vissza a főoldalra

 2009.07.25. 

Hajbókolás helyett

A MIÉP a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez fordul, hogy a felügyelet törvényben meghatározott feladatának megfelelően, a ma is hatályos jogszabályok alapján, állásfoglalásával tisztázza a banki ügyfelek jogait. Nem fogadhatjuk el, hogy a bankok és egyéb pénzintézetek az alapvető erkölcsi értékekkel, de még a hatályos jogszabályokkal is dacolva, büntetlenül csapják be kiszolgáltatott ügyfeleiket. A parttalan beszéd helyett eljött a tettek ideje. Bár a Gyurcsány–Bajnai-kormány folyamatosan beszél a bankok felelősségvállalásáról és ál- megállapodásokat köt a bankszövetséggel, a hitelintézetek Európában ismeretlen előjogokkal élve csapják be és semmizik ki ügyfeleiket. Nem tartalmatlan kódexeket és üres ígéreteket, hanem a törvények betartását kell számon kérni a pénzintézeteken. Bajnai Felcsúti Péterrel, a Magyar Bankszövetség elnökével állapodott meg a semmiről, miközben a nyilvánosságot kihasználva, Felcsúti minden fórumon elmondta, hogy a bankok már eddig is menynyit segítettek a devizahiteleseknek. Mi pontosan tudjuk: semmit. Azt mondták, hogy a bajbajutottak néhány hónap haladékot kapnak – addig nem kell fizetniük a megnövekedett törlesztőrészleteket –, illetve a futamidő hosszabbításával kisebb lesz a havonta befizetendő összeg. Mindkét bejelentés hamis volt. A gyakorlatban ezeket a kedvezményeket azok kérhették, akiknek nem volt elmaradásuk, és azok is csak hónapok múlva kaphattak némi kedvezményt. Már ha kaptak, mert a többség csak elutasításra talált. Nyilvánvaló, hogy többnyire azok vannak bajban, akik nem tudják fizetni a részleteket és elmaradásuk van. Adjunk inni a szomjazóknak, de csak azoknak, akiknél van egy liter kristályvíz. Ez röhej. A MIÉP megalapozott beadványokkal fordul a PSZÁF-hez, és amennyiben a felügyelet új vezetése sem hajlandó betartatni a törvényeket a pénzintézetekkel és nem védi meg az állampolgárokat, úgy a MIÉP megszervezi, hogy minden létező jogi fórumot a lehető legtöbb beadvánnyal bombázzanak a magyar emberek jogainak védelmében.

A MIÉP első beadványa

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére

Tisztelt Felügyelet!

A banki jelzálogalapú ingatlanfinanszírozási gyakorlat olyan – véleményem szerint – megengedhetetlen elemeket tartalmaz, melyek kimerítik a 2008. évi XLVII., a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló törvény 7. § (1) bekezdésében megfogalmazott tilalmat.

A hitelintézethez forduló ügyfelet a hitelintézet munkatársa tájékoztatja a hitel feltételeiről. A hitelbírálat első lépése az ingatlan értékbecslése. Az értékbecslést a hitelintézet által kijelölt értékbecslő végzi átlagosan 30 ezer forintért. Az értékbecslés díját az ügyfél fizeti, annak ellenére, hogy az értékbecslésig a többi feltétel számára nem tisztázott. Az értékbecslés után a hitelintézet által előírt jogi aktusok és dokumentumok hiánytalan benyújtása, illetve az eredetileg közölt feltételeknek történő teljes megfelelés esetén a hitelintézet ún. végső hitelbírálatot végez. A végső hitelbírálatkor a hitelkérelmet a hitelintézet elutasíthatja és rendszeresen el is utasítja, olyan feltételeknek való nem megfelelésre hivatkozva, melyről az ügyfélnek előzőleg tudomása nem volt. Ilyen lehet az ügyfél munkaadójának valamely paramétere, pl. a foglalkoztató vállalkozás nem működik egy éve, annak adó-, vagy járulékelmaradása van, akkor is, ha a hitelt jövedelemigazolás nélkül magasabb kamatra kívánja felvenni, de lehet az ügyfél kora, sőt több hitelintézet meg sem indokolja az elutasítást, belső titkos szabályzatra hivatkozva. Hangsúlyozom, hogy mindezt azután közlik az ügyféllel, miután annak már jelentős költségei keletkeztek a hitelintézet megtévesztő tájékoztatása alapján. A feltételek folyamatos változása érinti a hitelezett összeget, a teljes hitelmutatót, a törlesztőrészletet, és bizonyos esetekben a futamidőt is. Mindezt azután, hogy a hitelintézet a hitel nyújtásának feltételeként az ingatlan-nyilvántartáshoz benyújtott érvényes adásvételi szerződést kér. Azaz az ügyfelet polgári jogi szerződés létrehozására kényszeríti, melyben a vételár, illetve az intézet által nyújtandó hitel összege, sőt a teljesítés határideje is rögzített. Majd ezután következmények nélkül, sikertelen hitelbírálatra hivatkozva a bank a hitelezéstől eláll, vagy a hitel feltételeit megváltoztatja. Az így gazdasági és jogi kényszerhelyzetbe került ügyfél nem tehet mást, minthogy a hitelintézet feltételeit elfogadja. Meg kell jegyeznem, hogy az ügyfél az ingatlan eladójával szemben is előnytelen helyzetbe kerül, hiszen a hitelintézet elutasítása esetén, az eladó jogosan tart igényt a foglaló összegére, annak ellenére, hogy az adásvételi szerződés létrejötte a hitelintézet megtévesztő tájékoztatásának köszönhető, hiszen az ügyfél, aki ebben a jogviszonyban egyben a vevő is, abban a hitben vállalja a kötelezettséget, hogy a hitelintézet feltételeinek megfelelt. A helyzet lényegében a klasszikus akarathiba esete, melyet a hitelintézetek bevett gyakorlata alakít ki. A szerződés érvénytelenítése ugyanakkor meglehetősen körülményes és kétséges, elsősorban a foglalós ügyleteknél. A hitelintézettel szembeni kártérítési eljárás sikeres lefolytatására a magyar bírói gyakorlat nem ad lehetőséget. Ez a helyzet az ügyfelek számára olyan súlyos érdeksérelemmel jár, mely véleményem szerint indokolja a PSZÁF, mint felügyeleti szerv állásfoglalását. A fentiek alapján, kérem a T. Felügyeletet, hogy állásfoglalásában tegye egyértelművé, hogy a 2008. évi XLVII., a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény előírásaiba ütközik a hitelintézetek hitelbírálati gyakorlata, amennyiben: – a hitelintézet nem közli írásban a hitel- nyújtás részletes feltételeit, – a hitel felvevőjének kötelezettségvállalását, illetve díjfizetéssel járó szolgáltatás igény bevételét írja elő, mielőtt tisztázná, hogy a felvevő személyében megfelel-e a hitelezés feltételeinek,– a hitel felvevőjét kötelezettségvállalás, illetve díjfizetéssel járó szolgáltatás igénybevétele után tájékoztatja a hitelnyújtás feltételeinek változásáról, úgymint hitelösszeg-, futamidő-, kamat-, törlesztőrészlet-változás, illetve a hitelnyújtás feltételeként egyéb szolgáltatások igénybevételét írja elő (pl. biztosítások stb.).

Tisztelettel: