vissza a főoldalra

 2009.07.25. 

Kötelező gyakorlat

Nemrég a szakmai sajtóban azt olvastam, hogy az „Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága beszámoltatta az MT Zrt. vezetőit, s a képviselők pártállásra való tekintet nélkül elismerésüket fejezték ki a marketingszervezet tevékenységével kapcsolatban, s még azt is megfogalmazták, hogy indokoltnak tartanák a Zrt. Büdzséjének növelését.” Megjegyzem, hogy országmarketing esetében nem a keret nagysága – bár az sem mindegy –, hanem a tartalma a problematikus, több pénz önmagában nem hoz megoldást. Sajnos úgy látszik, nagyon hiányzik a szakma a parlamentből, mert nincs senki a bizottságban, aki megkérdezné:

– Miért nem veszik észre az évek óta jelentkező negatív mutatók özönét, amit most a válságra próbálnak fogni?

– A most folyó áfa-kérdéshez emlékeztetőül: Magyar Vendéglátók Ipartestülete, már az 1999-es miniszterelnöki konferencián jelezte, hogy az EU 11 országa közül nálunk a legmagasabb. Semmi nem történt azóta, csak emelés. Nem törődve a hazai versenyképességgel. A Szállodaszövetség akkor hallgatott. Most ők kaptak 18%-os „kedvezményes” áfa kulcsot. A „támogatott” hazai turisztikai kisvállalkozó nem!

– Véletlen-e az, hogy nem sikerült húsz év alatt országarculatot, márkát kiépíteni?

– Véletlen-e az, hogy – idegenvezetőink szinte minden szakmai klubnapon szóvá teszik – a turista nem érzi, mert, nincsenek jelei annak, hogy Magyarországon van?

– Véletlen-e az, hogy húsz éve általában az első negyedév végén fogadják el a tárgyévi marketingtervet, amikor minden iskolában tanítják, hogy a programokat egy két évvel előbb kell meghirdetni és eladni?

– Véletlen-e az, hogy senkit nem érdekel mi volt az eredménye az előző évi marketingterv elemzésének, amit minden évben meg kellene csinálni és nyilvánosságra hozni, mivel a befektetett pénz hozadéka a terv helyességét vagy hibáját igazolja. A két év múlva megvalósítandó programot már most tudni és hirdetni kellene.

– Véletlen-e, hogy egyetlen kérdés sincs a magyar vendéglátás, a gasztronómia magyar áruval való ellátásával kapcsolatban – pedig a turizmus bevételének kétharmadát hozza – és köztudott, hogy a gasztronómia mára a turizmus legfőbb vonzereje világszerte.

– Véletlen-e, hogy itthon még ezt mindig nem veszik észre? Ki a felelős ezért?

– Véletlen-e, hogy a 680 milliárdos bevételt produkáló ágazatnak nincs döntéshozó irányítása húsz éve.

– Véletlen-e a gyermekétkeztetés helyzete, amely ugyanannyi adót fizet, még mindig, mint egy ötcsillagos szálloda. Nem ismerik szociális érzékenységű képviselőink és szakértőik, mennyire támogatják, milyen fontosnak tartják az ifjúság egészsége szempontjából e kérdést a világban?

– Véletlen-e a parlamenti idegenvezetés, ahol olyan tájékoztatást adnak a magyar történelemről, a Szent Koronáról, amin már rég túllépett a világ. Csodálkoznak vendégeink, hogy pont Magyarországon hallják ezt?

– Véletlen-e, hogy egy 1100 éves ország esetében nem foglal el fontos helyet a történelmi örökség, mint turisztikai vonzerő. A 2007-es Reneszansz évben „csak” Mátyás királyt felejtették ki a marketingünkből.

– Véletlen-e,hogy az Árpád-házi szenteket egész Európában ünnepelték és százezres látogatószámot vonzott, másutt. Nálunk nem.

– Véletlen-e, hogy kérdés erre vonatkozólag sincs szakpolitikusaink részéről!

– Véletlen-e, hogy csak nálunk nem tudják, hogy se turizmus, se idegenvezetés, se patrióta gazdaság sincs identitástudat nélkül.

– Véletlen-e, hogy a húzóágazatnak kikiáltott turizmus problémái húsz éve lesöpörtetnek? Lehet úgy egy ágazatot eredményesen irányítani, hogy sokszor azt sem tudtuk éppen melyik öszvér minisztériumhoz tartoztunk az elmúlt hét évben?

– Véletlen-e, hogy sem a bal, sem a jobboldali sajtóban, tv-ben és tájékoztatásban a kijelölt megmondó emberek véleményétől eltérő állásfoglalás nem jelenhet meg.

– Véletlen-e, hogy félnek az újságírók? Különös sajtószabadság ez! Talán csak nem azért, mert ezeknek az egyetértésben lévő bizottságoknak az idilli állapotát elrontaná, ha kiderülne, hogy egyaránt súlyos felelősségük van abban, hogy ide jutottunk!

