Függetlenség

2009.07.17.

Csurka István: Kreszcencia

Az orosz földesúr bérletbe, másképpen árendába adta földjét, legtöbbször zsidó bérlőnek, aki a birtoktesttel együtt megkapta a birtoktesten lévő kápolnát, a kreszcenciát is. Eme kis templomokat maguk a jobbágyok építették, filléres adományaikból, ingyenmunkával és némi földesúri segítséggel. Ha a muzsik meg akarta ott keresztelni a gyermekét, temetni akart, vagy esküdött, a templomhasználatért fizetnie kellett a zsidó bérlőnek. A főgonosz természetesen a birtokos volt, aki nem törődve fajtestvéreivel, állatszámba sem véve őket eltűrte, hogy a zsidó bérlő végtelenül kizsákmányolja, úgyszólván megnyúzza a szegény népet. De a muzsik közvetlenül csak a bérlővel és hasonlóképpen zsidó adószedőivel, behajtóival találkozott és egyszerű, mély vallásosságát megtaposva érezte, amikor a kreszcenciáért fizetnie kellett a zsidónak. A nyugati világ természetesen a pogromoknak erről az okáról nem vett és ma sem vesz tudomást, csak a feldühödött, részeg, kaszára-kapára kapott kozákot, a vadembert látja, amint rabol és gyújtogat. A millió gyomorból feltörő korgást nem hallja meg. (Egyébként ugyanígy volt ez nyugaton, például Németországban, sőt Angliában is, csak sokkal korábban. Luther Márton idejében, aki ezért megveszekedetten zsidóellenes volt.)

Bajnai Gordon, Magyarország zsidó vagy nem zsidó bérlője, az összzsidó érdekek maradéktalan kiszolgálója kreszcenciát szed. Nem fél a pogromtól, hanem egyenesen pogromra játszik. Most már egyre világosabb, hogy az őt megbízó pártoknak és az uralkodó rétegnek minden reménye egy nagy felfordulásban van, amelyet a rendőrség, az In-kal Sec. és a behívott izraeli egységek le tudnak verni. Azt hiszem, két megoldási elképzelés feküdhet az újra – szellemileg mindenképp – itt időző Ron Werber („ragadd el a szavazót!” – 2002- es választás) asztalán, kidolgozva. Az egyik mindenképpen a zavargásszervezésre alapul. Mi erről ezen a címen már írtunk itt. A zavargásszervezésben eleinte a titkosszolgálatok által vezényelt csoportok, gárdák vesznek részt, mivel azonban a nyomor gyúlékony anyag, a láng kiterjed éhes népi csoportokra is. Cigányok cigányokkal, cigányok fehérekkel, fehérek fehérekkel, rendőrség gárdákkal és éhesekkel, gumibot, gumilövedék, majd éles lövedékkel fog harcolni, úgy is, hogy a sajtó beszámol róla és úgy is, hogy letagadja. Ha ebben a korszakban maga az összeomlás is bekövetkezik, amikor nem fizetnek ki semmit, mert az IMF 25 milliárd dollárját is elköltötték, felélték, eltették, vagy mert nem is akarják kifizetni, hogy nagyobb legyen a tűz, akkor könnyű jogosnak, nemzeti önvédelemnek feltüntetni az In-kal-akciót, a gumilövedéket és a letartóztatást, a lényeg az, hogy ilyen légkörben nem lehet választani. A kormány meghatározatlan ideig a helyén marad. Miközben betiltják a gárdát, MSZP-s alrendőrséget szerveznek és cigányok kezébe adnak fegyvert. Ez Miskolcon történik. A zavargásszervezéssel a választást akadályozhatják meg, tolhatják ki olyan időpontra, amikor meg lehet tartani, amikor a megszállás érdekeinek megfelel, és Suchmann Tamás és Bajnai Gordon egybehangzó véleménye szerint is megtartható. S a tűz égése közben mit zeng majd a sajtó? Egy Zerkovitz-nótát, a „Hol vagy édes Fidesz” címűt, amely az „Akácos út, ha végigmegyek rajtad