vissza a főoldalra

 2009.07.03. 

A naphoz a vörös, a szellemi naphoz a fehér szín tartozik

Dr. Tóth Judit : Szent Korona, a mágikus pecsét c. könyvének ismertetése

Nagy tudósaink figyelmeztettek bennünket az alapvető tényre: az ősmagyarok életéről kevés írásos anyag maradt fenn, vagy egyáltalán semmi, ezért roppant óvatosan kell bánnunk a magyarság korai életéről szóló megállapításokkal. A nagy tudós óta és szüntelenül folyik a kutatás, hogy miként is volt „in illo tempore” –- abban az időben. Dr. Tóth Judit most mágikus pecsétekről és a Szent Koronáról beszél meg az őseink életéről, a tarnaszentmáriai templom falába épített pecsétről, mely teljes mértékben párhuzamba hozható a Szent Korona tetejéről készült fényképekkel. Itt a Szent Korona felülnézetből látható, középpontban a Pantokrátor, maga a megváltó Krisztus, és az alaprajz teljes mértékben hasonlít a tarnaszentmáriai templom falán látható pecséthez, egy horezmi naptemplomhoz, és egy szamarkandi tálhoz. Így összezsugorodott a világ. De tovább megyek. Dr. Tóth Judit a kitűnő könyvében a turul nemzetség zászlajával is foglalkozik, és – irgalmas Isten, segíts meg – az Árpád-sávos zászlóval. Na most az Árpád-sávos zászlót nem mi találtuk ki, az sokkal, de sokkal korábbi eredetű képződmény, mint ahogy gondolják nálunk az ilyenféleképpen gondolkodók. A könyvben Babba Mária, a Napbaöltözött Aszszony, akit sokan a csíksomlyói Máriával azonosítanak, pedig nem azonos vele, de valami ősi egyetemességgel igen, és erre is magyarázatot ad a szerző. Szóval az a lényeg – és most megismétlek néhány szót –, hogy a tarnaszentmáriai templom falán látható pecsét különös módon kapcsolódik a Szent Koronához, egy horezmi naptemplomhoz, és egy szamarkandi tálhoz. Mi kapcsolja össze ezeket a térben több ezer kilométer távolságban lévő alkotásokat? Mi a közös a kopt keresztény máig élő mágikus hagyományában és a felső Pantokrátor képben, valamint az apostol feliratok titkosírásának módszerében? Végül miért tartották fontosnak őseink, hogy az apostol feliratokba rejtve üzenetet küldjenek nekünk, mai magyaroknak? A kérdésekre úgy kapunk választ, hogy közben részesei vagyunk a felfedezés kalandjának. Megtanuljuk olvasni a mágikus pecséteket, és egy ősi titkosírást, amelyben megőrződtek az ókori Egyiptom mágikus hagyományai. De most figyeljünk: a sokat átkozódó és gyalázkodó liberálisok, zsidók és kommunisták szennyezik az Árpád-sávos zászlót. Hogyan került az Árpád-sávos zászló a mi történetünkbe? Hosszú az út.

