vissza a főoldalra

 2009.07.25. 

Csurka István: Népbiztosok

Az SZDSZ 2009. július 11-i (szombati) tisztújító gyűlésére több volt Népbiztos el sem ment. Pető Iván, Kuncze Gábor, Magyar Bálint távolmaradásával tüntetett, Demszky Népbiztos pedig bejelentette, hogy 2010-ben nem indul a budapesti népbiztos-főpolgármester székéért. Hétfőn aztán további ősöreg és a nemzetközi népbiztospiacon jegyzett alapítók, mint Haraszti, Konrád, Rajk jelentették be kilépésüket. A jelenség minden túlzás nélkül a tanácsköztársaság végóráinak eseményére emlékeztet. A különbség mindössze az, hogy az említett mai népbiztosok nem várták meg rendszerük teljes összeomlásának pillanatát, hanem még a Bajnai-kormány fennállása idején leléptek. Ha megvárják a Kun Béla-féle proletárdiktatúra összeomlásának és a tanácskormány lemondásának a napját, akkor az összehasonlítás magától értetődőbb volna, viszont akkor esetleg nem egy hatalom nélküli Retkes Attila vonná őket felelősségre, hanem a nép. És, hát népbiztosok esetében ez azért mégiscsak nagy szégyen, és vagyonvesztés. A most megbukott SZDSZ-nek ugyanolyan volt a viszonya a magyarsághoz, mint Kun Bélának és Szamuely Tibornak, csak az a nyílt vérengzés nem adatott meg nekik, amit elődeik oly nagy kéjjel alkalmaztak. Kénytelenek voltak oktatásügyi, egészségügyi és magyart a magyartól elválasztó népirtást és valutahitelezést, adósságszolgálatot választani.

Kun Béláék 1919. augusztus elsején este összecsomagolták mindenüket, és a Kelenföldi pályaudvaron felültek az odarendelt különvonatra és kimenekültek a számukra biztonságos, baloldali, zsidó szociáldemokrata vezetésű Bécsbe, ahol rövid internálás után elosztották őket Európába, Berlinbe és legtöbbjüket a Szovjetunióba. Néhányan meghúzhatták magukat Bécsben is, ahonnan aztán csak az Anschluss után kellett megpucolniuk. Pető Ivánék még nem gondolnak emigrálásra vagy aliázásra, mert ez utóbbiban nem mindegyikőjük részesülhetne, noha legtöbbjük természetesen igen. Haraszti például könnyen hegedül, hiszen Haifában született. Számukra még vannak itthon lehetőségek. Itt a proletárdiktatúrának nevezett zsidó diktatúra még nem bukott meg. Még életben tartja a rendszert egy zsidó kölcsön, az IMF kölcsöne, ezenkívül fűzhetnek még reményeket a Bajnai- kormányhoz és a Jobbik felpumpálásához is. A népbiztos egyébként is olyan fajta, hogy amíg New York áll, ő remél. Kun Béla utolsó, lemondó beszédében azt fejezte ki, hogy csalódott a magyar proletariátusban, amely júliusban már tömegesen megszökdösött a Vörös Hadseregükből, amelyet persze már élelmezni sem tudtak, és úton-útfélen zsidózni kezdett, a nép nagy többségével együtt. Észrevette, kikből áll a direktórium, s mi köze van a magyar munkássághoz, a parasztságról nem is szólva. Kun Béla ezt mondta 1919. augusztus elsején az Újvárosháza dísztermében: „A proletariátus cserbenhagyta nem a vezetőit, saját magát. Nagyon mérlegeltem, nagyon meggondoltam, mit tegyek. Hidegen és nyugodtan meg kell állapítanom, hogy megbukott a proletárdiktatúra. Megbukott gazdaságilag, politikailag és katonailag. (…)…ha itt öntudatos és forradalmi proletártömegek vannak, akkor nem így kellett volna megbuknia a proletariátus diktatúrájának. (…) Szerettem volna más véget. Szerettem volna, ha a proletariátus a barikádon harcolt volna: inkább meghal, de nem hagyja ott az uralmát. De arra gondoltam: mi magunk álljunk ki a barikádra tömegek nélkül? Mi szívesen feláldozzuk magunkat, de az a kérdés, van-e ennek az áldozatnak értelme a nemzetközi proletárforradalom szempontjából.”