én” című borzalomra hajaz. Vagyis a tűzben a Fidesz elolvad, mert se megakadályozni nem tudta, sem eloltani nem képes. Bajnai, a volt válságmenedzser és most tűzoltó-főparancsnok szoros küzdelemben nyer, és a zsidó betelepedés, mind a Vereckei-hágón, mind az Ojtozi-szoroson keresztül, mind pedig az izraeli fennhatóság alatti Ferihegyen keresztül korlátlanul folytatódik tovább. Az esetleg felgyújtott lakóparkok helyébe újakat építenek. A másik terv, amely nem nélkülözi az első elemeit és párhuzamosan is végrehajtható, elsősorban az elnyomorodásra és az elnyomorodásból származó tehetetlenségre és indítékhiányra számít. Ebben, a már a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei”-ben megfogalmazott zűrzavar a fő tényező, és a cselekvésképtelenséget, köldöknézést, öngyilkos hajlamokat kiváltó nyomor. Az egyensúlyteremtés címén történő állandó elvonások rendszere, az életszínvonal 1978-as szintre való visszaesése, a társadalom kettészakadása és az alsó rétegek borzalmas leszakadása már évtizedek óta tart. Egyidős a rendszerváltással, és ezt most a 25 százalékos áfa és mindennek a megdrágulása, s a társadalomban minden önerejű, természetes mozgás, termelés megszüntetése fokozza a kibírhatatlanságig. Az emberek lassan beszorulnak a négy fal közé, amíg onnan is ki nem lakoltatják őket. Magukra hagyottak. Nincs semmijük. Nem bíznak semmiben, nem bíznak magukban sem. Egyre kevesebb az önálló ember, aki a sajátjában él, maga gazdálkodik. A földet elveszik, eladják, a munkahelyet bezárják. Nem fizetnek. A magyarságot ellenségek veszik körül. Az Európai Unió célja kimondatlanul ugyanaz, mint a Szovjetunióé volt, már a hetvenes években: megszüntetni azt a magyar magasabb életszínvonalat, kultúrfokot, amit az 1956-os forradalom miatt a magyaroknak meg kellett adni az akasztások után. Homogenizálni a gyarmatokat. Az unió is lefelé nyom mindent, mert nem szereti a különbségeket: bajlódni kell a kezelésükkel. A gyarmat piaca legyen sima, mint a biliárdasztal, guruljon a pénz. Az emberek nem látnak megoldást. Sokan kivándorolnak, már akik tudnak. Roppant arányú lesz az alkoholizmus és a kábítószerezés. Az öngyilkosság. A TV-2 minden egyes szerencsétlent bemutat, aki kivetette magát a tizedik emeletről. Ez a kettes számú programja Ron Werberéknek természetesen nem új, ez már évek óta folyik. Ezt már Bokros Lajos elkezdte és Békesi László mindig is ezt képviselte, s Gyurcsány arra kellett, hogy felfokozza és vad sebességre kapcsolja, de még nincs befejezve. Valamiért kell még hozzá a hátralévő nyolc-tíz hónap is. Görcsösen ragaszkodnak hozzá. Nem a hatalomhoz és a szajrézás lehetőségéhez elsősorban, hanem a nemzet térdre kényszerítése miatt. Valószínűen azért kell az idő a rendszernek, hogy az életet Karácsonyig borzalmassá tegye, és még egy korbácsos költségvetést is ráborítson az országra. Hónapok kellenek még, amelyben minden megáll, holott minden omlik, mint egy összedőlő toronyház. Csak a Jobbik mozog, csak az védi a magyarság érdekét – ezt így mutatja be a sajtó – és a Fideszt passzivitása miatt meggyűlölik az emberek. Úgy számítanak Ron Werberék, hogy ennyi idő elég a Fidesz választási toronyházának lerogyasztására. A sajtónak ebben az esetben ugyanaz a feladata, mint az előző változatban: rámutatni a nemzet tehetetlenségére.

