vissza a főoldalra

 2009.07.17. 

Hagyomány és harmónia

Tóth Éva operett - és nótaénekesnő a Bernecebarátiban született. Kereskedelmi főiskolát végzett, OSZK-vizsgát tett és szinkronszínész oklevele van. Énektanárai: Kovács Magda, Horváth Eszter, operaénekes, Neumark Zoltán és Hegedűs Valér, zongorista. Stílus tanárai : Siliga Miklós és Oláh Gyula.

Az operett világában elsősorban primadonna szerepeket énekel. A Budapest Televízióban 9 éve operett és nóta műsor szerkesztésével foglalkozik. Az operett műsora címe „Szellők szárnyán", melyben állandó partnere Leblanc Győző operaénekes. A „Szól a nóta" címet viseli nóta műsor sorozata, melyben sok ismert és nem ismert, de nagyon jó fiatal énekesek szerepelnek. Elsősorban a népies nóták és népdalok vannak műsoron, amelyet népviseletben adnak elő a művészek. Jelenleg minden szombat este a nézők zenei kívánságait teljesíti, amit levélben vagy e-mailben kérnek, műsorvezető partnerével Leblanc Győzővel együtt, illetve kéthetente vezetik a Vasárnap esti kívánságműsort, ahol azoknak a nézőknek a kívánságait teljesítik, akik betelefonálnak a műsorba.

CD-k (közösen Leblanc Győzővel): Köszönet mindenért, Gyere be rózsám, Orchideák, Szellők szárnyán I-II, DVD-k (közösen Leblanc Győzővel): Szellők szárnyán, Illuzió a szerelem, Hazám, hazám, 56 emlékére, Szól a nóta.

 -Művésznő családjában, felmenői közt több hódolója volt az operett, vagy a magyar nóta műfajának?

 -Szüleim zenerajongóak voltak, s állandóan szólt a rádióból az operett és a magyar nóta. Nagyon sok velem egykorú ember ezeken a műsorokon nőtt föl. Régebben több olyan zenés rádióműsor volt, melyet ebéd közben hallgatott a család. Édesapám, aki a közelmúltban halt meg, hegedűvel kísérte magát, úgy énekelte a szebbnél szebb magyar melódiákat. Anyukámnak gyönyörű hangja volt, még ma is szépen énekel. Valószínű szülői örökség a hangom. A mai napig szereti családunk a szép zenét, legyen az komoly, vagy könnyűzene. Egyébként nálam ez hangulati kérdés. Szerettem az operett-közvetítéseket és a rádiós, tévés daljátékokat. Az operett nagyon hamar a szívemhez nőtt. Nem is tudom mi tetszett benne jobban a történés, a zene, a szép ruhák… mindenesetre belopta magát a szívembe és ebben persze Győző személyiségének, gyönyörű hangjának is nagy szerepe volt. Olvasni is nagyon szeretek, prózát, verset egyaránt. Gyermekkoromban könyvvel a kezemben jártam, s szinte faltam a nagy magyar regényírók műveit. Ez is apai örökség. Bűbájos egy kis falu Bernecebaráti, ami Börzsöny hegység nyugati lankái és az Ipoly folyó között terül el. Onnan hoztam a természetszeretet és a természet-közeliséget. Olyan zenei életet volt ebben a kis közösségben, ami mára már nem jellemző. Egy jó kultúrpolitika visszahozhatja a közszolgálati adókba a népzenét. Ma viszont, a globalizmus a gyökereinket írtja ki.

 -Előfordult, hogy az otthoni tanulás helyett is inkább olvasott?

 -Gyakran, mert elég jó eszű kislány voltam; odafigyeltem az órák alatt, s megjegyeztem a tananyagot. Persze azért a vizsgákra mindig készültem, sokszor keményen.

 -Amit említett: a magyar nóta, az operett és az olvasás - kimentek a divatból. Szinte cirkuszi látványosság, ha valaki egy buszon verseket olvas.

