vissza a főoldalra

 2009.06.15. 

Csurka István: Tovariscsi - hajrá!

Az egyébként jelentéktelen európai parlamenti választásokon a Fidesz 56,3 százalékos eredményt ért el, ami az országgyűlési választásokra kivetítve és a választási rendszerre átszámítva kétharmad körüli mandátumarányt eredményezhet. Ellenségei közül az SZDSZ kiesett, és valószínűleg rövidesen kimondja feloszlását. Az MSZP pedig gurul lefelé a lejtőn. Szekere most úgy állt meg egy út menti fa derekának ütközve, hogy még valamennyi kormány- és médiumeszköz fent van a kasban és a saroglyában, de a legkisebb rántásra minden kiborulhat az árokba. Még minden lényeges intézményt a volt utódpárt vezet, ura az ÁPV Rt.-nek, és a globális vállalatok rejtett és nyílt támogatását is élvezi, az IMF a fennmaradására adta a végzetes 25 milliárd dollárt, itthon minden külföldi bank neki szolgál, és pénze még mint a pelyva, és mégis: vége. Vagyis ekkora csőd, romlás uralkodó pártot, a lengyel szocialista-kommunistáké kivételével, sehol sem ért. Az MSZP az európai szocialisták, szociáldemokraták szégyene. Az MSZP a lelepleződött párt.

Ünneplésre mégis kevés ok van. A magyar társadalom történelmi államalkotó realitásérzéke ugyan döntő többséget adott a Fidesz kezébe, az "ahogy lehet" - függetlenség és a nemzetközi nyomások közti evezés pártja kezébe - és ehhez a megalkuvás nélküli magyarságszolgálat képviselőiként mi is csatlakoztunk, MIÉP-esek, de a megszállás erői, az idegen szolgálások pártjai és köztük is a volt szovjet, ma orosz, volt KGB- és mai Moszad- erők is erős koncessziókat kaptak. Ezekkel még sok baja lesz a magyarságnak. Győzött a Fidesz, kétségtelen, de elkezdődött egy új manipuláció is, amelynek eredménye beláthatatlan.

Az SZDSZ-t, mint egy telefújt papírzsebkendőt, eldobták. Ronda hazudozásaival, ávós zsidó gyökereivel, törtetésével annyira ellenszenvessé vált az egész társadalom, sőt az uralkodó nómenklatúraburzsoázia  szemében is, hogy akadályt jelentett az új mani-puláció útjában. Egyenes ágon soha nem kerülhet vissza az Országgyűlésbe, feleződve, sündörögve megpróbálhat egyesülni a Dávid Ibolya-féle MDF-fel. Erre a néhai Tom Lantos is áldását adja, valahonnan egy kaliforniai zsidótemetőből.

Az új, könnyűszerkezetes SZDSZ szervezése egyidejűleg elkezdődött. Fiatal, rokonszenves liberális elemekből szervezik már a "Lehet más a politika" pártját. Kezdetnek ez most 2 százalék fölött teljesített, jobban, mint az SZDSZ, s beérkezve a törvényhozásba, ezek fogják megszólaltatni a liberális hangszereket, a másságot, a szeplőtelenebb zsidó érdeket. Egyelőre lazán, de ahogy öregszenek, majd megholokausztosodnak.

A legnagyobb veszély azonban a Jobbik. Ez nem szélsőjobboldali, nemzeti, magyar párt, ahogyan be van sorolva, hanem éppenséggel titkosszolgálati és orosz érdeket, orosz zsidó érdeket képviselő képlékenység. Listavezetője Baló Györgyné Morvai Krisztina nemcsak múltját, házaséletét, származását ködösíti el, hanem ENSZ-beli szocializációját is. Az ENSZ-ben egy tisztviselőnő éppen úgy bekötést nyerhet a szovjet titkosszolgálatokba, mint az amerikaiba és ezen át a zsidóba, de magyar érdeket nem védhet, ezt nem tanulhatja meg. A második ember, Balczó Zoltán is végzett állítólag egy-két szemesztert a szovjet villamosmérnöki karon, Leningrádban vagy Moszkvában. Az életrajzában ezzel nem dicsekedett. A párt vezetője, Vona nem is tagadja orosz bekötöttségét, csak Zsirinovszkijnál tett látogatásait hallgatja el. A külpolitikai kapcsolatteremtéseket egy Kovács nevű, Szovjetunióban végzett, és ott üzletemberkedő, osztrák feleséggel bíró ember látja el. Így New Yorktól Moszkváig az egész euroatlanti és eurázsiai tér le van fedve Vona számára, csak Bolívia esett ki a részvétlen indiánok miatt. A Jobbik számára a magyar titkosszolgálat, a Dzserzsinszkij Akadémiát végzett Laborc főnök segítségével minden ajtót kinyit. A probléma éppen az, hogy nem egy magyar érdeket védő, úgynevezett szélsőséges nemzeti párt kapott most 14 százalékot, hanem egy KGB-Moszad-teremtmény, egy Eduardó Rózsa Flores-különítmény, talpig Árpád-sávban, hun vértekben, ősmagyarkodásban, Turulban. A párt feladata a nemzeti kibontakozás megakadályozása. Ha nem így volna, agyonütnék őket, mivel a MIÉP minden gondolatát, jelszavát, ítéletét átveszik és harsogják, a holokausztmítosz felismerésén kívül. Baló Györgyné azt mégsem teheti meg, furcsa volna. Így állunk tehát, minek örüljünk, mit ünnepeljünk? Azt, hogy új korszak kezdődött? Igen, kétségtelen, de milyen?