  Tóth Judit krimibe illő izgalmas módon vezet végig bennünket egyrészt a kereszténység történetén, másrészt a világ nagyságát is megismerteti. Először is azon kell gondolkodnunk, kik azok a koptok, mi az a kopt kereszténység. A kopt szó vélhetően az egyiptomi jelentésű ógörög aigüptiosz szó átvételéből eredeztethető. Egyiptom a világ egyik legrégibb keresztény országa, Alexandria első püspöke az egyik evangélista volt, maga Márk. Csak hiteles tanú ez az ember. Alexandria 451-ig a kalkedoni zsinatot követő szakadásig a keresztény világ egyik szellemi központja volt. Ekkor azonban Egyiptom püspökei szakítottak Rómával, mivel Krisztus természete tekintetében nem osztották a kalkedoni zsinat álláspontját. Innentől kezdve számítjuk az önálló kopt egyház történetét. A kopt keresztények monofiziták, vagyis Krisztus isteni természetét hangsúlyozzák. A monofiziták a 451-ben bekövetkezett egyházszakadás után egymástól is különálló nemzeti egyházakat szerveztek. Közülük a legjelentősebb a nyugati szír vagy jakobita, az egyiptomi kopt és az etióp egyház volt. A monofizita egyházak virágzása az iszlám hódításig tartott. A muszlim elnyomás ellenére kedvezően alakult az egyiptomi kopt egyház sorsa. Híveinek száma ma 8-9 millió. A legkevésbé háborgatott keresztény közösség Etiópiában él. Az etióp monofizita keresztény egyház híveinek száma több mint 20 millió. Aztán vannak még monofizita egyházak Örményországban is, szórványban legalább 4 millió híve van. A koptokra rákényszerítették, hogy fekete vagy sárga ruhában járjanak, nyakukban súlyos fakeresztet hordjanak. Lám, volt már megkülönböztetés máskor is és máshol is, de ezek a koptok aztán dicsekedve hordták viseletüket, és hittel a fakeresztet a nyakukban. Másutt meg történelmi túlmodulált dráma született az ilyen megkülönböztetésből. Na most, az egyiptomi koptok rendkívül szülőszerető emberek voltak, mert Máriát Thehotokosznak, vagyis Istenszülőnek nevezték. Máriának az üdvtörténetben külön szerepet tulajdonítottak. A Krisztus utáni 3-4. században társmegváltónak tekintették Máriácskát. Aztán az idők során a túlbuzgó zsinati atyák egyike-másika a második vatikáni zsinat során ezt nem engedte. Sőt Mária üdvtörténeti jelentőségét, szerepét, égi királynőségét, földi hatalmát teljes mértékben kétségbe vonták. Na ezt már a többi zsinati atya nem engedélyezte, és amikor vége volt ennek a zsinati ülésszaknak, éppen a hozzánk közel álló lengyel bíboros, Wyszynski jött ki a Szent Péter-templomból és zokogva mondta: „Istennek legyen hála, megőriztük Mária királynőségét.” Az egyik legrégibb imádságunk kopt eredetű, a szentmisék végén ma is imádkozzuk a templomokban – no persze a katolikusokban. Először elimádkozzuk az ősrégi imát, ami úgy kezdődik: „Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya, keservét a búnak, bajnak eloszlatni van hatalmad”, majd a Mária-ima után így fohászkodunk az égiekhez: „Oltalmad alá futunk Istennek Szent anyja.” Az imádságot, ezt az ősi szöveget egyébként egy egyiptomi papiruszon találták meg, és ez a fohász a korai kopt liturgiában is megtalálható – írja dr. Tóth Judit ebben a ragyogó könyvben.

No de haladjunk tovább az izgalmak során. Mindjárt találkozunk magyarokkal is, akármennyire is furcsa, pedig Krisztus után még csak a 3-4. században járunk. Élt két szerzetes Egyiptomban: Remete Szent Pál és Remete Szent Antal. Ők a keresztény szerzetesség alapító atyái (fény)képüket is megmutatjuk e beszámolóban, mert egyszerűen szeretnivalók. És ők voltak a tanítómesterei Abu Magyarnak, a Magyar Atyának. Na most azért azt még szeretném elmondani:

„Az egyik kolostorban egy volt remetével találkoztam. (Ez mai történet.) Az udvaron sétálgatott az eléggé elhanyagolt külsejű idős férfi. Kiderült, hogy korábban 20 éven át remete volt. Tizenketten éltek a telepen, délelőtt együtt végezték a fizikai munkát, aztán visszavonultak celláikba, imádkoztak, elmélkedtek. Ő két könyvet vitt magával: a Szentírást és Remete Szent Antal életét. Az utóbbi igen vékony könyvecske, de mint mondta, nagyon sokat kapott tőle. Húszévi remeteségének legnagyobb gyümölcse, hogy megismerte önmagát. Roppant egyszerűen beszélt, röviden válaszolt kérdéseimre.

– Mit jelent az atyának az Eucharisztia?

– Hát abból élek. Az az erőm.

– Ki a legfontosabb személy a számára?

– A Szűzanya, ő az édesanyám. Itt van velem a cellámban is.

– Mit gondol az öröklétről?

– Oda fogok jutni.

Ragyogott az arca.

– Nem azért, mert szerzetes vagyok, vagy mert remete voltam, hanem mert gyenge vagyok, és a Jóisten tudja ezt, és mellém áll. (A megírt és megélt kereszténység földje, Bíró László püspök egyiptomi mozaikja, Új Ember, 2002. 03. 31.)” Tehát mai történetről beszéltünk, Bíró László püspök úr mai írását idéztük.

Legnagyobb sajnálatomra most ki kell kerülnöm azt a fejezetet, amelyik Nyitra egyházi szerepével foglalkozik. Pedig Nyitrának köze van az ősegyházhoz. Mert sok a mondanivalóm erről a remekbe szabott, szépen illusztrált könyvről.

Abu Magar, a Magyar Atya élete is külön történet. Csak egy mondat róla. Kérdezik azon a földön:

„– Mondd, ki őrködik?

– Az élő magyar maga.”

