|
 2009.07.10.
A magyarirtó
Tóth Lajossal, a MIÉP V. kerületi önkormányzati
képviselőjével beszélgettünk.
– Képviselő úr! A fáma szerint a
Lukács György Archívum támogatásáról döntött a jobboldali
többségű V. kerületi képviselő-testület. Valóban?
– Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél, a
Belgrád rakpart 2. számú ház V. emeletén lakott 1945 őszétől
haláláig Lukács György zsidó származású, marxista
gondolkodó, kommunista politikus. Egykori lakásában működik
1972-től a nevét viselő archívum, amely egyaránt végez kutatási,
hagyatékgondozási és kiadási tevékenységet. A gyűjteményt
egy kuratórium gondozza. A képviselő-testületnek azért
kellett ezzel foglalkoznia, mert lejárt a bérleti szerződés. A
proletárdiktatúra egyik legbizarrabb alakja volt Lukács György
közoktatásügyi népbiztos, az ő halála után alakították át
a lakását gyűjteményének őrzésére. Nagyban hozzájárulhatott
az előterjesztés többségi támogatásához, hogy a Magyar
Tudományos Akadémia is a bérleti jogviszony meghosszabbítása
mellett érvelt. Az MTA vezetője pedig az a Pálinkás József,
aki az egykori Orbán-kormány oktatási minisztere volt. Ennek
ellenére a jobboldalról nem volt százszázalékos a támogatás,
hiszen hárman nemmel voksoltak, így az előterjesztés egy tartózkodás
mellett, tizennégy szavazattal ment át.
– Mi indokolta egy ilyen sötét alak
hagyatékának támogatását?
– Azt gondolom, hogy jó a kerület vezetése, és a
fideszes képviselők fogcsikorgatva szavazták meg a javaslatot.
De az előbb említett kapcsolat erősen nyomott a döntéshozatalnál.
– Ön is megszavazta ?
– Dehogy szavaztam meg! Az érveimet elmondtam a vitában.
Lukács György a vörösterror támogatói közé tartozott. A
balliberálisok „szellemi atyja” 1918 végén lépett be a
KMP-ba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi
népbiztos, majd a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt, e
tisztségében a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor
nyolc embert főbe lövetett. Részt vett történelmi tényekkel
bizonyítottan a vidéki magyarság elleni atrocitásokban, akasztásokban,
agyonlövetésekben. Azok közé tartozott, akik irtották azokat
a magyarokat, akik a kommün ellen felléptek, vagy úgy vélték,
hogy felléptek. A II. világháború utáni munkássága is támogathatatlan,
mert az ő szava nagyon sok tisztességes embert juttatott börtönbe,
tett tönkre, vagy juttatott bitóra. Ezen indoklásaimat természetesen
baloldalról nagy támadások érték, hiszen az ő szemükben továbbra
is a marxista filozófus, és példakép. Nem véletlenül a jelen
lévő MSZP és SZDSZ meg is szavazta az előterjesztést.
– Ön szerint az önkormányzati
tulajdonban miért nincs jó helyen az archívum?
– Véleményem szerint az lenne az önkormányzat érdeke,
hogy ez a lakás kiürüljön, és ezt az archívumot meg rakják
oda, ahova valójában való. Ez az archívum a Bauhausépület 5.
emeletén egy 160 négyzetméteres lakás, ami az önkormányzaté,
és ezt adja továbbra is bérbe a képviselő-testület. Az utódpártja
gondoskodjon a helyről, ahol az archívumot el kívánják
helyezni. Van sok saját helyiségük, ahol elférne, nem kellene
az önkormányzat tulajdonát foglalni. Az elvi okokról már beszéltem:
egy Lukács György archívuma ne önkormányzati tulajdonban
legyen. Ez ugyanúgy szúrja minden becsületes magyar ember szemét,
mint a szintén az V. kerületben található szovjet emlékmű a
Szabadság terén. A Szabadság terén a szovjet emlékmű…
Abszurdum! Ugyanúgy el kéne tüntetni az Új-Lipótvárosból, a
Szent István parkban álló Lukács György-szobrot is. Kevesen
tudják, hogy ott áll egy alkotás, ami a kommunista filozófust
ábrázolja. Furcsállom, hogy ez ellen nem tiltakozott még
senki. Hiába, műveltség kell hozzá, hogy tudják, kiről is
van szó, s ez a hivatásos, megbízott hőbörgőkből hiányzik.
A baloldali és náci diktatúrát egyaránt megvető polgárok
pedig nem olyan családból származnak, hogy „ölre mennének”
egy köztéri szoborral, illetve fásultan legyintenek: ez ma már
szóra sem érdemes.
– Igaza van, mérjünk egyenlő mércével.
Az egyik diktatúra sem különb a másiknál – egyedül Lukács
György hitvallása 100 millió ember halálát okozta. Minden önkormányzat
elvonástól szenved. Gondolom, az V. kerületi is.
– Így van. Minket is súlyosan érintenek a kormány
elhibázott politikájának következményei. Egy példát mondok:
az 5 százalékos áfanövekedés 500 millió forint kiadással
terheli az önkormányzatot akkor, amikor amúgy is csak elvesz a
kormány, és szinte semmit nem ad. Hatalmas elégedetlenséget váltott
ki a polgármester és az önkormányzati képviselők körében,
hogy a kormány tervei szerint az iparűzési adót az adóhatóság
fogja beszedni. A helyhatóságok önállóságukat és eddigi
biztos bevételüket féltik. A kormány ugyanis arról döntött,
hogy megadóztatja a béren kívüli juttatásokat: a cafeteria után
25 százalékos lesz az adókulcs. A folyamatos forráselvonás
ellenére az önkormányzatok többsége még működik, szemben a
kormánnyal, ezért most a Bajnai-kabinet rá akarja tenni a kezét
a helyhatóságokra. Ezért kellenek ezek a megszorítások,
amelyek aláássák a jogbiztonságot. A települések sokat
dolgoztak a gazdaságfejlesztésen, s most az egyik eszközüket
veszik el tőlük. Ez meg fog látszani az ország gazdasági
teljesítményén. Ráadásul azt hazudják az embereknek, hogy
3200 önkormányzat sok egy országnak, én erre azt mondom, hogy
az önkormányzatok nélkül ez az ország rég felfordult volna.
Ezek voltak azok, akik a szűkös költségvetésből, a
folyamatosan lecsípett pénzekből fejlesztettek az adott településen.
Oszkó Péter kijelentette, hogy az önkormányzatok pénzén még
sokat lehetne spórolni az állami költségvetés részére. 1990
után az adóbevételeknek 63 százaléka még visszakerült az önkormányzatokhoz,
ma ez a szám 17 százalék. A kormány ezekkel az intézkedésekkel
megfojtja a településeket.
Oláh János
|