Mielőtt a jelen eseményeivel bizonyítanám mindezt, kénytelen vagyok még egy példával élni. Hetek óta keresem Bajnai előképét, történelmi megfelelőjét. Egészen az első világháború idejéig, a Jászi Oszkár-féle „Huszadik század” című folyóiratig és a Károlyi-bomlásig kellett visszamennem, amíg rátaláltam. Szende Pálra, a Károlyi-kormány pénzügyminiszterére. Az a hidegfejű, kéjjel vérengző zsidó értelmiségi, aki legjobban megfelel Bajnai hidegségének. Szende Pál. 1879-ben született, ügyvéd lett, aki a Tisza-korszakban a Magyar Kereskedelmi Egyesület nagy befolyású főtitkára és a „Huszadik század” Jászi melletti szerkesztője volt. Bírálta, de gazdag részese volt a Tisza István-korszaknak. Alig néhányan sejtették, mi lakozik benne. Pénzügyminiszteri kinevezése után 1918. december elsején kijelentette a Népszavának adott interjújában a következőket: „Akkora vagyonátadást fogunk kivetni, amelyre a magyar történelemben, de még a nemzetközi történelemben sem volt példa. Reméljük, hogy sikerül a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani. A mostani, de még a következő nemzedékek is sokat fognak szenvedni” – a kijelentéshez nem kell kommentár. Ma csak a fogalmazás másféle, a tartalom azonos. Szombaton az MSZP esedékes időhúzó kongresszusán, amelyen novemberig kitoltak minden döntést, Bajnai-Szende kijelentette, hogy a hiánycél kőbe van vésve, és a nemzet pokolian fog szenvedni. Pici kis vaskezével úgy sajtol ki minden életnedvet a magyarságból, amilyen hideg fejjel a bérlő beszedette a kreszcenciát a muzsiktól és amilyen eltökélten Szende Pál nekifogott.

Az MSZP elnapolási kongresszusával azonos időben rendezték meg Budapesten, az Erzsébet téri gödörben és környékén a zavarkeltési főpróbát, részben azért is, hogy az aljas indítékú időhúzó összejövetelről eltereljék a figyelmet, leginkább pedig azért, hogy meglássák, mekkora zavarkeltési potenciállal rendelkeznek, pillanatnyilag. Mit kell még tenniök, ha nagyobb, véresebb felfordulást akarnak. A két célnak és a két tevékenységnek együttes hatása van. A teljes zűrzavar. Senki sem ért semmit, senki sem bízik semmiben. Minél tovább tart az az állapot, amelyben nem történik semmi értelmes, semmi reményt keltő, minél tovább áll fenn a már senkinek nem kellő rendszer, minél tovább szedi a kreszcenciát Bajnai, minél tovább kormányoz Bajnai- Szende, a nép annál reménytelenebb állapotba kerül. A benzin már háromszáz forintba kerül, a huszonöt százalékos áfa mindent végtelenül megdrágít, a megélhetés egyre nehezebb, a gyermeknevelés egyre nagyobb áldozatokat követel, munka nincs, minden keresztvetésért fizetni kell a bérlőnek. Az időhúzás a nép végső kifárasztásához kell. Közben folyik az értelmiség megosztása és megalázása. Minden napra jut egy orvosi műhiba bejelentése a TV-2-ben, egy mentési cirkusz, egy perelhető halál. A fiatal szakemberek elmenekülnek, és aki marad, megdermed, nem mer kiállni, érvelni. Csak többnyire buta és piszkos lelkű sztárok nyüzsögnek mindenütt, és védett pártfigurák, a civil kezdeményezéseket elsorvasztják, és különben is lehetetlenné teszi valamennyit a pénzhiány. A Bajnai-Szende-kormány úgy tesz, mintha maga kezdené el a felelősségre vonást, és levált nagykövetet, ÁPV Rt.