vissza a főoldalra

 2009.05.08. 

Böjte Csaba: Gyermekeimmel dicsérem az Istent!

Újra és újra fülemben csengenek egy idős gyimesi csángó bácsi szavai, melyeket tavaly, Péter és Pál napján mondott, miután a szentmiséről hazamentünk a házához. Az ünnephez terített asztala mellett – melyet körülült nagy családja, hogy névnapja alkalmából felköszöntsék – beszédét így indította: „Nem is olyan régen egyedül voltam. Lám, most 18 lélek dicséri velem együtt az Istent."

 Hallom a szavait, látom örömkönnyekben úszó arcát, és értem ennek az egyszerű embernek az örömteli boldogságát.

Egyszerű, szegény, árva gyerek volt, kiskorában odaadták szolgálni, nem járt soha iskolába, de becsületes munkával otthont teremtett magának. Ahogy ő mondta: „Isten kegyelméből egy nagyszerű asszonyt is tudtam vinni a házacskába, aki megajándékozott négy szép fiúgyermekkel." A bácsi keményen dolgozott, és minden fiának házat épített. Meg is nősültek, támogatta őket ebben is. Most unokáival együtt, az ünnepi szentmisén tizennyolcan dicsérték együtt az Istent, aki a szép gyimesi szorosban is felkelti a napot, aki az egyszerű embereket is igazi boldogsággal áldja meg.

 Itt ülök Déván az irodában, szép májusi vasárnap van, mögöttem a templomot betölti a sok vidám gyermek hangja. Énekelnek, a nemsokára kezdődő szentmisére próbálnak. Nagyon szépen énekelnek az én gyermekeim, hisz mint ahogy Szent Józsefre rábízta a mennyei Atya a kis Jézust, valahogy úgy bízta rám is ezeket az aranyos gyerekeket az Isten. Ülök, hallgatom, ahogyan énekelnek, dicsérik az Istent, és potyognak a könnyeim:

 Nekem tetszve, nem is olyan régen egyedül voltam, és most egy templomnyi gyerek dicséri velem együtt az Istent, ki jóságában lehajol az övéihez, hogy megáldja őket. Kicsinyek vagyunk, gyengék. Biztos, hogy a világ gondjai, mint tengernek hullámai ostromolnak bennünket, próbálnak megzavarni, eltemetni, de mint őszi viharban drága gyümölcstől hajladozó fának pattanásig feszült ágaiban, bennem is ott van a jól végzett, becsületes munka öröme. Nem élek hiába, gyümölcs érik mindenik fán... Közel ötven otthonban több mint 18oo gyerek dicséri az Istent. Biztos, hogy vannak, kik mutáló hangjukon falcsul énekelnek, de együtt énekelnek, együtt dicsérik az Istent, aki nem vizsgáztatja, hanem mosolyogva nevelgeti őket.

 Sok mindent lehet mondani, talán sok-sok döntést másképpen kellett volna meghozni maroknyi porból született létem korlátai között, de száll a templomban a jókedvű gyermekének, dicséri az Istent, és nekem peregnek a szememből a könnyek, az öröm könnyei. Úgy gondolom, hogy bennünket csak a becsületesen, jól végzett munka tud megszentelni, a mindmáig munkálkodó Istenhez felemelni, fénnyel, örömmel eltölteni. Arra születtünk, – mondja Jézus Krisztus -, hogy gyümölcsöket teremjünk, és gyümölcsünk maradandó legyen. Minden más, mi ezen felül van, a sok–sok körmönfont okoskodás, steril elméletek feletti véget nem érő civakodások, a gazdasági válság miatti pánikolás, minden minden a gonosztól van.

 Arra születtünk, hogy életet fakasszunk, és mind hangosabban, az öröm hangján dicsérjük az Istent, ki megosztja velünk a létezés, az alkotás, a teremtés örömét. Ki meghívott, hogy vele egy asztalhoz ülve merítsünk bőségesen az egyszerű bölcsesség, a tiszta boldogság, a testvéri szeretet kelyhéből. Csodálatos hivatás, végtelen horizont, Istennel minden a miénk. Merjünk nagylelkűen mindent odaadni. Ha önzőn megakarod őrizni magadnak az életedet, elveszíted azt, de ha nagylelkűen odaadod, percről percre a napjaidat, szeretetből, akkor megnyered azt, tanítja a mi Urunk, Jézus Krisztus.

 Ülök az irodában, és végtelenül boldog vagyok, persze tudom, hogy gyermekeink éneke nem az angyalok éneke, és hogy mindannyiukra sok-sok buktató vár, de útra keltek, elindultak, megtapasztalták, hogy jó az Istent dicsérni, szeretetben élni, a másikat megbecsülni, és becsületes munkával álmainkat valóra váltani. A többi már az ő harcuk, én drukkolok nekik.

 Ülök az irodában, térben és időben messze az öreg csángó bácsitól, de hiszem, hogy jó lesz vele mint testvéremmel Isten asztalánál egy pohár pálinkát elkoccintani, mert egyek vagyunk.

 Szeretettel, Csaba t.