|
 2009.05.01.
Csoóri Sándor : Anyám fekete rózsa
Anyámnak
fáj a feje,
nem
iszik feketét -
Anyámnak
fáj a feje,
nem
szed be porokat:
szótlanabb
sápadtsággal
feji
meg tehenét,
szótlanabb
sápadtsággal
söpröget,
mosogat.
Anyámra
durván szólnak
jöttment
idegenek?
Anyám
az ijedtségtől
dadog
és bereked.
Sötét
kendőjét vonván,
magányát
húzná össze:
ne
bántsa többé senki,
félelmét
ne tetőzze.
Anyám
utakon lépdel
s
nem jut el sehova.
Szegénység
csillagától
sebes
a homloka;
vállára
még az orgonavirág
is
úgy szakad,
mintha
csak teher volna,
jószagú
kárhozat.
Nyár
van égen és földön,
zene
szól, muzsika,
Anyám
csönd-sivatagján
el
kell pusztulnia.
Gépek,
gyártmányok zengnek
csodáktól
szélütötten,
de
egy se futna hozzá:
"segítek,
azért jöttem".
Anyámnak
fáj a feje -
anyámnak
fáj a semmi,
Anyám
fekete rózsa
nem
tud kiszínesedni.
Egy
éjjel földre roskad,
megtört
lesz majd, kicsi -
Bejön
egy madár érte
s csőrében elviszi.
|
