vissza a főoldalra

 

 

 2009.06.19. 

Történelmi beszéd volt?

„Történelmi beszéd lesz, Klára” – közölte egykor felejthetetlen miniszterelnökünk a feleségével. Nem tudom, mondott-e hasonlót Barack Obama a nejének, mindenesetre az egyre rövidebb pórázra fogott nyugati média hatalmas kampánnyal igyekezett előkészíteni az amerikai elnök kairói beszédét. Obama a muzulmánokhoz kívánt szólni, azzal a céllal, hogy „újjáépítse a megromlott kapcsolatokat”, és „új kezdetet” hirdessen. Nem könnyű eldönteni, Obama komolyan hisz-e abban, hogy pusztán szavakkal „új fejezetet” lehet-e nyitni a történelemben? Komolyan gondolja-e az amerikai elnök, hogy míg az USA hadereje muzulmán országokat tart megszállva, és ártatlan muzulmánokat gyilkol, addig lehetséges „jó kapcsolatokat kiépíteni az iszlám világgal”? A világ 1,3 milliárd muzulmánja ugyanis nem felejtette el, mit tett, illetve mit nem tett meg eddig Barack Obama. Az amerikai elnökválasztási kampányban például szégyenlősen távol tartotta magától muzulmán rokonságát, és amikor 2008 végén az izraeli haderő megkezdte a barbár öldöklést a Gázai övezetben, Obama egyetlen szóval sem ítélte el a kegyetlenkedéseket. A közel-keleti ügyekkel foglalkozó munkatársai szinte egytől-egyig cionisták, vagyis Izrael feltétlen hívei, akiktől aligha várható el valamiféle kiegyensúlyozott állásfoglalás a térségben zajló konfliktust illetően. Majd hivatalba lépése után nem sokkal az amerikai elnök elrendelte további 21 ezer katona Afganisztánba vezénylését, a pakisztáni hadsereg pedig – amerikai nyomásra – nagyszabású hadműveletet indított a Wazirisztánban megtelepedett tálibok térdre kényszerítése céljából. Az Egyesült Államok hadereje Obama hivatalba lépése óta számos légi csapást mért a pakisztáni területen található iszlamista harcosok támaszpontjai ellen. Az akciók következtében több száz polgári személy vesztette életét – akik természetesen mind muzulmánok voltak. És miközben Washington fokozta erőfeszítéseit az afganisztáni és pakisztáni muzulmán ellenállás letörése érdekében, szó sincs az iraki megszálló erők kivonásáról, ezzel szemben viszont az Irán elleni háború lehetősége is a levegőben lóg. És persze igaz, hogy Obama kiállt a független palesztin állam megteremtése érdekében, ugyanakkor viszont az amerikai kongresszus és a szenátus az Izraelnek jövőre nyújtandó katonai segély növelését határozta el. A zsidó állam tehát tovább gyilkolhatja a palesztinokat a legmodernebb amerikai fegyverek felhasználásával. És mindezek után Obama széles mosollyal a száján bejelenti: szeretné, ha Amerika és az iszlám világ „új alapokra fektetné kapcsolatait”. Komolyan gondolja, amit mond, vagy csak az amerikai hódítással szembeni iszlám ellenállás gyöngítését kívánja elérni Obama a „mosolyoffenzívával”? Meg kell azonban mondanom: maga a beszéd sem volt alkalmas arra, hogy bármiféle „új, békés korszak” kezdődjön a két fél viszonyában. Az amerikai elnök gyakran idézett a Tórából, a Bibliából, valamint a Koránból, ami persze nagyon szép volt tőle, bár felvetem, azért nem számít kirekesztésnek, hogy a buddhistákra, a hindukra és az ateistákra nem gondolt? No, de fordítsuk komolyabbra a szót. Obama említést tett ugyan az Abu Gharib börtönben történt fogolykínzásokról, azonban bocsánatot nem kért, sőt arról sem szólt, hogy az összes elkövető elnyeri- e büntetését? Obama beszédében elítélte „az ártatlan civilek lemészárlását”, de a Gázai övezetben végrehajtott izraeli