Az egyiptomi magyar kapcsolatok tátongó lyukat képeznek a hivatalos magyar őstörténet- kutatásban. Borbola János, Ludwig Rezső, Barát Tibor, Vörös Győző kutatási eredményei azonban bizonyítják, hogy van mit keresni a magyar kutatóknak ezen a területen. Az egyiptomi szerzetesség történetében is találunk olyan adatokat, amelyek megerősítik az átfogó szükségességét. (Csak most értem meg, miért üldözték olyan hevesen Vörös Győző tudós-kutatót a legújabb felfedezése után. Az ám! Mert a tudomány erejével bizonyította, hogy a hivatalos tudományok sok marhaságot írtak össze bizonyíték nélkül rólunk és eleinkről.) Egyébként „Az egyiptomi és a magyar szerzetesség közös alapjai nyilvánulnak meg a pálos rend történetében és szellemiségében is. Remete Szent Pál testének megszerzése és őrzése nemcsak a pálos rend, de az egész magyarság számára központi kérdés volt. A Pál-ság a magyar népnek egyik legfontosabb titkát hordozza, amelyre a Szellemi nap című fejezetben visszatérünk” – írja a könyv szerzője. És ekkor tér rá Tóth Judit a kopt mágikus pecsétek és a Szent Korona történetére. Ugyanis megállapítja, hogy a kopt mágia vizsgálatának indoka az, hogy szimbólumrendszere olyan elemeket tartalmaz, amelyek a magyar koronázási jelvényeken – elsősorban a Szent Koronán – megtalálhatók.

És ezek a jelek megtalálhatók Tarnaszentmárián, az Aba nemzetség központjában. A tarnaszentmáriai templom, melynek falán a különleges mágikus fonat található, a legrégebbi magyar egyházi műemlék. Az építés időpontja vitatott, ugyanis a hivatalos kormeghatározást jelenleg is uralja az a nézet, miszerint templom az ezredik év előtt nem épülhetett a Kárpát-medencében. Ezzel szemben… „Több kutató hívja fel a figyelmet arra a tényre, hogy a kereszténység minimum a 2. századtól folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében.” De ez a szerény könyvismertető most nem a Hunfalvy-félékkel vitatkozik, hanem egy kitűnő írásművet méltat. Már a 4. században is volt hun nyelvű biblia. Orosius egyházatya 418-ban egyenesen azt írja, hogy „Kelet és Nyugat templomai hunokkal telnek meg, mivel a hunok Jézus hitűek”.

Megdöbbentő azoknak a Kárpát-medencei szenteknek a hatalmas száma, akik ebben az időszakban szenvedtek vértanúságot, haltak mártírhalált. A szentek sokaságát akkor érzékeljük a legjobban, ha elkezdjük végigolvasni a neveket a Magyar Ortodoxia honlapján. A Kárpát-medencei szentek seregéből 19 szentet sorol fel, ők a harmadik és a negyedik században éltek itt. A mostanában üldözött és egy-két helyen tiltott nevű Kárpát-medencében. Szép arcképet fest dr. Tóth Judit Aba Sámuelről. Közben megismerkedünk a manicheizmussal is. Most hagyjuk ezt az irányzatot, majd később érdemes lesz más írásban, máshol foglalkozni velük.

A könyvből megtudhatjuk, hogy Húsvét és Pünkösd miért akkor van, amikor van, és az is kiderül, hogy a hagyományok szerint Júdás halálának napja április 1-je, ekkor vetett véget életének önkezével az áruló apostol. Jézus Krisztus ekkor éppen Pilátus előtt állt. Egy napon haltak meg! Na és itt egy érdekesség. Leírom, csak baj ne legyen belőle. Már nem nálunk, hanem náluk. Tóth Judit ugyanis azt írja: „A naphoz a vörös, a szellemi naphoz a fehér szín tartozik, ezért kiáradásukat is ezekkel a színekkel jelöljük. Az őszi és tavaszi napéjegyenlőség időpontjában egyformán árad az erő a két gyújtópontból a földi rendszerbe. A nyári napforduló idején elsősorban a szellemi Nap erői, a téli napforduló idején elsősorban a fizikai Nap erői áradnak a földre.” Az ősmagyarok ezt értik. Most akik ezt tagadják, ha szükséges, még egyszer leírom. De ez tudomány, tehát inkább folytatom. „Négy alkalom van tehát a Föld éves napjárása során, amikor a Föld többlet naperőket kap a vörössel jelölt fizikai Naptól, és a fehérrel jelölt szellemi Naptól. Ha a tarnaszentmáriai pecsét vörös és fehér színekkel színezett kozmogrammját négyzet alakba rendezzük, az Árpád-sávos zászlót látjuk magunk előtt.” Szíves figyelmébe ajánlom e sorokat a tájékozódni vágyó embertársaimnak. Dr. Tóth Judit ragyogó könyvet írt.

 (Dr. Tóth Judit : Szent Korona, a mágikus pecsét, Imagent Kft., 2009.)

Győri Béla