|
 2009.07.03.
A gazdasági élet tíz keresztény alapelve
A
gazdasági válság különös aktualitást ad az amerikai püspökök
által megfogalmazott gazdasági irányelveknek és a hozzájuk
kapcsolódó kérdéseknek, amelyek érdekes beszélgetések alapjául
szolgálhatnak.
Az alapelveket a Katolikus Egyház Katekizmusa, pápai
enciklikák és amerikai püspökkari megnyilatkozások alapján
állította össze több mint tíz éve az Amerikai Egyesült Államok
katolikus püspöki konferenciája.
A püspökök ma is arra biztatják a katolikusokat, hogy e
gazdasági alapelveket tegyék gondolkodásuk, ítéletalkotásuk
és cselekvésük iránymutatóivá. E célból honlapjukon a
jelen helyzetre vonatkozó kérdésekkel egészítették ki a
katolikus tanítás alapján korábban megfogalmazott, de változatlanul
időszerű irányelveket.
1. A
gazdaság van az emberért, nem az
ember a gazdaságért.
Hazánkban melyik igaz inkább: „a gazdaság van az emberért"
vagy „az ember van a gazdaságért"? Miért? Melyik
helyzetben kap több tiszteletet Istentől kapott emberi méltóságunk?
2. Az egész gazdasági életet erkölcsi elveknek kell
meghatározniuk. A gazdasági döntéseket és rendelkezéseket
aszerint kell megítélni, mennyire védik vagy csorbítják az
emberi személy méltóságát, mennyire támogatják a családot
és mennyire szolgálják a közjót.
Milyen lenne az a világ, amelyben elismerik a minden
emberre vonatkozó közjót? Mit tehetünk a közjóért a mai nehéz
időkben?
3. Bármely gazdaság alapvető erkölcsi mércéje a szegények
és a kiszolgáltatottak helyzete.
Környezetünkben
kik a szegények és a kiszolgáltatottak? Kik Istennek azok a
gyermekei, akiket a legkeményebben sújtanak a gazdasági nehézségek?
Hol vannak ezek az emberek a te környezetedben?
4. Minden embernek joga van az élethez és az alapvető létszükségletekhez,
mint például táplálék, ruha, lakás, tanulás, egészségügyi
ellátás, biztonságos környezet, anyagi biztonság.
A gazdasági válság miatt sokan választani kényszerülnek
az alapvető létszükségletek (táplálék, lakhatás, egészségügyi
ellátás) között. Hogyan tudsz – és hogyan tud a társadalom
egésze – segíteni azokon, akiknek az alapvető jogai
csorbulnak?
5. Minden embernek joga van a gazdasági kezdeményezéshez,
az eredményes munkához, a méltányos fizetéshez és juttatásokhoz,
a méltó munkakörülményekhez, valamint szervezet vagy más
egyesület alapításához, illetve ahhoz történő csatlakozáshoz.
Miért emberi jog a munka? Idézd fel néhány olyan ember
arcát, aki a jelenlegi válság során elvesztette az állását!
Hogyan lehet méltóságukban megerősíteni a munkanélkülieket?
6. Minden embernek képességei szerint feladata, hogy
dolgozzék; felelőssége, hogy gondoskodjék családja szükségleteiről;
és kötelessége, hogy tágabb környezetéért is tegyen.
Hogyan
rombolják a családokat a gazdasági nehézségek? Hogyan segíthetünk
a családoknak a mai gazdasági válság idején?
7. A
gazdasági életben a
szabadpiacoknak megvannak a nyilvánvaló előnyei és korlátai;
a kormány alapvető felelősséggel bír, ugyanakkor korlátozott
is; az önkéntes csoportok pótolhatatlan szerepet játszanak, de
sem a piac megfelelő működését, sem az igazságos állami
politikát nem helyettesítik.
Az egyénnek, a közösségnek, a vallási szervezeteknek, a
piacnak és a kormánynak egyaránt szerepe van abban, hogy
mindenki hozzájusson ahhoz, amire szüksége van. Mindegyik felelősséggel
teljesíti e feladatát?
8. A
társadalomnak erkölcsi kötelessége,
hogy – ha szükséges, kormányintézkedés által – lehetőséget
teremtsen, kielégítse az alapvető emberi szükségleteket és
biztosítsa az igazságosságot a gazdasági életben.
Mit tehetünk azért, hogy a mai gazdasági válságban
vezetőink lépései mindenki javát szolgálják, beleértve a
családokat, a munkásokat és a legkiszolgáltatottabbakat is?
9. A
munkások, a tulajdonosok, a vezetők,
a részvényesek és a fogyasztók a gazdasági élet erkölcsi
szereplői. Döntéseinkkel, kezdeményezéseinkkel, kreativitásunkkal,
befektetéseinkkel növeljük vagy csökkentjük a gazdasági
lehetőségeket, gazdagítjuk vagy szegényebbé tesszük a közösségi
életet, erősítjük vagy gyengítjük a társadalmi igazságosságot.
Milyen erkölcsi feladat hárul a munkásokra, a
tulajdonosokra, a vezetőkre, a részvényesekre és a fogyasztókra
abban, hogy biztosítsák a gazdaság egészségét és jólétét?
Hogyan ébreszthetjük rá őket erkölcsi felelősségükre?
10. A
globális gazdaságnak erkölcsi
dimenziói és emberi következményei vannak. A befektetésekre,
kereskedésre, segélyezésre, fejlesztésre vonatkozó döntéseknek
védeniük kell az emberi életet és az emberi jogokat, elsősorban
a legelesettebbekét, akárhol élnek ezen a földön.
Hogyan hat a világ más országaiban élőkre az, ami hazánkban
történik? Mit tehetünk azért, hogy a hazánk által tett lépések
a legrászorultabbak javát szolgálják határainkon belül és kívül?
II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájában
azt írja, hogy a katolikus hagyomány „munkán, vállalkozáson
és együttműködésen alapuló társadalmat" kíván, ami
„nem mond ellent a piacnak, de igényli, hogy az állam megfelelőképpen
szabályozza az egész társadalom alapvető szükségleteinek
kielégítését." Az egész társadalmi életnek el kell
ismernie, hogy mindannyian Isten gyermekei és az emberiség
egyetlen családjának tagjai vagyunk, és az a feladatunk, hogy
elsősorban azokért tegyünk, akik „a legkisebbek közülünk".
(Forrás:
Magyar Kurír)
|
