vissza a főoldalra

 2009.06.19. 

A keresztény ifjúságért

A szalézi rend alapításának 150. jubileumi évében szerzetesi örökfogadalom-tétellel ünnepelték május 23-án, szombaton a Segítő Szűz Mária búcsút a Don Bosco Szaléziak a rend magyarországi letelepedésének színhelyén, Péliföldszentkereszten. A szabadtéri ünnepi szentmisét Van Hecke Albert, szalézi tartományfőnök mutatta be szerzetes paptársaival. A jubileumi év alkalmából a magyarországi szaléziak hivatásáról, életéről P. Andrásfalvy János szalézi tartományi vikáriussal, ifjúságpasztorációs felelőssel, a szombathelyi rendház igazgatójával beszélgettem.

 -Először menjünk vissza a múltba. 1913 előtt Csernoch János esztergomi érsek felajánlotta a szaléziaknak hazai központként a péliföldszentkereszti rendházat. Tehát akkortól élnek Magyarországon a rend tagjai?

 - Nem vagyok szakavatott történész, de ismerem a rend históriáját. Nagyon érdekes volt a kezdet: 1880 májusában Lonkay Antal, aki nagy tisztelője volt Don Bosco művének, a második római zarándokútjáról hazatérőben megszakította útját Torinóban, hogy adományát letegye a Segítő Szűz Mária kegytemplomában. Amíg két pap útitársa a Torinói Nemzetközi Kiállítást nézte, Lonkay fölkereste Don Bosco valdoccói Oratóriumát. Hosszasan elbeszélgetett vele és kérte felvételét a szalézi munkatársak közé. Don Bosco saját kezéből és aláírásával vette át a felvételi okmányt és a Szalézi Munkatársak Kézikönyvét. Ettől fogva Lonkay állandóan Don Bosco hatása alatt élt. Lonkay 1884-től szinte hónapról-hónapra rövid összefoglalásban közölte a szaléziakkal kapcsolatos híreket, tehát létrehozta a magyar Szalézi Értesítő elődjét. Lonkay rendtagokat toborzott Magyarországon, akiket kivitt Olaszországba, hogy ott tanulhassanak. Miután sok éves igyekvés után létrejött a magyar szalézi szerzetesek ifjú nemzedéke, 1913-ban letelepedtek Magyarországon, s megkapták a péliföldszentkereszti kolostort, ami előzőleg a pálosoké volt. Itt fiúnevelő intézet működtetését vállalták a szalézi rend tagjai. A második rendház és iskola Nyergesújfalun 1919-ben jött létre. Az iskolát a helyi kocsmárostól szerezték meg a plébános közbenjárására. Majd egymás után nyitották meg házaikat, iskoláikat, diákotthonaikat Balassagyarmaton, Borsodnádasdon, Óbudán, Esztergom-táborban, Gyulán, Magyaróváron, Mezőnyárádon, Pestszentlőrincen, Rákospalotán, Szombathelyen, Tanakajdon, Újpesten –ahol Clarisseum is működött - és Visegrádon. A legfontosabb mű a kollégium, de mindenekelőtt az oratórium volt. Az 1840-es évek elején Don Bosco létrehozta a szegény és elhagyatott ifjúság számára a fő művét: az Oratóriumot. Hazánkban az oratóriumoknak ugyanaz az volt a feladata, mint a rendalapító életében: a fiataloknak minél teljesebb keresztény életre való nevelése.

Don Bosco számára fontos volt, hogy az ifjak értelmesen töltsék el a szabadidejüket, és mindig vidámak legyenek. Az oratóriumokban –ahol a vallási és általános emberségre nevelés szorosan összefonódott a játékokkal - otthon érezhették magukat a fiatalok.

 -A trianoni döntés után voltak olyan rendházak, melyeket el kellett hagyniuk?  

