vissza a főoldalra

 2009.06.26. 

Szabó Dezsőre emlékeztünk

Mivelhogy 130 évvel ezelőtt született Szabó Dezső, ezért a Szabó Dezső Emléktársaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum június 10-én az író tiszteletére emlékidéző konferenciát szervezett. Manapság nem egészen szalonképes dolog Szabó Dezső halhatatlan műveit forgatni, idézni meg elemezni, az irodalomszerető közönséget figyelmeztetni arra, hogy Szabó Dezső egyetlenszerű hatalmas író volt. Nem szalonképes, hát nem szalonképes. Mi, akik a Károlyi-palota dísztermében összejöttünk, örömmel hallgattuk meg azt a 12 előadást, ami a mester munkásságáról szólt. Az emléktársaság főtitkára, Szőcs Zoltán, délelőtt 11 órakor a Gellérthegy oldalában negyedmagával megkoszorúzta Szabó Dezső szobrát. A szobrot Szervátiusz Tibor készítette. Kevesen voltak a koszorúzásnál jelen, de délután a programon már megtöltötték az emberek a palota dísztermét. Egy ilyen emlékkonferenciának akkor van értelme, ha sok újdonságot hallunk és újabb összefüggések világosodnak meg. Ez megtörtént most is. Érdemes volt tehát ezt a találkozót megszervezni. Dr. Hegedűs Loránt, a Duna melléki egyházkerület volt püspöke megáldotta a konferencia munkáját, és mivel E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nem ért rá üdvözölni a Szabó Dezső konferenciát, így Hegedűs püspök saját magának adta át a szót, mert arról beszélt, hogy mi az aktualitása a Szabó Dezső jelenségnek és életműnek. Lényegi megállapítást tett az előadó: a zseni örök. Szabó Dezső lényegileg mindig aktuális, a mindigben a ma is benne van. Egyetlenszerűnek és megismételhetetlennek minősítette az író Szabó Dezsőt. Megállapította, hogy a szellem gondolkodik, a pénz meg uralkodik. Külön részletezte előadásában Hegedűs püspök Szabó Dezső Tisza Istvánhoz írott levelét. Szabó Dezső intenzív univerzalizmusra tanít bennünket. Maróti István, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalomkutatója egy kérdő mondattal kezdte előadását: Szabó Dezső hangja elveszett? El bizony, legalábbis eddig nem került elő, pedig sok viaszlemez rögzítette az író hangját, előadásait. A párját ritkítóan nagy tömeget vonzó Szabó Dezső-estek fogalommá váltak. Tudom, hogy a hangot felvették, tudom, hogy terjesztették is. Na már most megállapítja Maróti István, hogy a Magyar Rádió hangdokumentációja egyetlen lemezt sem őriz. Hosszú éveken keresztül magánál tartogatta a Szabó Dezsőről készített felvételt Vezér Erzsébet irodalomkutató, de tőle meg egy házkutatás során a belügyi szervek elkobozták a lemezt. A mostani belügyesek az archívumukban nyomát sem találják ennek a felvételnek. Tudom, hogy valamilyen magánkönyvtárban vagy gyűjteményben ott rejtőzködik Szabó Dezső hangja. Végül is Kossuth Lajos hangja is 110 évvel később került elő. Egyszer csak megjelent a rádióban Hegyi Füstös István, nevére még sokan emlékezhetnek, és letette az asztalra a furcsa technikai szerkezetet, és megszólalt Kossuth Lajos, a magyarok apja. Hátborzongató, szép élmény volt, magam is jelen voltam ezen a szertartáson. Ezért mondom azt, hogy egyszer csak előkerül valamiféle hangfelvétel. Maróti István meg jól teszi, hogy ebben az ügyben a továbbiakban is szorgosan kutat.

