vissza a főoldalra

 2009.07.17. 

Intézményesített magyarüldözés Szlovákiában

A szlovák törvényhozás folytatja az anyanyelvünk elleni hadjáratot. 2009. június 30-án tovább szigorították a nyelvtörvényt. A 136 képviselőből 79-en megszavazták, 26-an tartózkodtak, egy jelenlévő képviselő pedig nem szavazott és 30-an mondtak nemet az intézményesített magyarüldözésre.

.Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke:Történelmi szempontból is a legrosszabb ilyen típusú törvény az államnyelvről szóló jogszabály most módosított változata, ilyen passzus az Osztrák-Magyar Monarchia idején sem volt. A törvény egyértelműen kisebbségellenes, amely kisebbrendűségi komplexus és a nyelvi imperializmus elemeit tartalmazza. Albert Einstein e törvény alapján egyetlen szlovák egyetem professzora sem lehetett volna, hiszen ismert, hogy amikor el kellett hagynia Németországot, s az Egyesült Államokban élt, az ottani egyetemeken németül adta elő relativitáselméletét. Élete végig nem tanult meg ugyanis olyan jól angolul, hogy azt egyetemi szinten gyakorolhassa.

 – És mit szól ehhez Európa?

 – Az MKP mindent megtesz annak érdekében, hogy a törvénynek külföldön is figyelmet szenteljenek, s hogy abban változtatásokat érjenek el. Most először az új jogszabály értelmezésére kerül sor, majd pedig ezt követően arra kérjük az ellenzéki pártokat, hogy együtt forduljunk az alkotmánybírósághoz. Nyelvi vétségekért büntetni egy európai uniós országban anakronizmus és elfogadhatatlan, ezért az Európa Tanács és Parlament, illetve az EBESZ elé is visszük az ügyet. Az „államnyelv” a törvény szerint több mint egy egyszerű „hivatalos” nyelv, hisz a társadalmi érintkezés szinte minden területére előírják a kötelező használatát. A törvény felfogása szerint az „államnyelv” használatát nem csupán a hivatali kapcsolatban kell biztosítani, hanem a nyilvános érintkezés minden területén. A törvény tehát nem szorítkozik a hivatali nyelvhasználat szabályozására, hanem a közélet és a magánélet számos területét szabályozza. A nyelvtörvény általános jelleggel kiemeli polgárai egy csoportjának nyelvét és a többi fölé helyezi. Az őshonos kisebbségek nyelvét kimondottan másodlagosnak deklarálja, és a kisebbséghez tartozó személyek számára is több területen nemcsak a szlovák nyelv kötelező, hanem kötelezően elsődleges használatát is előírja. A törvény ahelyett, hogy a nyelvek használói közötti egyenlőséget erősítené, kimondottan és egyoldalúan a kisebbségi nyelvet használókat többletkötelezettségekkel terheli. Miközben a kisebbségi nyelvek vonatkozásában még a hivatalok is csak véletlenszerűen kötelesek a kisebbséghez tartozó személyek individuális nyelvi jogait biztosítani. Ezzel a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát maguk a törvények valósítják meg. Magánszemélyek és jogi személyek számára a kisebbségi nyelven való kommunikációt több esetben a szlovák nyelven való párhuzamos kommunikáció feltételéhez köti. Tehát csak akkor tüntethető fel, hangozhat el valami kisebbségi nyelven, ha az szlovákul is fel van tüntetve vagy elhangzik – mégpedig általában elsősorban szlovákul. A törvény a nyelvhasználatot nem csupán gyakorlati szempontok által megkívánt mértékben, hanem ideológiai alapon az élet széles területein – nyilvános és magán érintkezésben – szabályozza. Ezzel aránytalanul és indokolatlanul beleavatkozik az emberek magánéletébe és korlátozza a szólásszabadságot.

 – Mit jelent a nyelvrendőrség?

 – Az MKP szerint a kisebbségek jogait korlátozó, egyenjogúságukat sértő egyes rendelkezések közé tartoznak az aránytalan és indokolatlan szankciók, az állami szervek, a területi önkormányzatok kimondottan aktív nyelvellenőri szerepre utasítása. Kiemelendő a kisebbségi földrajzi nevek használatának korlátozásánál, hogy a térképeken a szlovák törvények kimondottan tiltják a kisebbségi névhasználatot, s ez teljes mértékben ellentétes a nemzetközi gyakorlattal. Az államnyelv elsőbbségét követelik meg a helyi rádión (hangosbeszélőn) való hirdetések esetén olyan településeken is, ahol az államnyelvet beszélők elenyésző kisebbséget alkotnak. A kisebbségi oktatási intézményekben a teljes belső dokumentációt szlovák nyelven is vezetni kell, ami a racionális gyakorlati szempontokkal ellentétes és felesleges. Kötelező a szlovák nyelvű konferálás a nemzetiségi rendezvényeken. Az emlékműveket, síremlékeket szlovák nyelvű felirattal is el kell látni, mégpedig a szlovák nyelvű felirat elsőbbségének előírásával. Az államnyelvről elfogadott törvényben nincs szó a kölcsönös együttműködésről és toleranciáról, ám büntetésről igen. A törvény mind a szlovákokat, mind a magyarokat, a romákat és a külföldieket büntetni fogja, ha nem az államnyelv elfogadott változatát fogják használni. Bevezetik a „nyelvrendőrséget”, amely felügyeli az irodalmi szlovák nyelv használatát a közéletben, a hivatalos érintkezésben, az elektronikus és nyomtatott sajtóban, illetve ellenőrizni fogja az önkormányzatok, a vállalkozók és más jogi személyek nyelvhasználatát. Megállapítjuk, hogy a törvény megvalósítása rontja a nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatának lehetőségeit a kultúrában, az oktatásügyben, valamint az egészségügyi és a szociális intézményekben.

