|
 2009.05.01.
255 éve született a Nemzeti Múzeum alapítója
„Nagy lélek! te, aki fényt
hintesz
A
homály vak rejtekibe
S
életadó szemekkel intesz
A
nem-létel bús vőlgyibe;”
(Csokonai: Gróf Széchényi Ferenc Ő excellentiájához)
Gróf
Széchényi Ferenc 1754. április 28-án született Fertőszéplakon
jelentős szerepet játszó, de nem túl régi családból, amely
1629-ben nyert nemességet. A család hírnevét Széchényi György
alapozta meg, aki 1685-1695 között volt esztergomi érsek, a grófi
címet a főpap unokaöccse, Ferenc dédapja, II. György kapta
1697-ben. Ferenc apja Széchényi II. Zsigmond huszárkapitány és
császári-királyi kamarás (1720-1769), anyja Cziráky Mária
Anna grófnő volt. Széchényi Ferenc életútját döntően
befolyásolta, amikor özvegyen maradt édesanyja, Cziráky Mária
grófnő úgy határozott, hogy az eddig a soproni, majd a
nagyszombati jezsuitáknál diákoskodó fiát 18 éves korában
beíratja a bécsi Teréziánumba. Számos magyar otthonosan érezte
magát Bécsben, de kevésnek jutott eszébe, hogy itteni élményeik
hatása alatt a hazai viszonyokat nem szidni kellene, hanem javításuk
módját keresni. Széchényinek eszébe jutott, és ez az apa és
fiú lelki rokonságára vall. Az akkoriban már negyedszázada működő
intézmény - Collegium Theresianum - 12 évfolyamú összetett közép-
és főiskola volt, amelyben fennállása során száznál több
magyar mágnás és középnemes ifjú nevelkedett. 1772-ben került
növendékei közé Széchényi Ferenc, aki a felső közigazgatási-jogi
tanfolyamra iratkozott be. Itt tett szert korszerű általános műveltség
mellett egyben széles körű nyelvtudására is. Még az sincs
kizárva, hogy itt tanult meg tökéletesen anyanyelvén írni,
hiszen a haza oktatás latin nyelven folyt. A Teréziánum tantestületében
volt egy európai hírű könyvtári szakember, a jezsuita Michael
Denis, akivel Széchényi közeli kapcsolatba került, és
szakszerű könyv és könyvtárismereti oktatást kapott tőle. E
kitűnő szakember kalauzolásával nemcsak a Teréziánumnak a
világi tudományok sokaságát nagyszerű rendbe foglaló könyvtárában
mélyülhetett el, hanem a császári Udvari Könyvtár, a
Hofbibliothek állományát is megismerte. Így magyar könyv és
kéziratritkaságokat tanulmányozhatott, korvinákat. A közélet
fórumán kezdte működését, szép reményekkel.
Helyeselte
és lelkesen támogatta II. József reformpolitikáját mindaddig,
amíg rá nem döbbent, hogy az a magyar nemzet létét fenyegeti.
Ezért 1786-ban visszavonult a közélettől, hogy ezentúl munkásságát
mecénásként a haza művelődés felvirágoztatatásának
szentelje. Ehhez egyrészt a Széchényi-birtok, másrészt
Festetics Júlia grófnővel, a Georgikont alapító György lánytestvérével
kötött házassága megfelelő anyagi hátteret biztosított. Tájékozódásul
1787 tavaszán közép- és nyugat-európai tanulmányútra
indult, s csak a következő év elején tért vissza. 1798-ban
kinevezték Somogy vármegye főispánjává, és a Duna és a Dráva
szabályozásának királyi biztosa lett. 1799-ben főkamarásmester,
1800-ban országbíró-helyettes, 1808-ban pedig az Aranygyapjas
rend lovagja lett. 1802. november 25-i dátummal 11884 nyomtatványból,
15000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét
a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének
6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki.
Azonban mindezek előtt elkészítette a leendő könyvtár katalógusát
is, amiből egy-egy példányt külföldi tudományos intézeteknek
is megküldött. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi
Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is.
Később József nádor indítványozta a Magyar Nemzeti Múzeum,
mint a magyar vonatkozások gyűjteményének létrehozását,
amelyhez hozzátartozna a Széchényi Ferenc által 1802-ben
megalapított Nemzeti Könyvtár is. 1808-ban létre is jött az
intézmény. Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért
érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta. Több külföldi
egyetem tagja volt, így a göttingeni és a jenai egyetemnek is.
1812-től a bécsi tudományos akadémia tiszteletbeli tagja. 1812
és 1820 között, azaz az abszolutizmus évei alatt ismét a magánéletbe
vonult, mintegy tiltakozva Metternich rendszere ellen. A politikai
fordulatot látva egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: a
nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába
1820 decemberében.
emma
|