 -Így van, és ezt nagyon szomorúnak tartom. Az olvasás rengeteg pluszt tud adni ,- kortól függetlenül- amit napról napra hasznosíthatunk az életben. Kár, hogy kiment a „divatból”. Azt mondják: a magyar nóta elavult. Az operett ellen pedig az a vád, hogy régi műfaj, és szirupos. De az életről szól, felnőtteknek való” mese”. Azért mondom ezt, mert olyan boldogság, mint amit ezekben a darabokban látunk, sajnos nagyon ritka az életben, viszont mindannyian arról álmodunk, hogy olyan boldogok leszünk, mint az operettek főhősei. A magyar nóták, az operettek szövegei az emberi érzésekről szólnak. A magyar nótában benne van a fájdalom, az öröm, a szomorúság, huncutság, tréfa és minden, ami emberi. S mindig a pillanatnyi hangulatunk függvénye, hogy milyen nótát hallgatunk. Ennek a műfajnak – ezt jól tudjuk, mert Győzővel sokat járjuk az országot – hatalmas tábora van. A nagymama mellett ott vannak az unokák, s már ők is éneklik azokat a dalokat, amiket mi a televízióban. Fel fog nőni egy új generáció, aki újra szereti majd a magyar nótát. Ez azért is fontos, mert kimaradt két generáció, aminek tagjai nem csak, hogy nem szeretik, de nem is ismerik a magyar nótát, de mégis ítélkeznek felette.

 -Az nem gond, hogy olyanok is lehetőséget kapnak éneklésre, akiknek nincs is hangjuk?

 -Sajnos ez is egy óriási probléma. Ők is hozzájárulnak ahhoz, hogy lenézzék a magyar nótát. Ne értsen félre, nem az a baj, hogy éneklik a nótát, hanem az, ahogy éneklik. Persze tisztelet a kivételnek. Ma a pénz diktál, s ki megteheti, kiadhat egy Cd-t úgy, hogy nincs felette kontroll. Olyan előadóktól kell meghallgatni az operettet és a magyar nótát, kik a műfaj autentikus képviselői. Az, aki érzelmeket ad és vár is másoktól, azt megérinti a magyar nóta és az operett, valamint az érzelmes lírikus dalok, műfajtól függetlenül

 -Említette a sikeres vidéki fellépéseket. Ezek tehát megcáfolják azt a vélekedését, amit a közszolgálati rádió is hangoztat: nincs igény a magyar nótára.

 -Minél jobban kiirtják az elektromos médiából ezt a műfajt, annál jobban fog élni a nép körében. A nóta akkor is élt, mikor még nem volt rádió és televízió.

 -Volt, hogy gyermekként arra gondolt: milyen érzés lehet a színpadon énekelni?

 -Erre konkrétan nem gondoltam, viszont arra igen, hogy szeretnék primadonna lenni. Ez az érzés akkor erősödött fel bennem, mikor a Magyar Televízió vetítette Jacoby Viktor Sybill c. operettjét. Akkoriban nagyon sok kiváló operettet láthattunk a televízióban.

Leblanc Győző játszotta Petrovot, a bonvivánt, s akkor arra gondoltam: édes jó Istenem, add, hogy egyszer a partnere lehessek. Aztán több évtized múlva  a jó Isten megadta ezt nekem, amiért nagyon hálás vagyok Nem hiszek a véletlenekben; mindennek úgy kell történni, ahogy fentről rendeltetik.

 -Térjünk vissza gyerekkorához. Fellépett iskolai ünnepségeken?

 -Természetesen. Énekkari tag voltam, szólót énekeltem, s versmondó versenyeken vettem részt sikerrel. Az általános iskola elvégzése után – miután a család felköltözött Kispestre- a fővárosi Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolába jártam.

 -Pesten folytatta az éneklést?

