vissza a főoldalra

 2009.06.26. 

Jézus Szíve búcsún Szatmárnémetiben

Június 21-én került sor az egyházmegyei Jézus Szíve búcsúra, amelyen reggel 8 órától IPS. Ioan Robu érsek mutatott be román nyelvű szentmisét a szatmárnémeti Kálvária templomban. A teljesen megtelt templom hívei előtt a bukaresti érsek prédikációjában a szeretet és az áldozat viszonyáról beszélt. Mint mondta, a papság évének kezdetén a szeretet és áldozat szavaknak különös jelentőségük van. „Isten meghívja a papokat és akik válaszolnak hívására és vállalják az életet, amely sokszor áldozatokkal is tele van, de Isten szeretete veszi körül. De a szeretet és áldozat álltak a Kálvária templom építésének alapjául is. Ma száz évvel ez előtt. Isten és emberek szeretete nélkül, az áldozat megtapasztalása nélkül nem épülhetett volna fel.” Prédikációja végén arra kérte a híveket, hogy adjanak békét Istennek a Kálvária templomért, az egyházmegyében szolgálatot teljesítő papokért, hogy a Kálvária templom még sokáig helyet adjon a szentmisék szeretetének és áldozatának, de főképp azok áldozatának.

 A német nyelvű szentmisére szintén a Kálvária templomban került sor, amelyet Nm. Ft. Böcskei László, nagyváradi püspök celebrált, reggel fél tíztől.

 A búcsú főmiséjére tizenegy órától került sor. A több ezer ember - hívek az egyházmegye minden szegletéből- ekkorra már teljesen megtöltötte Szatmárnémeti régi főterét. A Székesegyház előtti színpadon együtt volt jelen Erdő Péter, esztergom-budapesti bíboros érsek; Ioan Robu, bukaresti érsek; Böcskei László, nagyváradi püspök és Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök.

 A bíboros úr prédikációjában a Jézus Szíve tisztelet alapjairól és elmélyüléséről beszélt, majd a szatmári vonatkozással kapcsolatban Scheffler János vértanú-püspökét idézte, aki a Jézus iránti személyes szeretet titkáról így vallott: „Magától értetődik, hogy az igazi barátság mindenben vállalja a sorsközösséget” Sőt, a barátság néha a” szeretet legmagasabb áldozatát is megkívánja: ‘Hogy valaki életét adja a barátaiért’ (Jn 15,13)”.

 Erdő Péter bíboros érsek kiemelte: „Jézus Szíve tisztelete ma is aktuális számunkra. Ha körülnézünk a világban, sokszor szorongva látjuk, hogy nem a józan ész és a szeretet irányítja az életünket, sőt az egész emberi közösség is mintha történelmi, társadalmi csapdába került volna. Riadtan keressük, de mindmáig nem találjuk a módját, hogy hogyan tudjuk a világban társadalmilag elérni azt, hogy ne úgy működjön a gazdaság, a tudomány, hogy ennek következtében elpusztul a környezetünk és az emberiség élete földünkön egyre nehezebbé, talán lehetetlenné válik. (”) Ha az emberiség a világban önmagára van utalva, a látható világ pedig értelem és cél nélkül sodródik a létben, akkor nehéz meggyőzni az egyes embert, hogy miért kell vágyait mérsékelnie, tekintettel lenni másokra, felelősséget vállalni a jövőért, és reménykedni abban, hogy életünk munkájának, igyekezetének és akár szenvedésének is valamilyen értelme és értéke van. Jézus Szíve azt jelképezi számunkra, hogy a világ nem értelmetlen és az ember nincs egyedül: Jézus személyében maga Isten szeret bennünket, gondoskodik rólunk, és létünket is fenyegető botladozásainkat mégiscsak átöleli jóságával.” A búcsú főmiséje ünnepi körmenettel zárult, az oltáriszentség előtt tisztelgő tömeg betöltötte az egész régi főteret.