Dr. Petővári Ágnes irodalomkutató a következő címet adta előadásának: Nőtípusok Szabó Dezső műveiben. Hajaj, nehéz téma, nagyon nehéz téma. Számos írásban feltűnik a színes ruhákban Párizsban sétafikáló Kaffka Margit, aki igencsak vonzódott Szabó Dezsőhöz,. Szabó Dezső viszont annyira nem vonzódott Kaffka Margithoz, így ebből nem lett szerelem. Kaffka Margit megmaradt egy jó magyar írónőnek. Hogyne szeretnénk Margitot is? Magyar író. Na de nézzük a nőket. Szabó Dezső nem szerette a szüfrazsetteket, a hisztérikákat, meg a fecsegő-locsogó nőket. Mille Máriát, az édesanyját viszont rajongásig szerette. Továbbiakban egyik nővérét is. Mert Szabó Dezsőnek volt egy Ilona és egy Erzsébet nevű nővére. És volt három másik testvére is, Katalin, Margit és Irén. Ők Szabó Dezső születése után látták meg a szép eget Kolozsvár felett. A nővérével, a bizalmasával Szabó Dezső mindent meg tudott beszélni, a lélek apró rezdüléseit éppúgy, ahogy a család apró történéseit. Tudott beszélni a híres kollégiumról és a meglátott világról. Szabó Dezső egyetlen nagy, felülmúlhatatlan szerelme itt áll előttünk, egészséges szép arcával és jóságával. Az elsodort falu nőalakja ő, Barna Mária. Szabó Dezső őt tudta volna elképzelni feleségének és élettársának. De Szabó Dezső ódzkodott a házasságtól. Mint aztán kiderült a továbbiakban, sok lánnyal és asszonnyal került kapcsolatba az író, de házasság egyikből sem született. Ne is foglalkozzunk azzal. Petővári Ágnes előadása szellemes volt és pontos. A dolog lettlényegének érzékeltetéséhez elég lett volna a harmada nőt bemutatni, minek annyit, na de hát Ágnes nemcsak irodalomkutató, tanár is, ő teljességre törekedett. És nagy szeretettel beszélt ezekről a hölgyekről, úgy is mondhatnám: szép, testvéri szeretettel beszélt róluk ebben az előadásban. Balassa Sándor zeneszerző széllel szembeni embernek nevezte az írót. Az egyik zenei művét a Kossuth-díjas zeneszerző három embernek szentelte. A zeneműben Szabó Dezső az állókép. Szabó Dezső református templomban a zsoltárok ünneplésekor vitte a hangot, szállt belőle a fohász. Valószínű, hogy ez a pillanat rendíthette meg a kitűnő Balassát. A zenéből egy részletet is bejátszott a konferencián, amit hallgattunk elbűvölve.

Dr. Petrik Béla jogász és irodalomkutató „Az új magyar ideológiáról” beszélt. A két háború közötti magyar ideológiai viszonyokról. Az alapos munka, amit dr. Petrik nyújtott át a közönségnek, élmény volt, de Bíró professzor úr – dr. Bíró Zoltán egyetemi tanár – egy érzékeny témát pendített meg. Így szólt a cím: Szabó Dezső és a miniszterelnökök. Szabó Dezsőnek egy szava nem volt Károlyi Mihályról, ugyanis őt félig félkegyelmű miniszterelnöknek nevezte egy helyen. Talány, hogy miért nem, de Bárdosi Lászlóról sem írt semmit, miként Kállai Miklósról sem. Ezzel szemben részletesen beszélt Bethlen Istvánról, Darányi Kálmánról, Imrédi Béláról, Gömbös Gyuláról és Teleki Pálról. Ezekről a magyarokról elismerően szólt Szabó Dezső. Érdemeiket is látta. No de Szálasiról csak annyit szólt: ez az ember a magyarság halálát hozza ránk. Ebben a korszakban ezek a miniszterelnökök javarészt németellenességükkel tűntek ki. És ezeknél a portréknál az sugárzik az olvasó felé, hogy Szabó Dezső most is és itt is a magyarságot védte. A Teleki Pálról írt szavakat érdemes újra és újra elolvasni.

A következő előadó Semjén Zsolt volt. A KDNP elnöke egyébként civilben teológus. Előadásában a Szabó Dezső-i transzcendenciára helyezte a hangsúlyt. Figyelemre méltó volt, valamint jó volt hallgatni előadásában, hogy a katolikus Semjén a protestantizmus témakörével milyen értően és tájékozottan foglalkozott. Annál is inkább, mert Szabó Dezső jelentős műve volt az a terjedelmes írás, amit a protestantizmus akkori helyzetéről írt. Érdekes, hogy ezen a konferencián egy katolikus vette magának a bátorságot, hogy ezt a nagy témát értően elemezze. De az utolsó mondat így szólt: a magyar nemzeti lét maga a transzcendencia. Jól érzékeltette a teológus a jelenséget, s egyben hitvallás is volt előadása.

