|
 2009.05.15.
Akinek szülőhazája volt e lángoktól ölelt kis ország
100 éve született Radnóti
Miklós
Radnóti
Miklós költő, műfordító 1909. május 5-én született
Pesten. Korán árvaságra jutott, s nagybátyja kívánságára
szerzett kereskedelmi érettségit 1927-ben, a csehországi
Reichenberg textilipari szakiskolájában. Szerepelt a Jóság
(1929) című antológiában, és néhány rövid életű folyóirat
szerkesztésében is részt vett. Két és fél évet nagybátyja
vállalatánál dolgozott. 1930-ban megjelent első verseskötete
(Pogány köszöntő). A szegedi egyetemen magyar-francia szakra
iratkozott be. Sík Sándor fölfigyelt rá, meghívta tudósképző
szemináriumába. Egyik alapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti
Kollégiumának. 1931-ben elkobozták Újmódi pásztorok éneke című
kötetét, és izgatás címén nyolcnapi fogházra ítélték;
ezt Sík Sándor közbelépésére felfüggesztették. A nyarat Párizsban
töltötte. Lírája két kötettel gazdagodott Szegeden (Lábadozó
szél, 1933; Újhold, 1935). 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták.
1934-ben házasságot kötött a szerelmes verseit már kora ifjúságától
ihlető Gyarmati Fannival. 1935-ben tanári oklevelet szerzett,
katedrához mégsem jutott: magánórák adásából, szerény
tiszteletdíjakból élt. 1935-ben szerkesztette a 12 fiatal költőt
bemutató Korunk című antológiát. 1936-ban tette közzé a pályájának
fordulópontjaként emlegetett Járkálj csak, halálraítélt! című
verseskötetét. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1938-ban
megjelent Meredek út című könyve. 1940-ben adta ki Ikrek hava
című prózai írását gyermekkoráról. Ezzel egyidőben a Válogatott
verseket, 1942-ben Naptár című rövid ciklusát jelentette meg.
1940. szeptember 5. és 1940. december 18. között munkaszolgálatos
volt, 1942. július 1-jétől pedig először vidéken, végül a
fővárosban szolgált. A háborús cenzúra nem egy versének közlését
törölte, így leginkább csak műfordításaival fordulhatott
olvasóihoz, különösen
La Fontaine
meséin (1943) át. A fordítások javát Orpheus nyomában (1943)
című kötetben gyűjtötte össze. Fordításai az antikvitástól
a kortársakig terjednek. A valamiképp rokonának érzett szerzők
formavilágának legapróbb árnyalatait is nagy gonddal adta
vissza. Ide kívánkoznak, bár még inkább eredeti versei közé
sorolhatók a saját nevének anagrammájából kitalált angol költő,
Eaton Darr nevével aláírt fiktív műfordításai.
1943.
május 2-án keresztelkedett meg Radnóti Miklós. Egykori
egyetemi professzorát, Sík Sándort kérte meg, hogy a szentséget
szolgáltassa ki neki, s Zolnai Bélát választotta keresztapjának,
aki annak idején, ugyancsak a szegedi egyetemen, nyelvész tanára
volt. A keresztelőt a pesti bazilikában tartották, annak anyakönyvében
ma is olvasható a róla szóló hivatalos bejegyzés. Ennek a lépésnek
előzményeiről legtöbbet a költő Naplójából tudhatunk meg.
1942-ben verseket kértek tőle egy zsidó költők műveiből összeállítandó
antológia számára. Válaszlevelét, amelyben elhárítja a felkérést,
belemásolta a Naplóba. "Zsidóságomat soha nem tagadtam
meg..., de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem
neveltek..., hogyha valláshoz egyáltalán közöm van, akkor a
katolicizmushoz van közöm." Felidézi a tizenegy évvel korábbi
esetet, amikor Arckép című, Krisztus alakját idéző verse
miatt pörbe fogták, el is ítélték mint vallásgyalázót. Súlyosbító
körülménynek tekintették, hogy "más vallás tisztelete tárgyához
hasonlítja magát". Ehhez fűzi hozzá: "Akkoriban
elhatároztam, hogy megtérek..., mert ez nékem nem más vallás."
Érdemes volna az egész szöveget idézni, sokat vitatták azóta:
pusztán kulturális rokonszenvről, azonosságérzetről van-e
itt szó, vagy igazi ébredező hitről. Radnóti a Naplóban azt
írja "mintegy tizenöt esztendeje" elhatározta, hogy
harmincnegyedik életévének betöltése előtt
megkeresztelkedik. "Krisztus harminchárom esztendős múlt,
s még nem volt harmincnégy, mikor megfeszítették, - ezért
gondoltam így." A rég kitűzött idő elérkezett. A
diszkriminatív intézkedések következtében a megkeresztelkedésnek
már "semmi reális előnye nincs", senki sem
gondolhatja hát, hogy érdekből történik. 1943-ban április
25-én volt húsvét, május 2-a tehát az ünnep nyolcada, fehérvasárnap
volt. A költő titokban tartotta a keresztelőt, minden jel arra
mutat, hogy legszűkebb baráti köre sem tudott róla. Ezután született
verseiben sem jelennek meg hitvalló, keresztény gondolatok. Ez
nem azt jelenti, hogy amit tett, ne vette volna nagyon komolyan.
Tudjuk, miféle utat kellett hátralévő másfél évében megjárnia.
Reméljük: nemcsak költői halhatatlanságának tudata erősítette
a Szerbiától Abdáig tartó keresztútján.
Radnóti
1944. május 20-án ismét munkaszolgálatos lett, német felügyelet
alatt a szerbiai Bor melletti Lager Heidenauban írta remekműveit,
a két utolsó eclogát, a Gyökér, a Levél a hitveshez és az A
la recherche című verseket. 1944. szeptember 17-én innen indították
el utolsó útjára. 1944. november 9-én Augusztus végén Győr
mellé vezényelték. Azonban vissza már nem tért, mert a már
menni sem tudó költőt november 9-én agyonlőtték a katonák
egy árokban. A Győr közeli Abda község határában tömegsírba
temették. Noteszébe (Bori notesz) gondosan beírt verseit exhumálásakor
viharkabátjának zsebében találták meg. Költészetének erejébe
és fennmaradásába vetett hite oly erős volt, hogy még az
"erőltetett menet" közben is képes olyan remekművek
megírására, mint a négy Razglednica. A még maga összeállította,
de utolsó verseivel bővített kötete (Tajtékos ég, 1946) a háború
után éledező irodalmi életünk első jelentős eseménye. Az
bizonyos, hogy a Nyugat harmadik nemzedékéből Weöres Sándor
mellett az ő neve maradt tartósan fenn, Jékely Zoltán vagy Vas
István életműve ma már keveseknek hangzik ismerősen. Idill után
sóvárgó klasszikus fegyelmezettségű sorai, drámai mai változékony
és bizonytalan korunkban is sok olvasót szereznek verseinek.
Radnóti Miklós lírájának, sőt életének tartalma : küzdelem
a költészet, az intellektus eszközével a az immorális
embertelenség ellen.
emma
|