– Véletlen-e, hogy nem hiányzik a képviselőinknek egy demokráciában a jogaitól megfosztott szakmai, kamarai érdekképviselet? A gyanús az, hogy a kamarai vezetés is hallgat e kérdésről!

– Véletlen-e, hogy amikor vidéken tartok egy-egy előadást és akkor véleményemmel a szakmában dolgozó vállalkozók mindig egyetértenek, de erről a sajtó semmit vagy annyit hoz le, hogy KT ismertette a szakma, a vendéglátás helyzetét. Pedig milyen egyszerű lenne azt nyilvánosan cáfolni, ha nem tényeken alapulna a vélemény. De a vita leleplező lenne! Bár egyre erőteljesebben érzékeljük minden téren, hogy az elhallgatás szokásos fogás nálunk az igazság elkendőzésére! Minél közelebb van valaki az igazsághoz, annál szélsőségesebb.

– Véletlen-e, hogy a tények a mi piacgazdaságunkban nem publikusak.

– Véletlen-e, hogy ha képviselőink nem megfelelően szavaznak, akkor esetleg a cégük, vagy önkormányzatuk kimarad a következő közpénzes támogatásból.

– Véletlen-e, hogy turizmusunkat szinte a magárahagyott vidéki lokálpatrióták működtetik.

Ennek legfőbb oka, hogy szakmánkat „szakpolitikusok” irányítják szakemberek helyett, ahogy az országot is! Azt a tévhitet terjesztve, hogy milyen jó ez nekünk, hiszen jobban tudnak lobbizni az érdekeinkért. A tények kedvéért fontos megjegyezni, hogy ágazatunk vezető szakpolitikusai a szakmánkban sohasem dolgoztak! Ugyanis egy demokratikus társadalomban a képviselőknek az lenne a feladata, hogy a törvényes jogokkal felruházott szakmai szervezetek (Kamara, Ipartestület, stb.) egyeztetésével a közérdeket képviseljék. Ne a politikai háttércsoportok és szponzorok vagy pártjaik akaratát. Ma frakciófegyelemről van szó pénzbüntetéssel, azelőtt úgy mondták, hűség a párthoz! Ezek a kérdések tolultak fel bennem a turisztikával foglalkozó interjú során. Egy meghívót adok át ezennel. Bánki úrnak. Szeretettel várjuk a MATUR budapesti szervezetének klubnapjára, hogy ismertesse pártja turisztikai szakértői anyagát. Kérjük, fogadja el meghívásunkat, hallgassa meg elképzelésünket. A MATUR budapesti tagozata, ahol a turizmusszakma minden területéről gyakorló és bizonyíthatóan profi szakemberek dolgoznak, megalkuvás nélkül képviselve az itt tagként szereplő hazai vállalkozók jelentős rétegét, csak az idén a turizmus egészére vonatkozó négy szakmai állásfoglalást tett közzé. Bánki úr Magyar Fórumnak adott interjújából úgy érzem, komolyan érdekelné ágazatunk és az általunk képviselt emberek helyzete. . Nem úgy, mint a volt OIB, most Nemzeti Turisztikai Bizottság elnöke, Ujhelyi István, akiről elterjesztették kinevezésekor,hogy milyen jó lesz a szakmának, majd nekünk fog lobbizni! Kormánya pont az ellenkezőjét teszi, mint amit szakmánk érdeke kívánna és hidegen hagyja,hogy egész Európa másként cselekszik ebben a helyzetben. A jó lobbista elintézte, hogy a szállodaipar minimum 10%-kal több áfát fizet, mint európai versenytársai!

Köszönjük Emese!

Bánki úr itt kifejtett véleményével egyetértek, de jelzem,hogy ezek csak napi kérdések és most már az alapkérdésekkel kellene foglalkozni szakmánkban is, amelynek hiánya vezetett a mai tűrhetetlen állapotokhoz. Elő kell készíteni a turizmustörvényt, érdekképviseleti törvényt, koncesszióstörvényt. Meg kell vitatni a hatósági jogkör lehetőségét a kamarák, az ipartestületek számára. Hogy a jövőben ne a politika komisszárjai intézzék a dolgokat, hanem mindent törvények szabályozzanak a hazai vállalkozó érdekének figyelembevételével. Nem lehetne bevásárlóközpontok, külföldi láncok özönét árdiktátummal nyitni a hazai vállalkozásokra, kiskereskedőre! A politikusainknak, bizottságainknak egy feladatuk van, hogy megvédjék hazájuk, választóik érdekeit. Ma már csak erről kell beszélni, mert a pillanatnyi feszültséglevezetésből, a cirkuszokból a hazai vállalkozónak, turizmusszakmának és a választóknak is elege van. Ennek a politikának eredménye a teljes kiszolgáltatottság, a gazdasági csődhelyzet lett, amely miatt ma már a létünk került veszélybe! Az emberek egységesen a felelősségre vonást követelik!

Károvits Tamás