vissza a főoldalra

 2009.06.26. 

Marad a status quo Libanonban

Június 7-én nem csupán az Európai Unió polgárai szavazhattak, hanem Libanon lakói is az urnák elé járultak, hogy döntsenek a parlament összetételéről. Az előzetes felmérések szoros küzdelmet ígértek a síita ellenállási mozgalom, a Hezbollah vezette ellenzéki tömörülés, illetve az amerikaiak és a nyugati világ támogatását élvező kormányerők között. Izrael a szavazás előtti napokban hadgyakorlatot tartott északi határai közelében, vezető tel-avivi politikusok pedig közölték: a Hezbollah győzelme esetén „terroristák vezette államnak” tekintik Libanont, és egy újabb háború lehetőségét sem zárták ki. Számos közvélemény-kutató cég pedig a Hezbollah és szövetségeseinek diadalát jelezte előre. A végeredmény ezért aztán meglepetést okozott. Washingtonban és Tel-Avivban fellélegezhettek. A Saad al-Hariri vezette keresztény és szunnita irányzatokat tömörítő nyugatbarát koalíció 71 mandátumot szerzett a lehetséges 128-ból, míg a síita Hezbollah, illetve a szintén síita irányultságú Amal Mozgalom, valamint a velük együttműködő keresztény tömörülés 57 képviselőt küldhet majd a libanoni parlamentbe. A korábbi politikai erőviszonyok tehát nem változtak, sőt a kormányoldal néggyel növelte mandátumai számát. A végeredmény kétségkívül meglepetés, de nem a Hezbollah okolható az ellenzéki pártszövetség kudarcáért. A libanoni választási rendszer roppant bonyolult: az 1990-es úgynevezett taifi megállapodás értelmében a síitáknak és a szunnitáknak 27- 27 képviselői helyet kell biztosítani a parlamentben, míg a maronita keresztényeket 34, a drúzokat, a görög keresztényeket, illetve a muzulmán alavitákat összesen 40 mandátum illeti meg. Mármost a Hezbollah és az Amal elhódította a síiták számára fenntartott összes mandátumot, a 27 megválasztott szunnita honatya pedig, miként a múltban, úgy most is a Saad al-Hariri vezette, magát Március 14. Koalíciónak nevező kormányoldalt erősítette. Mármost a választások kimenetele azon múlott, miképpen foglalnak állást az ország keresztény lakói? A Michael Aoun (képen) irányítása alatt álló Szabad Patrióta Mozgalom elnevezésű keresztény párt, amely a Hezbollahhal szövetségben politizál, meglehetősen gyengén szerepelt. Ezzel szemben a másik keresztény tömörülés, amelynek élén a korábbi államfő, Amin Gemajel, valamint egy Samir Gagega nevű katonaember áll, besöpörte a keresztény szavazatok többségét. Állítólag azért, mert sokan nem tudták megbocsátani Michael Aoun pártjának, hogy a muzulmán Hezbollahhal, valamint Iránnal és Szíriával épített ki jó viszonyt.

Pedig a 74 éves Michael Aoun nem is akármilyen ambíciókat dédelgetett. Tavaly az államfői székre pályázott, most pedig azt remélte, az ellenzék győzelme esetén komoly pozícióhoz juthat. A mandátumot választókörzetében elhódította ugyan, de ezúttal sem sikerült a hatalom sáncait bevennie. Kérdés egyelőre, marad-e a posztján Fouad Siniora miniszterelnök, vagy pedig valaki mást jelölnek a helyére? A Hezbollah valószínűleg nem fogja támogatni a győztes pártszövetség vezetőjének, a szunnita Saad al-Haririnek a megválasztását. A lehetséges kormányfő-jelöltek között van Najib Mikati, egy milliárdos üzletember, Hariri szoros szövetségese és barátja. A kormánynak, amely maga mögött tudhatja a nyugati világ és Izrael támogatását, azonban aligha lesz könnyű dolga. Washington és Tel-Aviv immár évek óta követeli a Hezbollah lefegyverzését, főképp azért, mert a 2006-os háborúban a síita szervezet sikerrel állt ellen az izraeli agressziónak. Hasszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője azonban rögvest a választási eredmények közlése után bejelentette: szó sem lehet a fegyvereik beszolgáltatásáról. Naszrallah arról is szólt, hogy a parlamenti mandátumok megoszlása nem tükrözi teljes egészében a népakaratot, mivel az ellenzék valójában több szavazatot kapott, mint a kormányoldal. A sajátosan bonyolult libanoni választási rendszer azonban jelentősen eltorzítja az arányokat. Michel Sleiman, libanoni államfő ugyanakkor nemzeti egységkormány megalakítására szólított fel, ami természetesen csak akkor lehetséges, ha a Hezbollah is miniszteri tárcát kap. Pillanatnyilag azonban úgy az USA, mint Izrael élesen ellenzi a síita ellenállási mozgalom kormányzati szerepvállalását. A tel-avivi kormány külügyminisztériumának szóvivője leszögezte: a bejrúti kormány a felelős azért, ha „Izraelt Libanon területéről kiindulva támadás éri”. Mohamed Raad, a Hezbollah egyik vezetője viszont arról beszélt, hogy a síita szervezet „továbbra sem mond le az ellenállás jogáról, megtartja fegyverkészletét, és Izraelt ellenséges államnak tekinti”. A jelek szerint tehát minden marad a régiben. Libanon fölött az amerikai-izraeli világhatalom továbbra is jelentős ellenőrzést gyakorol, de a Hezbollahnak köszönhetően talán eddig mégsem sikerült az egész országot teljesen az uralma alá hajtania. A négymillió lakosú kis közel-keleti állam, amelyben 18 keresztény, illetve muzulmán felekezet hívei élnek, és számos népcsoport lakja, az amerikai-cionista hegemónia biztosítása, illetve kiterjesztése szempontjából kulcsfontosságú országnak számít. Elsősorban természetesen azért, mert Izrael tőszomszédságában fekszik. Hogy azután meddig marad fenn a jelenlegi kényes egyensúly, egyelőre senki sem tudja pontosan megmondani.