|
 2009.01.16.
Megtérés
Vajon
hol töltötte a Szentestét meg Karácsony első napját Klára
és Ferenc? Még az Apró villában, vagy már a külön bejáratú
ausztriai síparadicsomban? De bárhol is, bizonyára a szeretet kötelékében.
Ki tudja, talán véletlenül bekapcsolták este a Duna Tv-t is,
ahol a fenti címmel láthattak (volna) egy szép olasz filmet
Sancta Claráról és Assisi Szent Ferencről. Hiszen aki
rendszeresen bérmálkozott (!), attól talán még az is kitelik,
hogy így szól kedves hitveséhez: „Klára, ezt nézzük meg,
hiszen ez rólunk szól!” Ha szerencsénk van, akkor, még ha
megtértek is, bizonyára nem szaladnak kezüket-lábukat törve,
hogy felvegyék a ferencesek, illetve a klarisszák viseletét és
életformáját. Hanem megmarad Ferenc az ország első emberének,
Klára pedig first ladynek. De a megszorításokat saját magukon
és a tehetősökön kezdik: a környezetükön, a
szupergazdagokon, és csak, ha már minden erőforrás elfogyott
(a nemzeti jövedelem nyolcvan százaléka), akkor kezdik a szegényekre
terhelni eddigi bűneik árát. Amelyek így bizonyára megbocsáttatnak
nekik, „úgy a földön, mint a mennyben is”. Hatalmas
fordulat lesz ez, nemcsak az ő életükben, hanem az ország életében
is. Hiszen Klára asszony bölcsődébe küldte volna még talán
a kisded Jézuskát is, sőt! Ha akkor élt volna, rávette volna
Heródest, hogy egy kötelező abortuszrendelettel rendezze
Betlehemben a konkurenciaproblémát. Joggal feddhette volna meg
Ferencet meg az egész hűbelebalázs férfinépet: „ti csak a
fegyveres erőknek adott parancsokhoz, a fejvételhez, keresztre
feszítéshez, szemkilövetéshez értetek!” De ez csak rémálom
volt. Volt és elmúlt. Ehelyett lesz nekünk most 2009-től
Ferenc testvérünk meg Klára nővérünk!
-
Tessék? Hogy ez nem rémálom, hanem a valóság? És ezek
szerint ebbe a rideg valóságba lógott bele a kezem. Erre ébredtem
föl a megtérésről szőtt álmaimból. Persze, a damaszkuszi út...
csak egy kicsit messze van. És arrafelé sem feltétlenül
biztonságos most vakációzni. A környezete miatt nem egy
turistaparadicsom, mert az túlzottan fegyver- és csatazajos.
Maga az út pedig szomorú, kihalt. Pedig valaha, alig húsz éve,
a rendszerváltásnak nevezett tömeges megtérés idején még csúcsforgalom
is volt rajta!...
Kiss István
|
