szakbizottsága akadályozta meg a pedagógusok terheléséről szóló felmérés elkészítését.

 A minisztérium 2008 őszén a Tárkitól mégis megrendelt egy felmérést. El is készült, s kitűnik belőle, hogy a tanárok becslése alapján az iskola épületében átlagosan 31 órát dolgoznak, az intézményen kívül heti további tízórányi "iskolai" munkát végeznek. A tanárok túlterheltsége két tényezőből fakad: a túlórákból és a munkáltató által előírt többletórákból. Harminc százaléka a megkérdezetteknek önként és munkáltatói utasításra is végez feladatokat. Ennek hátterében az a kiszolgáltatottság állhat, hogy a pedagógusok 85 százalékának egyetlen munkahelye van, az iskola. Jelentős eltérések vannak a terhelésben a tantestületeken belül, s ez feszültséget okoz. A szakiskolákban a legnagyobb a tanárok terheltsége, emiatt sokkal kevesebb figyelem jut egyénileg a tanulókra, miközben ezekben az intézményekben tanul arányaiban a legtöbb hátrányos helyzetben lévő diák. A közoktatásban – állapítja meg a felmérés – egyszerre van jelen a pedagógus-munkanélküliség és a pedagógushiány. A felmérés rámutat, hogy bár van szabad pedagógusstátusz az intézményben, de nincs rá jelentkező, illetve ha mégis, az nem megfelelő. Az iskolák 57 százaléka hiába hirdette meg az állást, nem tudta betölteni. Magyarországon minden tizedik iskola pedagógushiánnyal küzd. A fiatalok szakképesítésük ellenére sem lépnek a tanári pályára annak kiszámíthatatlansága miatt. Tizenöt év múlva pedagógushiány lesz hazánkban, mert a jelenlegi középkorúak nagy számban vonulnak nyugállományba. A megkérdezettek szerint jól átgondolt pedagógusi életpályamodellre lenne szükség.

 89 százaléka támogatta a tanároknak az Orbán-kormány időszakában kidolgozott pedagógus-életpályamodellt, amely a béremelés mellett szakmai életutat is kijelölt a katedrára lépőknek. Az elképzelés fő eleme az önálló bértábla volt, amely a pályán töltött évek arányában emelte volna a fizetéseket. A modell az egyetemi végzettségű pedagógusoknak legalább százezer forintos kezdőbért jelölt meg, és biztosította az előmeneteli lehetőségeket is. A kiemelkedő munkát végző pedagógusokat mestertanári, valamint mesterjelölti címek bevezetésével ismerték volna el. A pályakezdőket segítő tapasztalt pedagógusok munkájukért mentori díjazást kaptak volna. Az életpályamodell szorgalmazta a kistelepülések iskoláiban dolgozó pedagógusok bérének az átlagosnál nagyobb mértékű emelését. A pedagógus-életút bevezetése – amit Pálinkás József minisztersége idején dolgoztak ki – a számítások szerint nem járt volna létszámleépítéssel, óraszámemeléssel, sőt a tanórákon kívüli felkészülést a kötelező óraszámnak megfelelő javadalmazással illette volna. Az életpályamodell azonban a 2002-es kormányváltással lekerült a napirendről.

 További vizsgálatokat sürget a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a pedagógusok munkaterhelésével kapcsolatban. Hiller István tavaly augusztusban megígérte, hogy a PDSZ-szel közösen terhelésvizsgálatot készíttet. A miniszter ezt anélkül jelentette be, hogy beszélt volna a korábban hasonló témában Tárkitól megrendelt vizsgálatról. A Tárki felmérése alapvetően az oktatási intézményen belüli munkavégzésre vonatkozott, miközben a pedagógusi munka jelentős része az intézményen kívül folyik. A felmérés a tanárok önbevallását használja, s ezzel az érdekvédelmi szervezet szerint az a gond, hogy az emberek általában rosszul emlékeznek egy-egy tevékenységre fordított időre. A PDSZ az oktatási tárcával közösen olyan felmérést kezdeményez, amely egy héten át folyamatos időmérleg-feljegyzésen alapulna. A Tárki jelentéséből a szakszervezet állásfoglalása szerint kiderült, hogy a pedagógusok több mint harminc százaléka vállal túlórát, és elvégzi a munkáltató által elrendelt pluszmunkát is, s ez a pedagógusok kizsákmányolására utal. A PDSZ a felmérés adatai alapján megállapította, hogy a pedagógusok harmadánál a heti óraszám több mint húsz százalékkal magasabb a kötelezőnél, vagyis a túlterhelés a tanárok tízezrei esetében jelentős. A szakszervezet korábbi álláspontját is igazolva látja a vizsgálatban, s azt kéri, hogy a pedagógusok esetében számítsák bele a kötelező óraszámba azt az időt is, amelyet a szakmai szervezetbe való bekapcsolódással, kölcsönös óralátogatással és szakmai konzultációval töltenek. A PDSZ szerint a Tárki kutatásának hiányosságait pótolhatja a szakszervezet és az oktatási tárca készülő felmérése, amelyben a hangsúlyt az intézményen kívüli munkavégzésre helyezik. Mérik a szülő–pedagógus és a tanár–diák találkozásokat, amelyek nem az oktatáshoz, hanem a neveléshez szükségesek, valamint a tanulók érdekében a pedagógusok és más szervezetek közötti egyeztetéseket, valamint a munkába és a munkából való utazás idejét.

(Forrás: Magyar Hírlap)