 -Férjez menésem után egy időre leálltam a hangképzéssel és a már megkezdett kereskedelmi szakközépiskolai tanulmányaimat folytattam. A kereskedelmi főiskola elvégzése után a Budapesti Tüzép Vállalatnál voltam alkalmazásban. Majd újra elkezdtem a művészi pályát, de kezdetben csak hobbi szinten. Akkor még táncdalénekesnő akartam lenni. Első tanárom Kovács Babi volt. Lengyelfi Miklós, televíziós szerkesztő biztatására – aki az operett és a magyar nóta felé terelt - az OSZK stúdiójában folytattam tanulmányaimat, ahol Horváth Eszter operaénekes volt a hangképző tanárom, Hegedűs Valér pedig a korrepetitorom. Lengyelfi Miklósnak köszönhetem első tévés nótafelvételemet is. A vizsgák után magánúton Horváth Eszterhez – ő ismertette meg velem a klasszikus hangképzést - , később Sipos Jenő tanár úrhoz, majd Gencsi Sárikához jártam. Őt követte Bokor Jutta operaénekes . Operettel komolyabban az OSZK elvégzése után kerültem.

 -Főiskolai tanulmányainak hasznát veszi a menedzselésben, a műsorszervezésben?

 -Teljes mértékben. Ha elém tesznek egy szerződést, tudom, mire kell odafigyelnem. Ma az a jó, ha egy művész önmagát tudja menedzselni. Én ezt tanultam, míg Győző erről sokáig nem is hallott, hiszen mást tanult, s akkoriban az állami szervek szervezték a műsorokat, fellépéseket. Ma nagyon sok fiatal, tehetséges operaénekes van, s nem tudnak előbbre jutni, mert nem karolják fel őket. Ez nem magyar sajátosság, hanem világjelenség. Amíg a könnyebb műfajban jól működik a menedzselés, addig az opera, operett és a magyar nóta műfajában erről a fogalomról nem is beszélhetünk. Kiemelendő, hogy az operett magyar műfaj, még akkor is, ha az osztrákok maguknak tudják Lehár Ferencet és Kálmán Imrét. Lehár Ferencnek hazánkban voltak az igazi sikerei, s Kálmán Imre Siófokon született. Fel kéne karolni ezt a műfajt, s a haza szolgálatába állítani. De nálunk viszont szokás lenézni, szégyellni az, ami magyar, ami a mienk. Pedig a külföldi még mai napig is a magyar nótáért, az operettért, a csodás Hortobágyért, a gulyásért jön Magyarországra. Miért dolgozunk ellene? Győzővel bejártuk a világot, s mindenhol nagy hatást gyakorolt az operett. Azokra is, akik nem a magyar emigráció tagjai. A zene annyira megérintette őket, hogy a következő fellépésünkre is kíváncsiak voltak. Így egyre többen jöttek el előadásainkra.

 -Divattá vált átírni az operettek szövegkönyveit, s modernizált rendezés is. Mi erről a véleménye?

 -Mindenkinek tiszteletben tartom a munkáját, s nem hiszem, hogy előre megfontolt rossz célzattal változtatnak a librettón. Viszont úgy gondolom: ez nem tesz jót az operettnek, hiszen a műfaj – s ez bizonyítva lett- klasszikus formájában időt álló. Ettől nem szabadna eltérni. A fiatalokkal mind két verziót meg kellene ismertetni, aztán majdő eldönti, melyik tetszik neki jobban.. A széles látókörű emberek el tudják dönteni, hogy mi a káros, s mi nem.

 -Miként került a Budapest Televízióhoz?

 -Mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom egy történetet. Párommal egy szombat este leültünk a tv készülék elé, s egy jó, szórakoztató műsort kerestünk. Folyt a vér, káromkodtak, egyedül az említett adóműsoraiban fedeztünk fel nemes emberi érzéseket. Operettel intenzíven akkor kezdtem el foglalkozni, mikor ehhez a médiumhoz kerültem. Egy ideig – 2001-ig - Máté Ottilia és férje Faller István szerkesztett, vezetett ott magyar nóta műsorokat. Miután egy másik adóhoz szerződtek, Ottilia felhívott, s megkérdezte: szeretném-e folytatni azt a vonalat, amit ő képviselt. Beszéltem az igazgatóval, s közöltem vele, hogy a műsorbeszállításhoz nem rendelkezem alaptőkével. Végül megállapodtunk, hogy először operettműsorokat fogok vezetni, így indult a Szellők szárnyán.