-Erről az idősebb rendtársak bizonyára hitelesebben tudnának beszélni. Tudtommal Szatmárnémetiben is volt egy rendházunk, ám a legtöbb intézményünk a jelenlegi határokon belül működött.

 -1950-ben, a rend magyarországi feloszlatása után titokban,” föld alatt” működtek azért a hazai szaléziánusok?

 -A kommunista rezsim nagyon rossz néven vette a szaléziak tevékenységét, mert főleg munkásifjak nevelésével és tanításával foglalkoztak. A múlt rendszerben mindent megtettek azért, hogy a vallásosságot kitöröljék az ifjúság életéből. Minket ezért „megkülönböztetett módon” üldöztek, s megszűnt a rend szervezett létezése. Hazánkban voltak egyéni kezdeményezések, néhány szalézi megpróbált maga mellé gyűjteni fiatalokat. Ha lelepleződtek, akkor súlyos büntetés várt rájuk. Több rendtársunk vértanúságot szenvedett. Egyik vértanúnk Sándor István szalézi szerzetes, aki az újpesti Clarisseumban - akkor már államosított otthonban - fiatalok hitrenevelésében vett részt. Az akkor jól ismert koncepciós perek logikája alapján, államellenes összeesküvés koholt vádjával 16 személyt ítélt el a Budapesti Hadbíróság. Közülük négyet halálra ítéltek, a többit nyolctól tizenöt évi börtönnel sújtották. A halálra ítéltek között volt Sándor István testvér is, akit 1953. június 8-án végeztek ki. Fogolytársai megrendülten ma is tanúskodnak István testvér mély hitéről, mert bár tudta, hogy kivégzik, még ő vigasztalta szorongó rabtársait. Sándor István boldoggá-avatási pere jelenleg kedvező stádiumban van. Dániel Tibor rendtársunkat is hasonló okok miatt tették el láb alól, mint Sándor Istvánt. A többiek - dacolva a veszéllyel – lehetőségükhöz képest próbálták a fiatalságot vallásos életre nevelni. Schmidt Mihály szalézi atya, többek között mandolinzenekar alapító a világi zeneoktatás területén tevékenykedett, és emlékét mindmáig tisztelettel őrzik. Ő hozta létre a szombathelyi Erkel-kórust. Budapesten pedig Dauner János szalézi atya híres Don Bosco Kórust hozott létre családok tehetséges csemetéiből. Ez a kórus ma is ad hangversenyeket az Egyetemi templomban. János atya később zenekart is szervezett fiatalokból, fiataloknak. A kommunizmus alatt sokan plébániákon – mostoha körülmények között, fűtetlen szobákban lakva - szolgáltak papként, vagy kántorként. Ők, ha módjuk volt rá, a ministránsok nevelésével is foglalkoztak. A szaléziak közül az 1956-os forradalom idején többen elhagyták az országot, s Nyugatra mentek. Mások - annak ellenére, hogy egyetemi tanárok, de legalábbis tanult papok voltak - évekig gyári munkásként, segédmunkásként kellett tengessék életüket.

 -1989 az újrakezdés éve?

 - Már 1988-ban, Don Bosco égi születésnapjának 100. évfordulóján felcsillant a reménysugár, de a mai magyar rendtartomány újjáépítést az 1990-ben kinevezett tartományfőnökünk, Havasi atya irányította bámulatos hittel és lendülettel. Munkatársaival együtt- mindent megtett annak érdekében, hogy a szaléziak visszakapják iskoláikat, házaikat. Jelenleg ennek a munkának a gyümölcseit élvezzük. Sajnos nem vagyunk sokan fiatalok, de nagyon sok világi segítőnk van, s külföldről is jönnek hozzánk rendtagok, hogy belekapcsolódjanak a hazai feladatokba.

 -Május 23-án három szerzetes tette le az örökfogadalmat. Ők mind külföldön születtek. Vietnámiak, indiaiak. Szokás, hogy a fogadalmi és a gyakorlati éveket szülőföldjétől távol töltsék a szaléziak?

