vissza a főoldalra

 

 

 2009.06.12. 

Válságmenedzserek

Valamikor az 1980-as években egy tanáromtól – aki a szocialista gazdaságpolitika fölényéről igyekezett meggyőzni hallgatóit – értesülhettem először a válságmenedzsernek nevezett szakma létezéséről. A kapitalizmus gyengeségeit ismertető oktató egyik előadása ugyanis arról szólt, hogy miként juttattak csődbe a válságmenedzserek néhány jobb sorsra érdemes amerikai légitársaságot, köztük a nemzetközi hírű Pan Am-et is. A történet azzal kezdődött, hogy az akkori olajválság következtében nőttek az üzemanyagárak, viszont az utasforgalomban csökkenés mutatkozott, ami a légitársaságok nagy részénél veszteséget eredményezett. Közülük néhányan úgy próbálták leküzdeni a nehézségeket, hogy a munka átszervezésére, nyereségessé tételére rendkívül magas bérrel válságmenedzsereket szerződtettek. Először gyors és látványos siker lett a válságkezeléssel megbízott szakemberek munkájának az eredménye. A cégek gazdasági mutatói ugrásszerűen javultak, a kiadásaik jelentősen csökkentek, a légi közlekedésben érdekelt vállalatok évről évre egyre több bevételre tettek szert a válságmenedzsereknek köszönhetően. Így telt el 3-4 év, ám aztán bekövetkezett a baj. Megszaporodtak a balesetek, sőt halálos áldozatokat követelő katasztrófák is előfordultak. Mint kiderült, a válságmenedzserek munkája elsősorban abból állt, hogy a törvényi kereteket kicselezve és minden ésszerűségi határt átlépve, lazítottak a biztonsági előírásokon a költségek csökkentése érdekében. Tehát felkutatták és beszereztették a legolcsóbb, de sokszor kétes eredetű és bizonytalan minőségű alkatrészeket, az egyes ellenőrzések, javítások, felújítások közötti időt pedig jelentősen megnövelték. A repülőgépek kihasználtságát ugyanakkor javították, vagyis a ritkább karbantartás ellenére is több utat kellett megtenniük. Mindezek következtében néhány évnyi látszatfellendülés után bekövetkezett a totális összeomlás. Az érintett légitársaságok gépparkja leépült, alkalmatlanná vált a biztonságos utasszállításra, miközben a felújításra vagy a roncsminőségű repülők új gépekkel való pótlására már nem volt elegendő a megtermelt nyereség. Korábban sikeres, nagy múltú cégek jelentettek csődöt, és tűntek el mindörökre a légi közlekedésből. Az önmagukat jól megszedő válságmenedzserek pedig odébbálltak, hogy más iparágakat boldogítsanak. Ez a régi történet a hazai balliberális kormányok tevékenységéről jutott az eszembe, melyek felvállaltan szakértői a válságok kezelésének. A kommunista gazdaságpolitika felsőbbrendűségének egykori hirdetői mostanában egy egész nemzeten élik ki újonnan felfedezett válságmenedzseri képességeiket. Országunkra nézve hasonló eredménnyel, mint a vállalati költségtakarékosságot a teljes összeomlásig, emberéletek feláldozásáig erőltető amerikai elődeik.

 

Varga Imre