vissza a főoldalra

 2009.05.08. 

A vadász, aki nem hátrál meg

Egy somogyszobi erdész és vadász, Tóth Károly, önmaga keserű tapasztalatai alapján tanulta meg, hogy a törvényesített szabadrablás és a közérdek kárára történő vagyonszerzés nem csupán az országvezetés szintjén jelentkezik. Saját lakó- és munkahelyén, a most leváltott önkormányzati miniszter, Gyenesei István birodalmának számító Somogyban ugyanazt a magatartást, hozzáállást tapasztalta a helyi vezetők többségének részéről, ami az egész országot is csődhelyzetbe juttatta. A természeti környezet hivatásos védelmezőjeként már a 70-es évek végétől észlelte, hogy az elvtársak miként hordják szét az állami vagyont. Népi ellenőrként több feljelentést is tett, de a köztulajdont dézsmáló tolvajok érdemi felelősségre vonása minden esetben elmaradt. A rendszerváltást követően pedig végig kellett néznie, hogy a szocializmus volt funkcionáriusai miként rabolják szét munkahelyét, a Kaszói Erdészetet. Méghozzá jogkövetkezmények nélkül, rendőri, jogászi és bírói segédlettel. Tóth Károly kezdeményezésére hiába jelentek meg újságcikkek az általa tapasztalt törvénytelen ügyletekről, hiába folyt 67/2000 szám alatt bírósági eljárás a tettesek ellen, az állami vagyont ellenszolgáltatás nélkül a saját tulajdonukká átalakító korrupt vezetők felelősségre vonása elmaradt. Sőt, még nagyobb politikai és gazdasági hatalomra tettek szert. A törvénytelen privatizáció révén kapitalistává vált kommunisták a különféle összefonódások által befolyásolták a közhivatalok, szakhatóságok munkáját, döntéseit, a nyomozóhatósági vizsgálatok eredményeit és a bírósági ítéleteket is. A korrupció elleni fellépésének következményeként a somogyszobi erdésznek folyamatos támadásokat kellett elszenvednie. Kirúgták a vadásztársaságból, családi gazdaságát ellehetetlenítették. Az erdészeti igazgatóság minden lehetőséget kihasznált arra, hogy megbüntethesse, a neki járó támogatásokat ugyanakkor visszatartották. Tóth Károly több esetben is bizonyította: a hivatalok törvénytelenül léptek fel ellene, ám ezzel csupán annyit ért el, hogy az őt sújtó döntéseket tévedésnek minősítették, de az ebből származó kárát már nem térítették meg. Saját tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a hivatali eljárásban elkövetett törvénytelenségeknek a felelősöket illetően többnyire nincs jogkövetkezménye, ám ezek kárvallottai akár tönkre is mehetnek.

Fura sajátossága a magyarországi jogrendszernek az is, hogy egy hatóság vagy hivatal felettes szerve annak adja át kivizsgálásra a panaszt, aki ellen azt megtették, vagy például egy nyilvánvalóan pártos és részrehajló ítélet esetén is a bírói függetlenségre hivatkozva utasítják el a jogorvoslat lehetőségét. Tóth Károly szerint a folyamatban lévő ügyekben elszenvedett jogsérelem orvoslása szinte lehetetlen, hiszen egy polgárjogi per 5-10 évig is eltarthat. Közben pedig tovább folyik a somogyi erdők kiárusítása, tönkretétele. A törvénytelenségek ellen már hosszú évek óta küzdő vadász szerint az erdészeti szolgálat emberei hű kiszolgálói az elvtársi klánok érdekeinek. Zuschlag János pályázataihoz hasonló módszereket alkalmazva, csakis azok kaphatnak felvilágosítást, lehetőséget a pénz és vagyonszerzésre, akik tagjai a brancsnak, és összevissza hazudoznak. Annak ellenére, hogy a jelenlegi helyzet kevés bizakodásra ad okot, Tóth Károly tovább kívánja folytatni az elvtársi korrupció elleni küzdelmet a közvagyon és az erdők védelmében. Még most is kötelességének érzi a fellépést a Somogy megyei erdőgazdálkodást tönkretevő, gátlástalan rablóbandákkal szemben, amelyek kapcsolatai a legfelsőbb kormánykörökhöz vezetnek.