Nem mondhatok mást, dr. Losonci Miklós művészettörténész maga volt a szín és a jelenség a konferencián. Beszélt ő Az elsodort faluról, a Segítségről, a Csodálatos életről, meg arról, hogy Szabó Dezső a futurizmust szélhámosságnak tartotta, Kassák Lajost figyelmeztette, hogy hol a határ, mert Kassák folyóiratának, a Tettnek vezércikkét maga Szabó Dezső írta. Becsülte Kassákot, csak aztán, amikor már elment abba az irányba, ami később jellemezte Kassákot, már nem érezte jól magát a mester a Kassák-i írásoknál és „képzőművészeti alkotásoknál”. Szabó Dezső a katedrálisokat szerette, fejtegette Losonci tanár úr. Milyen katedrálisokat? Azt is elmondta az előadó. A reimsi katedrálist, a lőcsei Szent Jakab-templomot, meg a kolozsvári Farkas utcai templomot. Beszélt Losonci úr a Szabó Dezsőről készült szobrokról is. Nincs sok belőlük, de jellemzőek az íróra. Az a szobor, amiről már szó esett, amit Szervátiusz Tibor alkotott ott a Gellérthegy oldalán, a maga robosztusságával és egytömbűségével szemrehányóan néz Budapestre, van is rá oka. Szőcs Zoltán, a Szabó Dezső Emléktársaság főtitkára a korszerű nemzeti radikalizmusról beszélt. És ennek a radikalizmusnak a koronázatlan királya maga Szabó Dezső. Jól mondta az előadó: ezt a radikalizmust nem szerették istenigazában sem jobboldalon, sem baloldalon. Az akkori jobboldal korifeusait a görény-kurzus terjesztőjének tartotta. A baloldalról meg milyen szava lehetett volna? Pedig Szabó Dezső istenigazában tudta, hogy milyen értékei lennének a baloldalnak. A baloldaliak mégis akasztani akarták Szabó Dezsőt. Aztán – mint e beszámolóból is kiderült – még a hangját is elsikkasztották. Szőcs nagyon szellemesen mondta azt, hogy Szabó Dezső radikalizmusa Jézus Krisztus-i radikalizmus. Hiszen Jézus sem tanította azt, hogy egyrészt, másrészt, vitatkozzunk, és hallgassuk meg a sátán érveit is, mert azt nem lehet meghallgatni. Így volt ezzel Szabó Dezső is. A nemzeti radikalizmusra egyik oldal sem volt tehát vevő. Sem a Kun Béla-féle társaság, de lássuk be, maga Horthy sem. Csurka István dolgozatának azt a címet adta, hogy Egyenes úton. Aki pedig szereti a magyarságot, az tárgyszerű. Szabó Dezső soha nem állította magáról, hogy ő objektív, de azért tárgyszerű volt. A tárgyszerűség a politikai korrektség édestestvére. Miként Szabó Dezső, úgy Csurka István is a földkérdést tartja korunk legfontosabb ügyének, mert ha elviszik az idegenek a földünket, akkor oda a nemzet is. Hát persze, a földet nem lehet elvinni, az itt van, de az idegenek rátelepedhetnek. Aztán még beszélt Medvigy Endre is, Szabó Dezső és a népi írók kapcsolatáról. Na, ez egy érdekes fejezet. Én magam nem tudom eldönteni, hogy Németh László népi író volt-e, szerintem csak egyszerűen író volt, zseniális író. Na de hát, aki akarja, sorolja oda. Hogy milyen volt a kapcsolata Szabó Dezsőnek a népi írókkal? Egyszerűen szólva fertelmes. Képzeljük el, amikor Szabó Dezső megtámadja Németh Lászlót, és így szólítja meg: „Némethék Lacikája.” Na aztán Féja Géza, aztán Sinka István meg a többi, akik a két háború között adták az irodalom derékhadát. Medvigy előadásában szó esett Sértő Kálmánról is. Lehet róla sok mindent mondani, hogy az élete végén nyilas lett meg részeges, de van 30 olyan verse, ami vers, és innentől kezdve a dolog le van zárva.

Ez a mostani Szabó Dezső emlékkonferencia a második emlékezés. Tízegynéhány évvel ezelőtt tartották az elsőt a Gellért szállóban. A mostani konferencia minden elhangzott előadása természetesen megjelenik a Havi Magyar Fórumban folytatásokban. Vissza lehet lapozni az elhangzottakra, és akkor még inkább elmélyül bennünk a meggyőződés, érdemes volt ezt a találkozót megrendezni, és érdemes volt a díszteremben kihelyezni Szabó Dezső magyar író mellszobrát, és meghallgatni az ő csodás életének csodásfejezeteit.