 – Aki orvosi ellátásra szorul, de nem tud szlovákul, magyarul nem szólalhat meg?

 – Nem szólalhat meg, mert az büntetést von maga után. Az egészségügyben az orvos és a beteg közötti kommunikáció törvényi szintű szabályozása – az orvos-beteg közti viszony egy bizalmi viszonyt jelent. Az orvosnak kötelessége a betegeket a lehető legjobb ellátásban részesíteni, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelven tudnak kommunikálni. Ha műhibát követ el, vagy megsérti a beteg személyhez fűződő jogait, nem hivatkozhat arra, és nem kaphat felmentést az alapján, hogy a beteggel nem tudott szlovákul beszélni. Arra sem hivatkozhat, hogy a beteg tudott szlovákul, de nem akart, vagy pillanatnyi állapotában nem volt képes szlovákul beszélni. Az orvosnak mindig azt a nyelvet kell használnia, amelyen a beteggel legjobban lehet értekezni.

 – Könnyen vissza lehet élni a nyelvtörvénnyel?

 – Igen, mert a jogászok sem tudják még pontosan értelmezni. Például megkérdeztük, hogy a magyar napilapban leírható-e magyarul, hogy Pozsony: a miniszter szerint leírható, az illetékes főosztály szerint nem. Rosszindulatból megfogalmazott törvényről rosszindulatú minisztériumi dolgozók fognak dönteni, akiknek joguk van azonnal büntetést is adni.

 – Pokoli. Betartható egyáltalán?  

– Szerintem nem. Törvénytisztelő emberként jelentem be, hogy nem fogom betartani ezt a törvényt. Bízom benne, s tudom, hogy minket, felvidéki magyarokat olyan fából faragtak, akiket nem lehet megfélemlíteni. Nyilván megjelennek hamarosan az első büntetések, fenyegetések. Attól tartok, hogy először Dél-Szlovákiában működő magyar cégeket fognak tönkretenni.

 – Mitől kell ennyire védeni a szlovák nyelvet?

 –Saját maguk lelki kicsinyességétől. Nemzeti gátlásaik szélsőséges megnyilvánulása ez a törvény. A szlovák média is egyetért ezzel a kijelentésemmel, ők is értetlenül állnak a törvénnyel szemben. A szlovákság nem homogén, vannak közöttük civilizáltak, és szélsőségesen magyarellenesek is, nyilván az utóbbiak most tapsolnak. Viszont tisztán látni lehet a célt: a vegyes lakosságú a népesség körében a nyelvi imperializmus megvalósítása.

 – Van valahol Európában hasonló törvény?

 – Elég jól ismerem ezt a területet, bátran kijelenthetem, nincs ilyen törvény egyetlen országban sem. A franciák nyelvtörvénye nem hasonlítható ehhez, mert ők inkább az amerikanizmustól akarták megvédeni a francia nyelvet. Az Európai Bizottság 2009-et a többnyelvűség évének minősítette. Ez azt jelenti, hogy az EU a háromnyelvűség használatát ajánlja polgárai részére. Az első az anyanyelv, utána a régióban használatos domináns nyelv, illetve valamilyen világnyelv elsajátítása –és ezzel megy szembe Szlovákia.  

– Elnök úr, mi történt a szlovákiai magyar politikában?  

– Attól tartok, rossz dolog az, ami velünk történt. Néhány volt kollégánk becsapott bennünket, azt mondták, hogy meg akarnak egyezni velünk, ám a valóságban egy új párt alapításán dolgoztak. A szlovákiai magyar közélet viszonyai alaposan meg fognak változni. Az egységet, amire eddig büszkék voltunk, kollégáink most porrá zúzták. Mindig is mondtuk, az Isten mentsen meg minket egy olyan szembenállástól, amely Magyarországra jellemző, vagy az olyan viaskodástól, amire Erdélyben, a Kárpátalján vagy Délvidéken is látunk példákat. S most ez a szembenállás befurakodik majd nemcsak a társadalmi, hanem a civil szférába is. A kilépők döntésükkel nagyon rossz szolgálatot tettek közösségünknek.

