|
 2009.06.12.
Georges Feydeau: Fogat fogért
(Új Színház Nagyszínpada)
A
Párizsban, 1862-ben született és ugyanott elhunyt Georges
Feydeau a vígjátékirodalom egyik legavatottabb mestere. A
francia társasági komédia műfaját szinte a tökélyre
fejlesztette. A női szabó című művével 1886-ban debütált Párizsban,
amit a Reneszánsz Színházban mutattak be, s innentől kezdve élete
diadalmenet volt: 1892-ben Párizs három színházában három különböző
darabját mutatták be, s munkásságában nem akadt egyetlen
olyan bohózat sem, ami ne nyerte volna el a közönség tetszését,
mindegyik alkotása zajos sikert aratott. A „kacagás királyának”
titulált Feydeau 39 színművet írt, nagyjából annyit, mint
Shakespeare vagy Moliére. Magyarországon először 1899-ben a Vígszínház
tűzte műsorára az Osztrigás Mici című darabját, és azóta
szinte lehetetlen megszámolni, hány Feydeau-komédiát állítottak
színpadra. Ennek a nagymennyiségű bemutatószámnak az az oka,
hogy szeretik a nézők, szeretik a direktorok. A nézők azért,
mert kellemes, bő két órával örvendezteti meg őket, ami által
elfelejthetik a robotot, az élet nyűgét, az igazgatók azért
kedvelik, mert nem lehet melléfogni velük. A Feydeau-darabok párbeszédei
pergők, cselekményük jól kidolgozott és nyomon követhető,
összetett jellemek nincsenek bennük, a szerző inkább a bohózatok
állandó karaktereivel, így megcsalt férjekkel, féltékeny
feleségekkel, nagyszájú szobalányokkal tölti meg azokat.
A
Fogat fogért ősbemutatója Maurice Hennequin jelentős segítségével
1892. november 30-án volt Párizsban a Palais Royal-ban. Az Új
Színház Nagyszínpadán tavaly, április 12 én először játszott
Feydeau-komédiának eredeti címe: Le systéme Ribadier, azaz
Ribadier módszere vagy eljárása, ezt változtatta meg Fogat fogért
címre Bognár Róbert friss fordítása. Főszereplője Angéle,
aki nevével ellentétben egyáltalában nem angyal, hanem kiállhatatlan
fúria, aki attól retteg, mostani férjének, Ribadier-nek szeretője
van, ugyanis első házassága alatt az ura fűvel-fával
megcsalta. Úgy gondolja, nem árt, ha résen van, és megelőzi a
bajt. Még mielőtt megsajnálnánk szegény, vád alatt álló férfiút,
kiderül, az asszonykának a bizalmatlanságra alapos oka van.
Ribadier bizony, amikor csak teheti, félrelép, és orránál
fogva vezeti kardos feleségét. Tökéletes, méghozzá tudományos
módszerve van: hipnotizálja nejét, aki átalussza gáláns
kalandjainak idejét, így soha sem tud lebukni. A bonyodalom
akkor kezdődik, amikor Angéle régi udvarlója, Thommereux meglátogatja
valamikori imádottját, és a férj úgy véli, szövetségesre
lelt benne, ezért beavatja hitves-elaltatási gyakorlatába.
Csakhogy az egykori hódoló nem bír magával, felébreszti az
alvó asszonyt, és a turpisságra fény derül. Tovább bonyolítja
a helyzetet annak a borkereskedőnek a megérkezése, akinek
fiatal házastársa Ribadier legújabb hódítása. Persze a végén
megnyugszanak a kedélyek, a borkereskedő nem akar botrányt,
mert az árt az üzletnek, Thommereux is visszakívánkozik a
nyugalmas Tahiti-szigetre, miután sikerült neki egy szerelmes éjszakát
Angéle-lel eltöltenie, és a féltékeny menyecske is
lecsillapodik, elvégre visszaadta a kölcsönt, ugyanis fogat fogért...
 A
házasságtörést megelőzni akaró Angéle-t Pálfi Kata mesteri
módon jeleníti meg, alakításában annyi tűz és szín van,
hogy a közönség olyan ismerősnek és felettébb mulatságosnak
érzi ezt a bizonytalan és férje után folyton szaglászó
fiatalasszonyt. Az édes álomba szenderítés módszerét
kifejlesztő Ribadier szoknyabolond figuráját Hirtling István
úgy viszi fel a színre, hogy a nézők inkább szurkolnak neki,
mintsem megvetnék, amiért folyton átveri az utána szaglászó,
idegesítő feleségét. A hosszabb szünet után előkerülő
hajdani széptevőt, az egyéjszakás kalanddal tökéletesen
megelégedő Thommereux-t Huszár Zsolt személyesíti meg. A
csetlő-botló, szemet hunyó, mindenben üzletet szimatoló
Savinet borkereskedőt Rudolf Péter (alsó képen) , a dörzsölt
kocsist Derzsi János, a felvágott nyelvű szobacicust Fodor
Annamária játssza.
Valló
Péter a korhű díszletek tervezése mellett rendezője is
Feydeau komédiájának, és nem csinál ebből a habkönnyű kis
darabból társadalmi vagy mélylélektani drámát, csak
megcsipkedi Ádám és Éva gyermekeinek álszent magatartását,
tükröt tart a ma nézői elé, hogy abban meglássák a férfinek
és a nőnek mennybe emelő vagy pokolba taszító kapcsolatát. A
19. századvég polgári erkölcséről nem akarja lerántani a
leplet, mert hűtlenkedési ügyekben ez az időszak sem volt
rosszabb az előtte lévőktől vagy az utána jövőktől. Amióta
világ a világ, azóta mindig is voltak és mindig is lesznek a házasság
túl szorosnak érzett kötelékéből ki-kilépő csapodár úriemberek,
és kikapós, férjüket felszarvazó asszonyok. Mindenesetre
kellemes, jóízű nevetéssel eltöltött két és félórát tölt
el az, aki megnézi az Új Színháznak ezt a produkcióját.
(Felső képünkön: Hirtling István és Pálfi Kata.)
Dr. Petővári Ágnes
|