A balliberális front a régi felállásban összeomlott. Egyelőre ebből az összeomlásból a televíziók és a közvélemény-kutatók összejátszása folytán a nagyközönség keveset érez, mert fentieknek a választások éjszakáján sikerült a Fidesz viszonylagos vereségeként tudtul adni a történetet. A Magyar Rádió még reggel is a Fidesz vártnál gyengébb eredményéről beszélt. A hétfő reggeli műsorvezető behívta állandó vendégét - a rendszerváltás nagy pártvándorát, Tölgyessy Pétert, aki volt paktumkötő, SZDSZ-frakcióvezető, majd Fidesz-frakciótag, mostan viszont már csak független okos - egy kis elemzésre, pontosabban a Fidesz eláztatására. Arra való hivatkozással, hogy az európai rendeletek értelmében az eredményt csak este tízkor lehet nyilvánosságra hozni, a magyar tájékoztatás választások előtti felmérésekre, ellenőrizhetetlen jóslatokra hivatkozva elhíresztelte a Fidesz 17 mandátumos eredményét és a Jobbik egy-mandátumos bejutását, majd amikor ez 14 és 3 mandátumban valósult meg, elkezdett a Fidesz viszonylagos vereségéről beszélni és természetesen a Jobbik csodájáról értekezni. Ehhez csatlakozott reggel Tölgyessy. Mert a felszabadult győzelmi öröm túlságosan nagy erő, sikerélmény volna. A sikerélményt el kellett rontani. Az MSZP a saját vereségének mértékét már csak a Bajnai-kormány fennmaradása érdekében sem adhatta tudtul. Mindez apróság, de ördögi apróság.

