|
 2009.01.31.
Meghalt Győrffy László
Életének
69. évében tragikus körülmények között január 27-én
elhunyt Győrffy László író, publicista, a Magyar Fórum
munkatársa.
Győrffy László 1940-ben született Budapesten. A gimnáziumi
érettségi után segédmunkás, kocsikísérő, színházi díszletmunkás,
könyvesbolti elárusító volt, majd 1961 és 1965 között elvégezte
a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Több vidéki színháznál
dolgozott, mint színész és dramaturg, a közönség a többi között
az Erkölcsös éjszaka, a Ballagás, a Macskajáték című
filmekben láthatta. 1982-től szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett:
24 könyve jelent meg, köztük novelláskötetek, regények,
valamint tanulmányait, közéleti írásait összefoglaló műve.
Munkája elismeréseként 1991-ben és 1998-ben átvehette a Nagy
Lajosról elnevezett emlékplakettet és díjat, 1994-ben és
2003-ban rádiós nívódíjakat kapott. 2000-ben elnyerte a
Magyar Művészeti Akadémia arany oklevelét, a Bertha Bulcsú-díjat
2004-ben és 2005-ben is neki ítélték. Tagja volt a Magyar Írószövetségnek,
a Magyar Írók Egyesületének, a PEN Klubnak, a Magyar Alkotóművészek
Országos Egyesületének, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének
és az Irodalmi Filmalkotók Egyesületének is.
A publicista életében mindig is 1956 hiteles krónikása
akart lenni. A 2006-ban megjelent Őszi robbanás c. könyve arról
a két napról szól, amelyet az akkor 16 éves fiatalember a Práter
utca környéki harcokban töltött az 1956-os forradalom és
szabadságharc idején. Október 25-én Pestszentlőrincről
elindult egy gimnazista fiú a nyolcadik kerületben államosított
bérházukhoz, ám a Práter és a Futó utca sarkán
fegyveresekbe ütközött, majd a Práter utcai iskolában összegyűlt
forradalmárokkal együtt harcolt…
–
A mi korosztályunkból, akik akkor 13–17 évesek voltak, nagyon
sokan részt vettek a forradalomban. Voltak, akik csak éppen
vizet vittek a harcolóknak: ők is sokat láttak és
tapasztaltak, valójában mindenki megírhatná a maga regényét
– mondta Györffy László. – Mi már akkor végigéltünk egy
háborút a pincében, és az orosz megszállást, négy-öt évesen.
Érthető, hogy tíz évvel később már kicsit felnőttebbek
voltunk, mint a mai tizennégy-tizenöt évesek. – Úgy
gondolom, a mai kamaszoknak jó példa lehet az 1956-os forradalmi
ifjúság, tehát elsősorban nekik ajánlom ezt a könyvet.
Az
író az 50. évfordulót Brüsszelben töltötte, az október
23-ai eseményeket a televízión keresztül követte.
-A
botrányos rendőri attak bizonyítja, hogy Magyarországon
pillanatnyilag szellemi forradalom zajlik, amely a globalizációs
gazdasági terror következménye. Természetesen fölvetődik a kérdés:
ha népeket akarnak elnyomni, előbb szellemileg kell-e lezülleszteni,
s azután a gazdasági kizsákmányolás már könnyebben végrehajtható,
vagy gazdaságilag kell tönkretenni, gyarmati sorba taszítani, s
azután jöhet a megalázottak kulturális és erkölcsi lezüllesztése.
Nálunk ez a két folyamat egyszerre zajlik, ám erős az ellenállás
– vélekedett az író.
Jól látta az író, hogy a proletár nemzetköziség után
egy falanszter-szerű nemzetköziség fenyeget, amelyben a minden
nap azonos széklábak faragásának kötelezettségét a számítógépek
billentyűzetének mániákus nyomogatása váltja fel. Valóban
szükség van a szellemi honvédelemre az egyetemes és az oda
tartozó nemzeti kultúra védelmében egyaránt. S ez utóbbira
nemcsak azért szükséges jobban figyelnünk, mert igazán csak
nekünk fontos nélkülözhetetlenül, hanem azért is, mert miként
az egyik esszé szellemesen kifejti: „Európa kelet felé
lejt” – szellemi értelemben is. Györffy László helyeselhető
álláspontja szerint nemcsak a politikának, hanem a szellemi életnek
is feladata a küzdelem e helyzet megváltoztatásáért.
Az író temetéséről a család később intézkedik.
Requiem aeternam dona ei, Domine!
m.a.
|