-elnököt, sóhivatali vezetőt és rendőrtisztet, megmutatandó: a rendcsináláshoz se kell a Fidesz. A kifárasztást, a végelgyengülést ezenkívül a következőképpen lehet elérni. Ha a napi egyszeri étkezéshez hozzámondják, hogy ezt ők adják, az IMF biztosítja, és ha ők nem lesznek, még ez sem lesz. Napi egyszeri sem. Ettől minden egyszer étkező ingyenebédes azt kiáltja, hogy éljen Simor András, aki talán egyszer sem eszik naponta, hogy karcsúságával megnyerje az off-shore-nőket. A „nincs ingyenebéd” kijelentője egymilliárdnyi off-shore vagyon tulajdonosa és egyben a Nemzeti Bank elnöke. Ilyen képtelenség Mobutu Belga-Kongójában sem fordulhatott elő. Ha már a fiatal értelmiség nagy része elhagyta az országot és a nagyapák üres tekintettel bámulnak maguk elé, a férfiak pedig a kocsmában verik egymást, bátran ki lehet írni a választásokat, mert senki nem megy el választani, csak az off-shore- os törzsközönség. Sötétség, bizonytalanság, zűrzavar, ez a cionista program a gojok számára. Az alapprogram, az útmutató, a „Cion bölcseinek jegyzőkönyvei” azt mondja ki több helyen is, hogy első feladat a bomlasztás. Olyan állapotot kell teremteni, amelyből nem látszik kiút, amelyben nincs biztos pont, és amelyet az fokoz fel a képtelenségig, hogy egy olyan rezsimet kell eltűrni, amelyet már végeredményben senki sem akar. A legnagyobb megalázás az, hogy egy ilyen Bajnai-Szende kormányzást egy nagy történelmű, ezeréves, vagy több ezer éves nemzet nem tud lerázni és szemétdombra vetni. Nem alkotmányosan, nem parlamentárisan, nem európai módra, hanem akkor, amikor akarja. Mert ez volna a természetes. Ez megalázó annak is, aki bele sem gondol. Ma már nem kímélik magukat a kommunisták. Maguk fedik fel mennyit hibáztak, mennyire aljasok, milyen hozzá nem értők és mennyire jogcím nélkül uralkodnak. Mert ez a legrombolóbb. Egyre mihasznább alakokat tolnak előtérbe, hogy a normális embereknek hányingere támadjon a gondolatra, hogy ebből a fickóból, ebből a bajuszformából, ebből a kopaszságból és elálló fülből lehet Magyarország miniszterelnöke, helytartója. Ezzel a fogással már Gyurcsány esetében is éltek, aki feltűnésekor egyszerű kreténnek látszott és csak később lett zseni. Őszödön. Jelenleg a szombati gyenge zavargások ellenére ezt a forgatókönyvet használják, de akármikor áttérhetnek az elsőre, mint Dimitrov a Reichstag felgyújtására. Ez sokkal kevésbé kockázatos, de a Fidesz leszerelésére ez inkább alkalmas. Mert, ha a Fidesz továbbra is köti magát a parlamentarizmushoz és nem viszi ki az utcára még meglévő tömegeit, nem akciózik – ami nyáron szinte lehetetlen, hacsak nem a titkosszolgálat szervezi, parancsokkal, akkor alulmarad. Az időhúzás a szembeállítás megérlelődéséhez kell. A betiltott Gárda, a hős Jobbik a csak a parlamenti alkalomra váró, nem cselekvő Fidesszel. Természetesen ez csak a sajtó által van így beállítva. De a tömeg most annak hisz, amit a képernyőn lát. Ott a Gárdát verik – és ez persze, mindentől függetlenül tűrhetetlen –, a Fidesz pedig a parlamentben szónokol. Valójában