Amikor ezeket a szavakat elmondta, már meg volt rendelve a népbiztosokat szállító különvonat, és az asszonyok már csomagoltak. Kun Béláné későbbi visszaemlékezése szerint a pártpénz náluk, az asszonyoknál, a külön kocsiban utazó fehérnépnél volt. Sok millió. Győr után, egy veszteglés közben Kun beküldte az asszonyok-gyerekek kocsijába Böhm Vilmos öccsét, hogy Kun Béla utasítására adják át neki a pártpénzt. Átadták. Mert Kun Béla úgy látta, hogy ennek így van értelme a nemzetközi proletárforradalom szempontjából.

– Pető Ivánék még nem emigrálnak, mert még van pénz a rendszerben. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Annak, amit Retkes Attila elmondott a megválasztása után, hogy tudniillik a népbiztosok felelősek a rendszerváltás kisiklatásáért, hogy korruptak és bűnözőfélék, az csak az igazság egy részét tartalmazza, tulajdonképpen enyhe megfogalmazásban. A bűnük ezeknek sokkal nagyobb. Magyarellenességük sokkal eredendőbb és rosszindulatúbb. De abban a volt népbiztosoknak igazuk van, hogy miért az SZDSZ új elnökeként mondja ezt így ki Retkes Attila. Ki áll a háta mögött? S mi itt feltesszük azt a kérdést is, hogyan s miből tudta ezt így megszervezni ez a fiatalember. Gyanakvásunk eredendő. Minden, ami ekörül és ebben a társaságban, pártban, liberálisnak álcázott diktatúrában történik, gyanakvásra ad okot. Hogyan képes megszervezni ez a pesti zeneműkiadó a vidéki SZDSZ-köröket a népbiztosok ellen, meggyőző többséggel, és hogyan mer így beszélni róluk? Vajon nem az MSZP egy újabb trükkjével állunk szemben? Nem a saját hasonló és együtt elkövetett bűneiről akarja elterelni a figyelmet az MSZP és a kormány?

Nem Retkes Attilát akarjuk megbántani, de kénytelenek vagyunk mindent, ami ezekben a rothadt pártokban történik eredendő gyanakvással illetni, mert a történetük erre tanít bennünket. Elhisszük, hogy a népbiztosok elfáradtak, elhisszük, hogy a választási vereség porba sújtotta őket, csak azt nem hisszük el, hogy nem vették észre, hogy Retkes kiszervezi alóluk a pártot és vidéki, kvázi paraszt-SZDSZ-esekkel(!) leszavaztatja őket. Nem, ezek megkapták a parancsot: engedni, félreállni, csak utólag sápítozni. Mert most minden jog, így a bűnöskiválasztás joga is Bajnait illeti – meg még esetleg a Jobbikot, mert a rendszer csak így menekülhet meg. Most a rendcsináló Bajnai Gordont kell segíteni, az utolsó reményt. Ha neki és a főpártnak most kell egy nemzeti elkötelezettségű, vagy legalább annak látszó paraszt-SZDSZ, ami fából vaskarika, hát legyen. Ti kussoljatok és üljetek a dohányotokon. Mert most olyan világot tervezünk és valósítunk is meg, ha sikerül, amelyben az SZDSZ nemzeti liberális, majdnem keresztény, a Jobbik pedig a cigányozás mellett szépen zsidózik is – de azt zsidók vezetik.

Más út nincs. Most zűrzavar kell. Semmi se legyen az, ami. A nép tartsa nyitva a szemét, sőt meressze, és így se lásson semmit. A népbiztosokra nehéz napok várnak, mert a közfelháborodás nyomni fogja őket. Egyelőre nem tanácsos a régi szürkeállományi nagyképűsködéssel észt osztaniuk a köztereken, de bántódásuk nem esik. Meg kell érteniük, hogy a Bajnai program esedékes része most az ál-felelősségre vonás, a számonkérősdi és a leváltósdi. Most kell megmutatni a népnek, hogy mi tudjuk igazán keményen felelősségre vonni a bűnös elvtársakat, a korrupt vállalkozókat és lám, rámutatunk az SZDSZ népbiztosainak a felelősségére is. Bírái leszünk enmagunknak, mert ez a bolsevizmus lényege. Kun Béla is megmondta: a magyar proletariátus a hibás. Mire jön a Fidesz, minden tiszta lesz – rajta kívül. Közben persze új, fiatal népbiztosokat vonunk be a népirtásba. Olyanokat, akiket már semmilyen erkölcsi megfontolás nem köt semmihez és senkihez, s akik ennélfogva érzéketlenek. Lelkifurdalásuk nincs, a felelősséggel szemben pedig bambán közönyösek. Csak beszélnek. A népbiztosi zsidó hatalom utolsó mentsvára ezeknek a feltolásában van. Kun Béla utódai most olyan pártokban és olyan államvezetésben gondolkodnak, amely semmihez nem értő, öntelt és felelőtlen emberekből áll, akiket aztán egy-két háttérember könnyedén irányíthat. Őszintén szólva, ez egyelőre sokkal inkább vonatkozik a Jobbikra, mint Retkesékre. Őket még nem ismerjük. De amikor a TV2 vette a fáradságot és a pénzt és „megajándékozott” bennünket a Jobbik Szabadság téri rendőrszidó gyűlésének egyenes közvetítésével az interneten, azt kellett látnunk, hogy színre lépett az önkontroll nélküli ember és arat.

