vissza a főoldalra

 2009.06.05. 

Kiss Csaba: Esti próba (Zampano és Gelsomina)

(Pinceszínház)

Az 1960-ban Marosvásárhelyen született Kiss Csaba mögött komoly színházi múlt áll. 1992-ben dramaturg szakon fejezte be a budapesti Színház és Filmművészi Főiskolát úgy, hogy előtte 1984-ben elméleti fizikusként végzett Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Irodalmi életünkben 1995-óta van jelen, akkor mutatták be – felolvasószínház keretén belül – Debrecenben a KonzervArtaudrium Színházi Műhelyben első drámáját, az Animus és Animát. Azóta eltelt 14 évben még – többnyire saját rendezésében – hét művét és számtalan drámaadaptációját vitték színre. Önálló darabot legutoljára a Debreceni Csokonai Színházban mutattak be tőle, s ez a 2007-ben színre vitt Kun László volt. Az Esti próba alkotásai sorában a harmadik helyet foglalja el, 1999-ben írta, és 2003. november 28-án tartották a premierjét a Győri Nemzeti Színházban. A pesti Pinceszínház pedig ez év április 24-én tűzte műsorára.

Az Esti próba cselekménye Federico Fellini legismertebb, leggyakrabban játszott, érzelemgazdag filmjének, az először az itáliai Velencében, 1954-ben vetített La strada-nak, azaz az Országúton-nak a nyomán halad. Kiss Csaba nem a filmet „színházasítja” meg, az Országúton csak az Esti próba kerettörténetét adja, csupán egy-két motívuma kap helyet a drámában. Az Esti próbának két szereplője van, akik Fellini legendás filmjét akarják eljátszani, ezt próbálják. A két főhős életkora azonos az Országúton szereplőinek éveivel, társadalmi helyzetük azonban gyökeresen más. Az Esti próba férfi szereplője a jó hatvanas Doráti György, aki a nagydarab, faragatlan Zampanót személyesíti meg. Doráti híres színész, sőt érdemes művész, karrierje csúcspontján ugyan már túljutott, de most élete fő alakítására készül: Zampano megformálásával akarja úgy istenigazából megmutatni azoknak, akik már leírták őt, hogy mire képes. A másik szereplő Konkoly Zsuzsa, harmadéves színi növendék, aki Gelsomina érzékeny, törékenysége ellenére is erős karakterét játssza a darabban.

Egy idősödő férfi, egy sokak által körberajongott sztár – többek között Zsuzsa édesanyjának is kedvence – és egy, pályája elején járó, zöldfülű lány késő este találkozik a színész válása óta otthonaként is funkcionáló ütött-kopott öltözőjében. Személyesen nem ismerik egymást. Zsuzsa, az ismeretlen izgalmától csupa kíváncsiság és érdeklődés, tiszteletteljesen fogadja Dorátit, azt sem tudja, miként szólítsa, hogyan köszöntse, mit mondjon neki. Doráti viszont fensőbbségesen viselkedik, lehengerlő módon utasítgatja a lányt, időnként, mint egy cselédet, úgy ugráltatja. Ahogy elkezdik próbálni az Országúton jeleneteit, úgy oldódik a közöttük lévő feszültség, Zsuzsa egyre inkább feltalálja magát, belemelegedik a játékba, már nem néz istenként a férfire, lassan-lassan fölébe kerekedik, sőt incselkedni kezd vele, próbálgatja rajta női vonzerejét. Doráti háttérbe szorul, kicsúszik kezéből a gyeplő, nem tudja kénye-kedve szerint irányítani a lányt. Ettől mindketten összezavarodnak, mert egybemosódnak a magánéletet és a próbált darab eseményei, nem tudnak különbséget tenni a valóság és a szerep között. Nem képesek mindig Zampano és Gelsomina bőrébe bújni, van, amikor Doráti György, a férfi és Konkoly Zsuzsa, a nő áll szemben egymással.

Újlaki Dénesnek a színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjában van. Ő személyesíti meg Zampano Doráti Györgyöt. Ez olyan jutalomjáték, amit az ő karakterére írt Kiss Csaba. Alakításában benne van a bizonytalankodó, ugyanakkor hajdani önmaga nagyságától eltelt, de parkoló pályára küldött színész gőgössége és a kiszolgáltatott, érzelmi válságokon, viharokon átmenő férfi esendősége is. Tar Renáta kelti életre Gelsomina Konkoly Zsuzsát. A színésznő méltó társa Újlaki Dénesnek. Neves partnerétől nem illetődik meg, szerepmegformálásában csak időnként lehet a merevséget érezni. Azt az ezerarcú nőt, azt az örök Évát jeleníti meg a színpadon, aki egyszerre tud megszeppent kislány, szerelmes fruska, harcias amazon, csupa odaadás asszony, könnyűvérű nőcske, mondén dáma, konyhatündér és kibírhatatlan hárpia lenni. Ez a Kiss Csaba által rendezett másfél órás előadás az első percétől az utolsóig leköti a nézők figyelmét, mert változatos a cselekménye, megfelelő arányban keverednek benne a lágy meg a kemény részek, és rendkívül tudatos a színészvezetése. Túlmutat Fellini moziján, mert nem csak a férfi és a nő kapcsolatát, ennek a pokolba taszító és mennyekbe emelő viszonynak folytonos változását mutatja be, hanem azt a gyötrelmekkel és örömökkel teli alkotói folyamatot is, ami közben áldott fájdalmak és kínok között megszületik a mű.