 -Nincs ilyen tradíció. Régebben Vietnámba és Indiába is küldtek missziósokat a magyar szaléziak, ám jelenleg Európa újraevangelizációját hirdette meg a Szentatya nyomán a rendfőnökünk. Így most Ázsiából jönnek hozzánk misszióba. Remélem, külföldi rendtársaink lelkes munkája is hozzájárul a szaléziak hazai megerősödéséhez.

 -Idén, a jubileumi évben nagyon sok rendezvényt tartanak. Ezek között vannak konferenciák, de grundfocikupa és fesztivál is megrendezésre kerül. Tehát fontosnak tartják a fiatalok igényes szórakozását.

 -Az év során többször – pl. advent és nagyböjt idején - tartunk lelki napokat serdülők, fiatalok és felnőttek részére. Évente egyszer pedagógiai konferenciát is szervezünk. Nyaranta oratóriumi találkozót és ministránstábort is szervezünk. A fesztiválon együttműködünk Apostag falu ifjúsági közösségével. Ezen több animátor is részt vesz. Az animátor – szalézi csoportvezető, lelkesítő – elsősorban a nyári oratóriumokban bontakoztatja ki képességeit. A nyári oratórium, vagy napközis tábor minden rendház körül a szaléziak és animátorok fergeteges remekműve szokott lenni: reggeltől estig 100-200 gyerek vesz részt imában, énekben, játékban, versenyben több héten keresztül. Amikor befejeződik az iskola a szaléziak a fiatalokkal ezeket a táborokat vezetik. A többféle focitorna közül a grundfocikupát az egyik szombathelyi rendtársunk indította el évekkel ezelőtt. Eleinte helyi esemény volt, de a nagy érdeklődés miatt országos szintűvé nőtte ki magát. Egy focikupát egy szalézi oratorista és Puskás Ferenc emlékére, Caló-Puskás néven hoztuk létre. E kupák egyik célja, hogy a fiatalokat ráneveljük a fair play fontosságára. Meg kell említenem még a helyi szintű kirándulásokat, ünnepeket, akadémiákat, színjátszó csoportokat is. Januárban, Don Bosco ünnepén minden rendház külön-külön is ünnepel a fiatalokkal. Az ifjak az ünnepen zeneszámokkal, színdarabokkal, sőt még bűvészmutatványokkal is fellépnek. A beszélgetésünkben már említett oratóriumok jelenleg is működnek hol egész héten, hol pedig hétvégén. Az oratóriumokban beszélgetni, imádkozni, játszani térnek be a fiatalok. Ezekről bővebb információt a www.szaleziak.hu honlapon lehet olvasni. A jubileum évében szeretnénk, hogy minél több gyereket megérintsen a Don Boscó-i szellemiség és vidámság.

 -“A Szaléziak ott vannak jelen, ahol fiatalok vannak: plébániákban, iskolákban, műhelyekben, a város utcáin.”- olvastam a honlapjukon. Milyen iskolatípusokat vezet a rendjük Magyarországon?

 -Regionális elöljárónk azt mondta a közelmúltban: egy szivárványhoz hasonlít a hazai szaléziak intézményrendszere. Azóta ő lett tartományfőnökünk. Az óvodától a középiskoláig vannak jelen a szaléziak a magyar oktatásrendszerben. Nagyon fontos megemlítenem a kazincbarcikai iskolánkat. Ezen településen hátrányos helyzetű fiatalok számára hoztunk létre olyan iskolát, ahol elsősorban szakmákat tanulhatnak. Itt fiúkollégium és nyomdánk is működik. Az intézmény mintegy 550 diáknak ad esélyt, hogy tanulmányait elvégezze. A tanulók között sok a halmozottan hátrányos helyzetű, állami gondozott, csonka vagy munkanélküli családból való fiatal. Segítő kezet nyújtunk feléjük, s ha ezt elfogadják, szakmára tanítjuk őket.