Szabó Gábor, az „isteni istállómester”, aki pártigazgatóként kitakarítja, mint egy Heraklész a maga 35 kilójával Augiász istállóját, a rendezvény csúcspontján bejelenti, hogy most pedig bemutatjuk nemcsak a közönségünknek, hanem a rendőrségnek is óriási tekintélyű, új támogatóinkat, kvázi népbiztosainkat. Új és nagy embereket, akik, lám, velünk vannak. Tekintélyeket. Ezeket tessék letartóztatni, ha merik. Megmondom, meghűlt bennem a vér. Mert, ha erre a bombasztikus bejelentésre valóban előránt az „isteni istállómester” egy-két tudományos, irodalmi, közéleti nevet, akit mindenki ismer, s aki csak most, a választási siker hatására csatlakozott a Jobbikhoz, akkor az bizony áttörés lett volna. De Szabó Gábor csupa használt, gyűrt, régi Jobbikos hírességet, saját EU-képviselőt hívott a mikrofonhoz és egyetlenegy újat sem. Ez azonban még hagyján. De észre sem vette, hogy nem az játszódik le, amit beígért. Egyetlenegy új név sem került elő, mert nincs. Ez volt tehát az első eset a rendszerváltás utáni szomorú történetünkben, amikor az önkontroll nélküli ember „intézkedett” vezette a műsort és a közönség tapsolt. A TV2 pedig közvetítette a már nem is népbiztosi, nem is valamilyen irányú, nem is zsidó, nem is magyar tobzódást. Embereket láttunk, akik minden saját szabályozottság és tulajdonképpen minden cél és értelem nélkül beszélnek, hirdetnek valamit, amiről azt sem tudják micsoda. Léteznek egy meghatározatlanságban, a lebegő semmiben és élvezik. Sőt nagyon élvezik. Ez az embertípus eddig nem szerepelt a köztereken. Talán azért, mert nem is létezett. Ez új termék. A népbiztos zsidó volt és zsidó célokat szolgált Magyarországon. A kommunista bolsevik volt és szovjetet szolgált ki. A cionista harcolt és robbantgatott Izraelért és vérengzett Gázában. Most azonban egy Szabó Gábor úgy mutat be régi embereket, beltagokat, mintha új tekintélyek volnának és új csatlakozók volnának. Szabó Gábor és tulajdonképpen az egész Jobbik egy mutáció az ember törzsfejlődésében.

Bajnai is mutáció, csak ő a liberál-bolsevizmus mutációja. A válságkezelő, aki mindent csinál, csak válságot nem kezel és minden szót attól való félelmében ejt ki a száján, hogy lelepleződik. Attól tart, hogy szavai valamilyen kötődést, odatartozást fejeznek ki, márpedig ő nem akar tartozni sehová. Ő József Attila szavaival a „semmi ágán” ül és csicsereg. Szabó Gábor pedig az ő mutációja. Az önellenőrzés egy kultúra legfontosabb tartozéka, abroncsa és egyeteme. Az önellenőrzés nélküli ember rosszabb, mint a hazudó ember, mert meg sem lehet fogni. Az önellenőrzés nélküli ember nem egyszerűen erkölcs nélkül létező ember, mert az erkölcsi parancsokat elutasító gazember, a hazudós bolsevik, a népbiztos még tudja mi az erkölcs, de az önellenőrzésétől megfosztott ember már nem tudja. Azt hiszem, küszöbön áll a Retkes –Vona találkozó, Bajnai Gordon rendezésében. Sorskérdésekről fognak eszmét cserélni.

(Megjelent a Magyar Fórum 2009. évi 28-as számában.)