Ez az első benyomás most el fogja kísérni ezt a választási eredményt és a győztes Fideszt. Egy-két nap és előbb óvatosan, majd harsányan a Fidesz vereségéről fog szólni a dolog. Természetesen a valóságot ez nem változtatja meg, de a valóság ma kevesebbet számít a valóság magyarázatánál, a médiumok által közreadott félrevezetésnél. Még sok fideszes is sajnálkozik, hogy nem nyertek eléggé, valami baj van. Most két alapvető dolgot kellene alaposan megvizsgálni. Mi vezetett ehhez a képtelen, súlyos balliberális és baloldali összeomláshoz és milyen erők működtek közre a Jobbik sikerében és miért. Azt, hogy a baloldal árulás révén jutott ebbe a helyzetbe, természetszerűen elhallgatják. Ha bevallanák, fel kéne akasztaniuk magukat, de a népharagnak mindenképpen áldozatul esnének. Senki soha ennyire még nem árulta el a saját táborát, a dolgozó népet, senki ennyire a liberális nagykapitalizmusnak, a banktőkének nem szolgáltatta ki a kétkezi munkás embert, a szegény embert, mint ez az úgynevezett szocialista párt és az a kretén csoportosulás, amelynek kommunista, ávós, zsidó gyökerei közismertek, és amelyet több mint húsz év óta SZDSZ-ként ismer az ország népe. Amikor az Antall-Tölgyessy-paktummal az SZDSZ megakadályozta azt a kismértékű rendszerváltozást, az elitcserét, ami esetleg megfordult Antall József fejében, akkor egypetéjű ikertestvérének, az MSZP-nek kaparta ki a gesztenyét. Mert az SZDSZ magja már a rendszerváltás előtt, szamizdat korában sem akart egyenes ágon és zsidó mivolta teljességében hatalomra kerülni, hanem mindig az MSZP-t akarta uralni, amennyire lehet, háttérből. Nekik mindig stróman kell, nagy tömegek által elfogadott párt, sok őshonossal, erős ágakkal és lombozattal, amelyen a fagyöngy megtelepedhet. Ezért az 1994-ben kormányra került MSZP, velük, mint a magyar és az izraeli zsidóság kizárólagos képviselőivel koalíciót kötött. (Próbált volna nem kötni!) Akkor úgy látszott, hogy a magyarságnak évtizedekre megpecsételődött a sorsa. S ha a liberális vagy neoliberális világkapitalizmus nem dől össze és a holokausztmítoszra épült világrend nem omlik össze, akkor ez a párt-földcsuszamlás most sem következik be. Akkor nincs Jobbik, de van SZDSZ és Bajnai Gordon, aki mézzel bekenve hempereg a Wallis-libatollban, ahelyett, hogy válságot kezelne. De hát jött a válság, és ki kellett találni és fel kellett építeni a Jobbikot. Először a MIÉP ellen, aztán a Fidesz gyengítésére, majd látva a kikerülhetetlen véget, időhúzás céljából kisebbségi kormányzásba kellett menekülni, s amikor ez is csődöt mondott, egy hét alatt meg kellett válni az istenített Gyurcsánytól, hogy ez az összeomlás ne őt érje, mint okozót, hanem csak a tampont. Bajnai az intimbetét. Ha most még Gyurcsány volna a miniszterelnök és a pártelnök, neki visszavonhatatlanul távoznia kellene, de okos, előrelátó zsidók kifundálták, hogy egy átmeneti, válságkezelő kormány, egy olyan miniszterelnökkel, aki el sem énekli már az Internacionálét, esetleg kihúzhatja a ciklus végéig. S addig még sok minden történhet. Fel lehet építeni az új SZDSZ-t és az új szélsőjobbot valódi tartalom nélküli ingi-bingikkel, gárdával, Zazriveccel, Zsirinovszkijjal és mindenféle "magunkfajtával". Vonával és vonó nélkül. Mi ezt több írásban, sorozatban levezettük már ezen az újságoldalon. Persze, akik a Jobbikot éltetik és kórusban skandálják: Krisz-ti-na, Krisz-ti-na a Viktor, Viktor ellenében, azok nem csak a Magyar Fórumot nem olvassák, azok semmit sem olvasnak.

A Jobbikot pedig vitán felül a balmédia hozta fel, s néha még a Magyar Nemzet is besegített ebbe. Az utolsó hetekben, hónapokban nem volt nap, hogy a Népszabadság ne közölt volna valami önbeteljesítő jóslatszerűséget a Jobbikról. Beszámoltak a legapróbb lépéseikről is. A felfelé tolás nagyon ügyes és ravasz volt. Sápítoztak az elvtársak, féltették a demokráciát a szélsőjobb előretörésétől. Más sem kell az elégedetlen tömegnek. Ha a volt pártközpontos, idestova nagymamakorú asszony védi a demokráciát a másik zsidó nőtől, Baló Györgynétől, aki ráadásul fiatalabb és másképpen selypeg és mosolyog is, a szerencsétlen munkanélküli, volt cukorgyári munkás Szerencsen, akit a cigányok gyűjtögető életmódja is igencsak zavar, s kertjét az aszály is sújtja, őt választja, csak azért is, és eszébe sem jut mérlegelni, várhat-e valamit a teljesen ismeretlen új alakulattól. A Jobbik sikerének titka a teljes népi tájékozatlanság, félrevezetettség, önálló gondolkodásra képtelenség, amelyre a televíziók szoktatják rá a nagyközönséget, valamint az értelmiségi igénytelenség és gyávaság. A Jobbik médiatámogatása kidolgozott, komoly műhelyben készült. Valószínűleg a Moszad és a KGB közös műhelyben, Baló György szakértésével jött létre. Egy-két jó tanácsot Eduardó Rózsa Flores is adhatott hozzá, mielőtt a nemzetközi brigád kiszólította Bolíviába. Ezt a fellövési eljárást nem a saját belső ereje, hanem egy bizonyos állandó jajveszékelés, másként gajdolás hajtott fel, amit azok hallattak - Lendvai Ildikó és az SZDSZ hattyúdalaként -, akiket már végtelenül utál a cigányokkal sújtott vidéki nép. A választás is ezen az alapon történt: ha ezek gajdolnak, akkor én arra szavazok, akik miatt gajdolnak.