természetesen egy titkosszolgálat által mozgatott szabadcsapat és egy nagyon nehéz körülmények között működő, felelős politikai akarat áll szemben. Ezt azonban a mindennapi ember nem tudja mérlegelni. Ugyanígy azt sem, hogy a felfújt Jobbik mire kell most a bolsevizmusnak. Mindenki azt hiszi, hogy kormánypártot akarnak csinálni belőle és ők maguk is ezt kiabálják teli szájjal. Fittyfenét! A Jobbik a Fidesz hiteltelenítésére kell, és a MIÉP kiütésére. Feladata a valamikori választásokig tart. Ha bejut, jó, ha nem jut be, az se baj. A Fidesz-Jobbik szembeállításból azt a képet nyeri a közvélemény a médiumok által erősen befolyásolva, hogy egyfelől van a hős Jobbik, amely összevereti magát, forradalmat szervez: és van másfelől a gyáva, tehetetlen, a parlamentieskedő Fidesz, amely eltűri, hogy tönkretegyék az országot. Ennek a bolsevista zsidó tervnek és reménynek tíz hónap alatt milliós szavazatvesztést és a MIÉP eltűnését kell eredményeznie. Az embereknek nincs módjuk mindent mérlegelni és ez a Fideszre vonatkozó vélekedés, valljuk be, közel áll az igazsághoz. Különösen, ha a nemzetközi kötelezettségeket és lehetőségeket, és az utcára vonulás veszélyeit nem tárja fel senki. Mert, ha Fidesz kivonulna mégis az utcára, akkor be lehetne kurblizni az első változatot, a tűzáldozatost és a pogromost és az utcán lehetne szétverni a magyar középosztályt, mert hiszen a Fidesz közönsége a magyar keresztény középosztály. Ez az egész nemzet bukásával egyenértékű, és a világsajtó, amely nagy részben ugyanazon kézben van, mint a magyarországi, a szittya horda bélyegét sütné ránk. Ha viszont a Fidesz nem cselekszik, hanem kivárja a végét, bármekkora előnye van most, elveszítheti a választást. Most úgy látszik, hogy az MSZP olvad törpepárttá, s az SZDSZ szűnik meg, de mindkettő helyébe a saját stróman pártjaik készülnek. De ha most megint nem győz meggyőző erővel a Fidesz, vagy ha veszít, az akkor is nemzeti tragédia. Ez a beteg lelkű, most mindent erre az egy lapra feltevő nemzet összeomlik, végleg feladja, ha még négy évet valamilyen átfestett bolsevik zsidó rendszerben kell élnie. Vége a magyar történelemnek. Minden mindegy. Ellenségeink erre játszanak, ezért húzzák az időt. Ilyen gonoszul szőtt hálóban vagyunk. Most kell cselekedni. Zártabb ellenállás, polgári engedetlenségi mozgalom kell, sztrájkok, országosak, valódiak, egy egész nemzet keresztény részének minden lázadástól mentes összefogása kellene. Ezt mi már 2002-ben javasoltuk, sokan azt hitték azért, mert kiestünk a parlamentből. Elszánt, szívós küzdelmet kell szervezni, megértetvén mindenkivel, hogy nincs más út a megmaradásra. Küzdelem a föld, az erdők, a vizek megtartásáért, kimondva, hogy az adósságszolgálatot, az uzsorakamatok megfizetését abba kell hagyni, lesz ami, lesz, és csendben, eltökélten, együtt kell járni a magyar utat. Ne attól a nyomortól féljen a magyar keresztény középosztály, amelyik az adósságszolgálat megtagadása után következik be, hanem az ellen a Bajnai-Szende nyomor ellen vegye fel a harcot, amely most ráborul. Ezek most drámai, sorsfordító napok, de végre észre kell venni, hogy azok.