vérengzésekről megint csak hallgatott, és miként arról is, hogy az amerikai rakéták csak az ő hivatalba lépése óta hány száz ártatlan civil halálát okozták Afganisztánban és Pakisztánban? Az amerikai elnök természetesen szóba hozta Iránt is, nagy kegyesen megengedve Teheránnak, hogy „hozzájusson a nukleáris technológiához”. Íme a legújabb „nagyvonalú” amerikai ajánlat: majd Amerika „ellátja” Iránt a szükséges alapanyagokkal. De kérdem én, miért nincs joga a perzsa államnak uránt dúsítani, amikor erre még a nemzetközi egyezmények is lehetőséget biztosítanak a számára? Különben is kínos, amikor éppen USA, amelyik eddig egyedül vetett be atomfegyvert emberek százezreinek borzalmas halálát okozva, kioktat másokat a nukleáris technológia békés felhasználását illetően. Még csak azzal sem állhat elő az amerikai elnök hitelesen, hogy a Közel-Kelet legyen atomfegyvermentes övezet, hiszen Izrael legalább 300 nukleáris bombával rendelkezik. Milyen alapon tiltja meg akkor bárki, hogy tel-avivi és washingtoni nukleáris fenyegetés ellensúlyozására, a térség országai maguk is atomfegyvert fejlesszenek ki? Bár egyelőre még arra vonatkozóan sem tudott senki semmiféle bizonyítékot fölmutatni, hogy Teherán valóban nukleáris fegyverek kifejlesztésén munkálkodna. Barack Obama a kairói egyetemen elmondott beszédében természetesen szóba hozta a holokausztot is, „amelynek következményeképpen született meg Izrael Állam”. Nos, azért a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a cionizmus a XIX. század végén született meg, és már a XX. század elején megkezdődött a zsidók tömeges bevándorlása Palesztinába. Az amerikai elnök, miként Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnökkel folytatott minapi tárgyalásain, most is kiállt a független palesztin állam megteremtése és a megszállt területeken zajló izraeli építkezések leállítása mellett, ugyanakkor „megbonthatatlannak” nevezte az amerikai-izraeli barátságot. A kérdés akkor viszont a következő: mi történik abban az esetben, ha Tel-Aviv nem tesz eleget a washingtoni elvárásoknak? Valószínűleg semmi, hiszen a két állam közötti barátság akkor is „megbonthatatlan” marad. Márpedig, ha az amerikai kormányzat nem fejt ki erőteljes nyomást szövetségesére, akkor Izrael semmiféle engedményt nem fog tenni a palesztinok számára, és sohasem lesz béke az olajfák alatt. Obama semmit sem mondott arról, miképpen kíván eljutni a független palesztin állam megteremtéséhez, főleg most, amikor egy szélsőségesen nacionalista kormány áll Izrael élén? Azt ugyan jól tette Obama, hogy szólt a „gázai humanitárius válságról”, de hát mit tett ő eddig a gázai humanitárius válság megoldásáért, és mit szándékozik tenni a jövőben? Minderről egyetlen árva szót sem hallhattunk tőle. A beszéd elhangzása után a nyugati média dicshimnuszba kezdett, méltatva az amerikai elnök szavait. Sőt, a híradásokból az derült ki, mintha maguk a muzulmánok is elégedettek lennének az elhangzottakkal. A valóság azonban más. Vannak naivabb, hiszékeny emberek, vagy akik csak szeretnének hinni a jobb jövőben. Holott Barack Obama szavai és tettei ellentmondanak egymásnak, de az igazság az, hogy még ez a „békülékenynek” szánt beszéd is inkább csak általánosságokat tartalmazott. A változás jelszavával színre lépő Barack Obama a mögötte álló pénzoligarchia, valamint az izraeli lobbi foglya, ezért: nem lesz képes „új fejezetet” nyitni Amerika és az iszlám világ kapcsolatainak történetében.

 

Zábori László