|
 2009.05.13.
Megjelent a Magyar Fórum XXI. évfolyamának 19. száma!
A MIÉP levele (címlapon):
Kedves Magyar Testvéreink!
Önökhöz szólunk, akik felkérésünkre bizalmukkal tiszteltek
meg bennünket, elküldték ajánlószelvényeiket, vagy felkeresték
ismerőseiket és ismeretleneket, és segítettek összegyűjteni
a kopogtatócédulákat. Nagyon szépen köszönjük, hálásak
vagyunk érte. Közös munkánkat most mégsem koronázta siker,
de mi ennek ellenére nem adhatjuk fel, nem is adjuk. Akkor sem,
ha föltételezhetjük, hogy az ellehetetlenítésünkre
szervezett akciók folytatódnak. Akkor sem, ha ellenségeink erre
várnak. Elbukhatunk, de erkölcsi alapállásunkból egy jottányit
sem engedhetünk. A szolidaritás önvédelem, nemcsak erkölcsi kötelesség.
Mindezt figyelembe véve, folytatjuk munkánkat, s felsoroljuk
legfontosabb közös tennivalóinkat:
– a kapcsolatot levélben és szóban fenn kell egymással
tartanunk;
– a Lámpás-program keretében szervezzünk találkozókat;
– gondoskodjunk az információcseréről;
– gyorsítsuk fel a szervezést, amelynek legfőbb célja minél
több ember bekapcsolása közös ügyünkbe.
Elérhetőségeink: telefonon: 06-30/754-5010 (Papolczy Gizella);
06-1/309-0393 (Medveczky Attila, Oláh János, Kalmár Hedvig –
H, K, Sze. Cs.: 10-14 óráig); e-mail: webmester@fuggetlenseg.hu,
fax: 06-1/309-
0394. A
Lámpás-program szervezését Dombovics Melinda koordinálja,
tel.: 06-30/754- 5013.
Tisztelettel:
Csurka István,
a MIÉP elnöke és a kampánystáb
A MIÉP levele Jean-Marie Le
Pennek
(3.oldal)
Tisztelt Elnök Úr, Kedves Barátom!
Megdöbbenéssel értesültem az EU döntéséről, s tájékoztatlak,
hogy egyebek mellett emiatt az arcátlanság miatt sem indulunk az
EP-választáson. Munkádhoz kitartást és sikert kívánok, s
mellékelem a nyilatkozatunkat. 2009. május 7-én értesülve arról,
hogy az Európai Parlament kizárólag azért változtatta meg a házszabályát,
hogy a 80 éves Jean-Marie Le Pen a megalakuló ülésen ne tölthesse
be a korelnöki tisztséget, két érzésünknek és
gondolatunknak adunk hangot. Mély tiszteletünket fejezzük ki a
francia államférfi, a fáradhatatlan és tisztességes
Jean-Marie Le Pen előtt, és megvetésünket nyilvánítjuk ki a
döglött liberalizmus képviselői iránt. Kevés szégyentelenebb,
de egyben értelmetlenebb és nevetségesebb tettet valósított
meg ennél ez a parlament. Ez már végjáték és kutyakomédia
egyszerre. A bizonyíthatatlan mítoszhoz való görcsös
ragaszkodás nemcsak a történelmi tények súlya alatt roppanhat
össze, hanem a minap végrehajtott gázai lerohanás embertelenségének
súlya alatt is. Ártatlan gyermekáldozatainak, asszonyainak és
öregjeinek teteme előtt is megsemmisült és elporladt a hazugság,
amely csak játék volt a számokkal és szembenállt a fizikai
valóság tényeivel. Az iraki tömegpusztító fegyverek létének
hazug állításában, a megölt tízezrek halálsikolyában és
az értelmetlenül vágóhídra küldött amerikai katonák
ezreinek halálában is a neoliberalizmus által teremtett mítoszhoz
ragaszkodó körök a bűnösek, amiért már az emberiség
kifizetett egy nagyon megemelt jóvátételt. Most, miközben a
világ óriási bankjait feltőkésítik az adófizetők pénzével,
az egyik európai ország szavazójára, történetesen a Nemzeti
Front szavazójára kimondják, hogy az ő szava értéktelen.
Mert a párt vezetője ragaszkodik a történelmi tények szabad
vizsgálatához, ragaszkodik a szabadsághoz. Mi, a saját nemzetünk
érdekeiért és a Jean-Marie Le Penféle „Hazák Európájá”-ért
küzdő magyarok, őt egy igazi Európai Parlament elnökének
tekintjük.
Csurka István,
a MIÉP elnöke
Csurka István jegyzete
(2.oldal)
A kérdés most nem az, melyik párt vezeti és alkotja a jövő
kormányát, hanem az, hogy milyen lesz ez a kormány. Ha a Pető
Ivánoknak, maguknak vagy tanítványaiknak, a romlott liberálisoknak
sikerül kellő számban és megfelelő titkos szervezettséggel
átépülni a jövendő kormányába és elfogadtatni vele a liberális
minimumot, amelynek középpontjában a holokauszt és az a pozitív
diszkrimináció áll, amelyet – nem a valódi áldozatok – a
csatlakozott áldozatok élveznek vagy nyolcvan éve, akkor szinte
mindegy, melyik párt nyeri pécsi arányban a választást és
mikor nyeri. Erre az átalakulásra egyszer már ráment egy
rendszerváltásunk.