 – Sokan meglepődtek, hogy Bugár Béla szembefordult a saját pártjával. A minap azt is felvetették, hogy ha Meciartól meg lehetett kérdezni, honnan vette a 40 millió szlovák koronát az Elektra nevű villájának megvásárlására, talán Bugár Bélától is megkérdezhető, honnan volt neki több tízmillió koronája egy kastélyvállalkozás beindítására. Azt írja a szlovák sajtó, mióta gazdasági vállalkozásba fogott furcsán viselkedik.

 – Ez érdekes felvetés, s én is találkoztam sok olyan véleménnyel, amely azt mondta, hogy Bugár úr nagyon megváltozott, amióta gazdasági tevékenységgel foglalkozik. A kollégák közül sokan kifogásolták, hogy vállalkozása beindításakor nem az MKP-s kollégákat hívta meg az ünnepségre, hanem a kormány egyik legnépszerűtlenebb tagját, Tomanová miniszter asszonyt. Bizonyára az sem volt szerencsés, hogy a televízió kamerái jelenlétében beszélt állami és az Európai Szociális Alapból való támogatásról a vállalkozását illetően.

 – Itt most a saját gazdasági előnyeiket fontosabbnak tartók állnak szemben a közösségi érdeket képviselőkkel?

 – Igen. Persze mi is olyan viszonyokat akarunk ebben a pártban, ahol mindenki megtalálhatja – korrekt és demokratikus módon – a helyét és a számítását. Igenis, érvényesüljön az egyéni és a csoportérdek is – de az soha ne mehessen a közösségi érdekkel szemben. Itt van a különbség, szerintünk az értékek prioritása megkérdőjelezhetetlen kell, hogy legyen. Szeretném tehát a velünk szemben pártot alapító gazdag fiúk figyelmébe ajánlani, hogy voltak már Szlovákiában olyan pártok, amelyek egyszeri használatra készültek, vastag pénztárcákra támaszkodtak, s csak a személyi és csoportérdekek megvalósulását szolgálták – de hol vannak most? Hol van a Munkások Szövetsége, a Polgári Egyetértés Pártja, az Új Polgár Szövetsége? Megjelent a suttogó propaganda is, amely azt hirdeti, hogy a Smer majd a Híddal alkot koalíciót, s akkor dőlni fog a pénz a kiválasztottak számára. Ha tudnák azok, akik ilyenekről álmodoznak, hogy nevetnek ezen a Smer vezető politikusai?! Nekik is stabil partnerre van szükségük, nem egyszer használatos politikai eszközre. Azt, hogy menynyire ingatag szakadár kollégáink befolyása, mutatja, hogy elbuktak az első parlamenti lépésnél: a Nemzeti Tanács elutasította, hogy önálló frakciót alapítsanak. A tanulság mindenki számára világos: senkinek sem szabad elfelednie, hogy az emberek bizalmáért évekig kell küzdeni, de akár egy nap alatt is el lehet azt játszani.

 – Elvi kifogásai is vannak a HÍD nevű új párttal kapcsolatban?

 – Természetesen. A volt kollégák három hete találkoztak a Csallóköz szívében, a rendezvényen csupa magyar vett részt, ám mindenki szlovákul is beszélt. Hangsúlyozom: magyarok összejöttek pártot alapítani a Csallóköz szívében, és szlovákul beszéltek belső rendezvényükön. Ilyen torz hozzáállást még az agyalágyult szlovák nyelvtörvény sem ír elő, a párttörvény alapján bejegyzett pártok közül pedig egy van, amelynek a hivatalos belső tárgyalási nyelve a magyar: és ez az MKP. Emlékeznek az alternatív oktatásra, amely erőszakoltan akarta kétnyelvűvé tenni a magyar iskolákban az oktatást, amellyel szemben mi az utcára vonultunk tiltakozni? Amit Slavkovská miniszter asszony erővel és hatalommal nem tudott elérni, a szakadárok most önként és dalolva, maguk csinálják végig. Mi ennek az oka, s ezért milyen fizetséget várnak? Ez a megnyilvánulás természetesen nem a szlovák nyelv tiszteletéről, hanem az önfeladásról szól. S az, hogy volt kollégáinkkal az élen vonuljunk az önkéntes asszimiláció elébe, egyszerűen hihetetlen. Ki kell mondanunk: az ilyen párt az asszimiláció pártja. A HÍD egy olyan tákolmány, amelynek az egyik oldalára felhajtják a megtévesztett magyarokat, hogy a másik oldalon szerencsétlen, asszimilált emberek jöjjenek le. Nemzeti szempontból ez VÁGÓHÍD, nem kérünk belőle!

Oláh János József