|
 2009.06.12.
Kik azok a magyarok, akik nem tudják: mi a magyar érdek?
Van
Szlovákiában egy magyar írásjelekkel írt napilap. Az írásjelek
nyelvileg azonosíthatók, a lap tartalma és szelleme nem, mert
elvész a globalizmus ködében, melyet a rossz lyukból fúvó
szelek terelnek valahol Tasmánia és Grönland között.
Ennek a lapnak van egy főszerkesztő helyettese, aki
magyarul írja a nevét, de bevallása szerint (2009. május 27.)
nem tudja, mi a magyar érdek. Ám legyen, felnőttként is lehet
valaki ilyen. Csakhogy ez a személy évekig Londonban művelődött,
ott pedig tudják mi az angol érdek. Minek volt ott, ha legalább
ezt nem tanulta meg. Pedig olyan ez, mint a számtan. A képletbe
a szimbólumok helyébe be kell helyettesíteni az ismert
adatokat, vagy az egyenletben ki lehet számítani az ismeretlen
értékét, és ha ezt helyesen tettem, meg van a megoldás. Ez a
sima bőrű azonban mintha nem tanult volna aritmetikát. Talán
ezért nem tudhatja mi a magyar érdek, pedig akár írástudatlanul
is tudhatná, hiszen az apja is tudja.
Az Európai Parlament képviselőinek választása előtti
kampány során 2009. május 23-án délelőtt Esztergomban a
FIDESZ és az MKP közös nagygyűlése zajlott ahol felszólalt
Orbán Viktor, Csáky Pál és Bauer Edit is. Orbán Viktor beszéde
kavarta fel a port, mert arról beszélt, ami a lényeg. A
kommunista mellébeszélésekhez és hazudozásokhoz szokott füleknek
azonban éppen ez nem tetszett. Emiatt hívták össze a pozsonyi
parlament rendkívüli ülését is június harmadikára. Orbán
kimondta, amit már korábban mások is, de csak őreá figyeltek
fel: a Kárpát-medencei magyarok érdekképviselete az Európai
Parlamentben attól függ, hány magyar jelölt szerez mandátumot
– értsd ezen Romániában, Magyarországon és Szlovákiában.
A szlovák politikusok egy része, ha ettől bevörösödik,
nem csodálkozom, mert ők úgy viselkednek, mint a rózsaszínű
kabátot ellopó tolvajok. Ha valaki rózsaszínű kabátról beszél
a fülük hallatára, beremegnek, mert azt hiszik, leleplezték őket.
Ugyanakkor nem értem, hogy mit nem ért ezen egy magyar újságíró,
vagy mondjam úgy, hogy egy értelmiségi. A szlovákok nagy része,
iskolai műveltségtől függetlenül érti ezt. Emlékezzünk
vissza 2007 szeptemberére, amikor a pozsonyi parlament elfogadta
a benes- rendeletek érinthetetlenségéről szóló határozatát.
Az összes szlovák képviselő azonosan – a magyarok ellen –
szavazott, függetlenül pártszínezetétől.
Annyiban igaza van a magyar írásjelekkel íródó szlovákiai
napilap főszerkesztő-helyettesének, hogy az Európai
Parlamentben párttagságuk szerint szerveződnek a képviselők,
de ez is csak részben igaz, mert ott nincs olyan szigorú frakció
fegyelem, mint az országok törvényhozó testületeiben. A
szolidaritás azonban annál inkább működik, ami átível a pártok
közötti határokon. Ezért fontos ügyekben vagy nemzeti ügyekben,
meggyőződésük szerint szavaznak együtt jobboldali, baloldali
és liberális képviselők is. Hiszen a szlovák pártok képviselői
is, akik szintén különböző frakciókban foglalnak helyet, egyöntetűen
szoktak felszólalni a magyar kérdésben, pl. Bauer Edit ellen.
Viszont Orbán Viktor nem csupán határtalan nemzeti elkötelezettségéből
fakadóan hangsúlyozta, hogy az Európai Parlamentben szükséges
a népes magyar képviselet, hanem azért is, mert a nemzet ügyében
programszerűen elkötelezett népes jobboldali magyar képviseletre
van szükség Strasbourgban.
Márpedig a FIDESZ az MKP és az RMDSZ képviselői együtt
ülnek a néppárti csoportban és nem mindegy, hogy hányan ülnek
ott. Minél többen vannak, annál szélesebb körű kapcsolatot
tudnak teremteni más képviselőkkel és meg tudják őket győzni
a magyar ügy igazáról.
A
fent említett írónak azonban az nem világos, mi a magyar ügy,
vagy ahogy ő írja: magyarügy.
Magyarügy
volt akkor, amikor pl. a szlovák oktatási minisztérium által
az uniós forrásokra kiírt iskolaépület-felújítási pályázatok
során az első öt fordulóban egy magyar iskola sem volt
nyertes. Magyarügy volt a magyar földrajzi nevek írása a szlovákiai
magyar tankönyvekben. Magyarügy volt a délvidéki magyarverések
sorozata. Magyarügy Malina Hedvig megveretéséből eredő kálvária.
Magyarügy a dunaszerdahelyi fociszurkolók összeverése a szlovák
rohamrendőrök által. Ezek az ügyek mind uniós ügyekké is váltak,
és amiben sikerült valamilyen megoldást találni, vagy megakadályozni
az ügy további elfajulását mind a magyar képviselők összefogásának
köszönhető. Mint ahogy nekik köszönhető, hogy az EU készülő
alapokmányába bekerült egy olyan mondat, ami szolgálhatja a
kisebbségben élő magyar közösségek jogállásának a fejlődését,
vagy hogy sikerült elfogadtatni az ún. Catania-jelentést, ami
egyértelműen kimondja, hogy a hagyományos kisebbségi közösségek
helyzetének a javítása az önkormányzatiságuk, tehát autonómiájuk
biztosításával lehetséges.
Ezekben
az ügyekben a szlovák európai parlamenti képviselők egyöntetűen
ellenünk foglaltak állást. A jelenlétünknek és a nemzetközi
szolidaritásnak köszönhető, hogy sikerült eredményeket elérni,
vagy megakadályozni a romlást.
Ennyi
és nem több. Három évtizeddel ezelőtt a börtönbezárást
kellett vállalni azért, hogy meg lehessen akadályozni a szlovákiai
magyar iskolák felszámolását, mert csak így figyelt fel a világ
a készülő disznóságra. Most képviselőket kell választani
az Európai Parlamentbe ebből a célból is.
Duray Miklós,
Pozsony, 2009. június 2.
(Forrás:
duray.sk)
Szerk. megj.: A lap neve: Új Szó, a főszerkesztő-helyettes
pedig: Czajlik Katalin.
Idézzünk hát Czajlik cikkéből:
„Orbán észjárását nem azért kell elutasítani, mert apropót
szolgáltat a szlovák nacionalistáknak, hanem mert deformált a
látásmódja, félrevezeti a nyilvánosságot, korlátozva ezzel
a határon túli magyar szavazó választási lehetőségét. A
rendkívül ambíciózus Orbán számára nyilván csábító
valamiféle összmagyar vezér szerepében tetszelegni, aki majd
megmondja nekünk, hogy nekünk mi a jó. Ezzel paradox módon elsősorban
a kisebbségi közösségek önrendelkezési jogát sérti, ami szöges
ellentétben áll az autonómia eszméjével. Úgy tűnik azonban,
Orbán Viktor számára ez a magyar érdek.”
|