Győzött a nemzeti összefogás
– Oláh János interjúja Páva Zsolttal (4.oldal)
A Fidesz–KDNP jelöltje, a MIÉP által is támogatott dr. Páva
Zsolt nyert a pécsi polgármester-választáson. Az új városvezetőt
36 570 (65,8 százalék) választópolgár támogatta, míg az
MSZP által indított Szili Katalin 18 981 voksot (34,1 százalék)
kapott. Páva magabiztosan, közel kétharmados fölénnyel győzött
a baranyai megyeszékhelyen.
– Gratulálunk, polgármester
úr! Hogyan értékeli a végére nagyon eldurvult kampányt?
-Köszönöm szépen az önök támogatását is. Nem volt könnyű
átélni az utolsó néhány napot, valóban nagyon eldurvult a
kampány. Pécsett most nem folyt fair play küzdelem a szocialisták
részéről. Volt itt tudatos törvénysértés, a választási
bizottság, sőt a bíróság határozataival való szembemenés,
gyalázkodó röplapok terjesztése és sorolhatnám. De Pécsett
vasárnap az emberek egy időközi polgármester-választáson véleményt
mondtak erről. A kampányban történt néhány eset, amelynek
országos tanulsága is van. A szocialisták itt is ugyanazt csinálják,
amit az országgal tesznek, egészen egyszerűen csalnak és
hazudnak. Minderről papírjaik, sőt papírhegyeik vannak. Mind a
bíróság, mind a helyi választási bizottság több ítéletével
kimondta: az MSZP megsértette a választási törvényt, s ezt éppen
az a jelölt tette, aki emellett az Országgyűlés elnöke.
Otthonvédők
(9.oldal)
Radikalizálódhatnak az emberek otthonaik védelmében – mondta
lapunk kérdéseire Simó
Endre a
Magyar Szociális Fórum szervezője.
Az elosztási viszonyok átalakítására van szükség, és egy
olyan határozott, markáns politikai akarat megjelenítésére,
amely kész arra, hogy szembesüljön a nagytőkés érdekekkel,
új feltételrendszert szabjon működésükhöz, és ezzel elősegítse
a társadalom túlnyomó többségének érdekében álló fejlődést,
a megélhetést, a munkahely teremtést, a normális, békés társadalmi
együttélést. Nehogy elszabaduljanak az indulatok, és szélsőséges
erők kihasználhassák ezt a jogos társadalmi felháborodást.
Privatizálják a magyar misét
(11.oldal)
Nyisztor Tinkával, a pusztinai Szent István Egyesület vezetőjével
beszélgetett Medveczky Attila.
Azt hallottam a minap Magyarországról, hogy szélsőséges
vagyok. Nem tudom, hogy mit takar ez a fogalom. Nem vagyok szélsőséges,
hanem hittel végzem a dolgomat. Azt látom, Magyarországon arra
mondják, hogy szélsőséges, aki szereti a hazáját. Tehát
behozták ezt a fogalmat Magyarországról Moldvába. Nos, ilyen
magyar segítségből mi nem kérünk! Nem ijedek meg, tovább
folytatom az Erdélyből nézve is sokszor bizony szélmalomharcnak
tűnő küzdelmet a moldvai magyarság anyanyelvének és
nemzettudatának megőrzéséért a jászvásári püspökkel, a
Bukarestben akkreditált pápai nunciussal és a falumbeli
kollaboránsokkal.
Az igazság kimondása felszabadít
Bordán Irén színművésszel
olvashatnak egy művészinterjút. Aki kérdez: Medveczky Attila
(12.oldal)
Huszonegy évet éltem idegenben, így tudom, hogy Nyugaton mindenütt
tisztelettel beszélnek az állampolgárokkal. Nálunk ez nem
jellemző. S mi mit teszünk? Tűrünk. Azt mondják sokan:
tekintsünk az USA-ra. Legalább azt a pozitívumot vegyük át
onnan, hogy ott kiállnak az emberek az igazukért. Nálunk
viszont félnek. Nem mernek megszólalni, ha sérelem éri őket.
Vegyük kezünkbe életünket, s menjünk ki az utcára, mert most
nem szabad elbújni. Az igazságnak teste van – ahogy Hamvas Béla
mondta –, s nem lehet megkerülni, vagy megtámadni. Fénye és
jelenléte van. Ki kell állnunk mellette, mert embertelen igazságtalanságok
keserítik meg életünket ebben az országban.
És te honnan jöttél? –Szőcs
Zoltán írása (15.oldal)
Száz éve még a magyar nemzet szellemi vezérkarát a magyar
irodalom adta. Szabályos megilletődöttséget éreztem az Üllői
úton sietve, amidőn néhány méteren belül három emléktáblával
is találkoztam: Arany, Kosztolányi, Táncsics laktak e házakban
egykoron, s mert ők ott laktak, nekem is közöm lett a környékhez,
sajátommá, hazámmá vált az utcarészlet, ahol amúgy ritkán
fordulok meg. De mi újság ma? A komolytalankodás vádja nélkül
hivatkozhatnék-e ezen relációban Esterházyra, Nádasra,
Nobel-Kertészre, netán balparti Nagy Lajosra? Kinek fog – (fog
valakinek?) – megilletődöttséget okozni száz év múltán,
ha netán tán egy régi ház falának kopott márványtábláján
a nevüket látja? Lesz bárki is, aki katartikus emelkedettséggel
gondol bele: „Édes Istenem, egykoron itt alkotott, itt írt,
itt élt ő!”
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
|