Két önbeteljesítő jóslatot röppentettek fel: jön a szélsőjobb, amelytől félni kell és bekövetkezik a demokrácia végelgyengülése. Csakhogy a szélsőjobb, amelytől félni kell, az ő irányításuk alatt áll, és nincs miért félni tőle, mert egyébként jelentéktelen, a demokráciának viszont hullania kell, mert ők is azt akarják, hogy parancsuralmi korszak következzék be, amelyben a nevükben gyakorolja majd valaki a parancsuralmat. A megszorítások parancsuralmát. Mondjuk, mint Moszkvában vagy Izraelben.

Amit pedig elhallgatnak, meg sem említenek, amely erőnek minden jelszavát, programpontját átvétetik a Jobbikkal, amely párt és személy az egész elitet, az elit minden csalását évtizeddel korábban felismerte, az nincs. Mert az nem szerepel sehol. Mert az a dolog lényegére is rá merészelt mutatni, arra, hogy személy szerint és etnikailag, holokausztilag ki és kik vannak hatalmon. Úgy tüntetik fel, mintha a MIÉP saját akaratából nem szerepelne, mintha elfáradt volna. Ki-csit persze elfáradtunk, kétségtelen. De hát még megrázzuk magunkat.

A gondolkodó emberek előtt ma világos, hogy a Jobbik a balliberális médiumok teremtménye, és nem csekély pénzforrásait Leisztinger-féle vállalkozók és MSZP- SZDSZ-érdekeltségek adják össze. Ezeknek van szükségük egy ilyen fedezékpártra, hogy régi erődítményeik elmállása után bent legyenek valahol a politikai hatalomban. A Jobbik erre a legalkalmasabb, mert nincs egyetlen önálló gondolata. Jelenleg olyanok vezetik, akik csak a látszattal és a látszatsikerrel törődnek, függetlenül attól, hogy tudják, nem ők vívták ki, hanem kapták. Amikor a Jobbik mint egyetemi mozgalom meg-alakult, első vezetője Kovács Dávid, aki a MIÉP képviselőjelöltje volt, azt állította, hogy a tagság fele Fidesz-érzelmű, fele MIÉP-es. Ez a Fidesz egyes akkori vezetőinek azért tetszett, mert ezek a fiatalok nem voltak antiszemitizmussal vádolhatók, s úgy gondolták, ha már van tőlük jobbra egy mozgalom, legalább emiatt ne kapjanak a fejükre a nemzetközi színtéren. A Jobbik politikailag korrekt vezetőit a Gárda megalakulásával egy-szerre lecserélték. Mai vezetője kétségkívül odaküldött emberke. Vona eredeti neve Zazrivec, s maga a felvett Vona név szefárd zsidó ősökre utal, de ezt nem ismeri fel senki, anynyira idegen a magyar humuszon. A most legmagyarabb párt, a Magyar Gárda tehát szovjet kézben, idegen, zsidó kézben, tehát még csak nem is magyar zsidó kézben van és három fővel képviselteti magát az unióban. Minek örüljünk?

Megint az a helyzet, mint amikor a rendszerváltás hajnalán azt mondtam a Vasárnapi Újságban, vigyázat, jönnek a Kun Bélák! Most megint mondom, de ki figyel rám? Pedig jönnek. Most ősmagyarban.

A lényeg az, hogy erről a magyar választó semmit se tudjon. Sose tudja meg, hogy a Jobbikot nem a saját vezetősége irányítja. Ezért ideális párt - Leisztingeréknek. Az MSZP végelgyengülése és az SZDSZ szétesése után a nomenklatúraburzsoáziának elemi érdeke ennek a hibrid pártnak a megerősítése. Nyilván nem akarnak ezzel itt most megállni. Legalább a nemzeti tábor megfelezését, a MIÉP teljes eltüntetését és a Fidesz megszorítását el akarják érni. A Leisztinger-káderek beköltözése, helyfoglalása, rejtve, lajbiban történik és csak a következő választások után ölt határozott formát, amikor a megszerzett közel fele mandátum, de legalább egy SZDSZ-nyi 22 százalék birtokában követelhetik a vezetőállások megfelelő részét, s ezeket majd nem a talpas gárdistákkal, hanem a Leisztinger-káderekkel kívánják betölteni. Esetleg olyan fiatalemberekkel, akik a fater munkásőr-egyenruháját veszik ki a naftalinból és arra húzzák fel a gárda-lajbit. Ezek legyenek vállalatvezetők, iskolaigazgatók, bankárok, államkincstári vezetők, ügyészek, bírák és ha kell - papok. Mert már csak így tudja a magyar zsidóság harcias része, rosszabbik része megakadályozni, hogy másodszorra se történjék meg a rendszerváltás, amikor már, nagy romlásban ugyan, sok szenvedés közepette lehetséges volna.