 -A Lili bárónőt színpadon is előadták, pl. Debrecenben. Ön énekelte a címszerepet. Ez volt az első darabja?

 -Nem, első darabom és szerepem a Sybill volt. Ezzel is beteljesült az álmom. Ezt követte a Lili bárónő, a Csárdáskirálynő, a Marica grófnő és a János vitéz, Mágnás Miska. Ezt a darabot is alig játsszák, de ha műsorra tűzik, akkor modernizálva adják elő. Elképzelhető, hogy itt is a pénz áll a háttérben, mert ha átírom a szöveget, akkor nem kell jogdíjat fizetnem az eredetiért.

 -Az ön által említett előadásokat milyen formában adják elő?

 -Tizenegy darabunk van, mellyel igény szerint járjuk az országot. Az előadások jelmeze és díszlete raktáron van, s a szereposztást Győző inspirációi alapján állítottuk össze. Zenei alapról mennek a darabok, mert a művelődési házak többsége nem bírna kifizetni az élő zenekart. Vannak üdítő kivételek, pl. Debrecen, ahol zenekarral lépünk fel.

 -Nagyon sok külföldi fellépésük volt. Kik hívják meg, a helyi magyarok?

 -Először egy kinti magyar menedzser vitt ki minket Ausztráliába. Előtte történt mindkettőnk válása. Győzőt a válás és testvére halála nagyon megviselte. Őt előtte csak a televízióból ismertem. Mikor lehetőségem nyílt arra, hogy kimenjek valakivel Ausztráliába, felhívtam Győzőt, s megkérdeztem: kijönne-e velem. Ő erre rábólintott. Az ausztráliai turné után vette kezdetét köztünk egy szorosabb kapcsolat. Az első turnénk anyagilag nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Az a menedzser, aki minket kihívott másnak adta át a szervezést, egy olyan illetőnek, aki teljesen kihasznált minket. Ezt követően nem impresszárió által kerültünk ki, hanem saját szervezésben. A pályán rengeteg jó énekes van. Vannak lehetőségeim, amiket megteremtek magamnak, illetve az élet hoz elém lehetőségeket. Ezeket észre kell venni, és nem szabad elmenni mellettük. Győzővel pedig nem lehet veszíteni, édes, aranyos, kedves ember . Ennek köszönhető, hogy ma már nem sok energiát kell fordítani a külföldi turnékra, hiszen mindenhová visszavárnak minket. A közelmúltban nem volt külföldi fellépésünk szüleink betegsége miatt, hanem itthon dolgoztunk, s a magyarországi nézők igényeit próbáltuk kielégíteni.

 -Tudtommal Vajdaságban is felléptek. S ott Győző azt mondta: „hazajöttünk.”

 -Nem csak Vajdaságban voltunk, hanem Erdélyben és Felvidéken. Vajdaságban egy sörsátorban léptünk fel, s olyan sokan voltak, hogy még mi is szorongtunk a kicsiny pódiumon. „Hazajöttünk”- mondta, mert egy nagy családnak vagyunk a tagjai. A televízión keresztül is ismernek minket, s úgy szeretnek, mintha a családtagjuk lennénk.  

-Mit üzen a fiatal tehetségeknek? Írták anno: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.” Nos, az nem bolond, aki énekes lesz?

 -Ezt nem mondom, mert gyönyörű a pályánk. Nagyon sok szépet adhatunk a közönségnek, s ez visszafelé is működik. Nagyon nagy inspiráció a néző. Ha jó közönsége, a maximumot tudjuk adni. Ha ad valamit a művész, abban a pillanatban le lehet reagálni a szemekből a hatást. Ezért fontos, hogy egy hullámhosszon legyünk a közönséggel. Aki pedig arra van kiválasztva, hogy az operett és a magyar nóta műfaját életben tartsa, előbb-utóbb rátalál egy göröngyös, de mégis örömökkel teli pályára.

Medveczky Attila