vissza a főoldalra

 

 

 2009.05.22. 

A muszka sáska

Ez a sertésinfluenza, illetve az azt kiváltó vírus olyan, mint Ságvári Endre. Ságvárinak 32 neve volt, ennek a vírusnak meg már meg sem tudom számolni, hogy hány nevet adtak. Azzal kezdődött 2009 áprilisában, hogy Mexikóban kitört a sertésinfluenza. Azt mondták, hogy ez járvány. Az ellen viszont védekezni kell. A sok mexikói szájmaszkkal a fején csak úgy rohangált, majd öt napra becsukták az országot. Állítólag pár százan meg is haltak. No, de április óta már sok idő telt el, úgy vagyunk a sertésinfluenzával, mint Lenin a világforradalommal. A sertésinfluenza igen pötyögősen terjed, a világforradalom meg nem sikerült. Azt mondják, hogy ez nem sertésinfluenza. Először is Izraelben jelentették ezt ki. A sertésinfluenza nem állatról terjed az emberre, hanem emberről tüsszögjük át egy másik emberre. Elvétve az is előfordult, hogy az embertől kapta el a szegény sertés a sertésinfluenzát. Na, ez a vírus reciprok módon dolgozik. Tehát Izraelben kijelentették, hogy a sertés tisztátalan állat, ezért ne használjuk az influenza megjelölésére. Akkor visszatértek az őseredeti névre, és a H1N1 nevet kezdték használni. Ez a H1N1 volt a ludas a szörnyű spanyolnátha terjesztésében. Ezt Berencsi György virológus professzor maga mondta el a televízióban. Berencsi professzort jól ismerem, Miskolcon együtt jártunk az általános iskolába. Okos ember, nagy tudós, hiszek neki. Nem nagyon lelkesedett a tomboló járvány ügyében, fenntartásait fogalmazta meg. Ez a H1N1 mutációra is képes. Az a kérdés merült fel, hogy hogyan jöhet létre egy vírus, ami egyszerre tartalmazza genetikai kódjait az emberi influenzavírusnak, az észak-amerikai madárinfluenzának, az európai sertésinfluenzának és az ázsiai sertésinfluenzának. De ebbe a nagy virológiai katyvaszba most ne másszunk bele, maradjunk az elnevezéseknél. Tegnap hallottam D. Tóth Krisztától a királyi televízióban az új elnevezést. Ez az influenza nem spanyol, nem sertés, nem nevezhetjük H1N1-nek, D. Tóth Kriszta kimondta a nevét: „új influenza”. Hát van új a nap alatt hülyeségből is elég. Gyanítom, hogy az „új influenzának” politikai tartalma is van. A mi korszakunkban kezdődött a szivacsos agyvelőgyulladással. Vagonszámra hordták össze a szerencsétlen szarvasmarhákat Nagy-Britanniában, Tátra nagyságú hegyekbe rakták a szerencsétleneket, és eltüzelték valamennyit. De csak addig, amíg Londonban a parlamentben valaki ki nem verte a hisztit. Véget ért a szivacsos agyvelőgyulladás, ehettük tovább a főtt marhát. Azután megérkezett a madárinfluenza. Húha! Zengett az ég. Itthon fogdosták a kiskertekben a „tikokat”. Szegény tyúkok úgy „csodáskodtak”, mint 1945-ben az Ormánságban. Ezt onnan tudom, hogy akkor csodálkoztak a tyúkok, mert nekem elmesélte egy öregasszony, amikor a 60-as évek végén megkérdeztem tőle Kákicson (ez egy falu), hogy milyen volt a felszabadulás. Az öreg mama csak annyit mondott: nem volt itt semmiféle felszabadulás, csak azt vettem észre, hogy hátul az udvarban nagyon csodáskodtak a tikok, mert bejöttek az oroszok. Na, most a madárinfluenza idején azért csodáskodtak a tikok, mert itt Magyarországon is teherautószámra irtották szerencsétleneket, miközben Brazília és Európa között jöttek-mentek a nagy amerikai érdekeltségű tyúktartó hajók, és ontották be Európa piacaira a rántani valót, meg a grillcsirkének valót. Ez olcsó megoldás, nem kell a környezetvédelemmel foglalkozni, meg óvórendszabályokat betartani, 6 hét alatt átjött a hajó, beleszartak az óceánba a tyúkok, és konyhakészen megérkeztek a mi szép Európánkba. De ez is nagy hirtelen véget ért. Na most itt van ez a sertésvírus vagy influenza vagy mi a szösz. Hirtelen beugrott egy történet, ezt is elmondom. Volt itt baj máskor is. A 70-es években Kelet-Magyarországon szörnyű vész tört ki a szántóföldeken, megjelentek a muszka sáskák. Ami zöldet találtak útközben Ukrajnától Szolnok megyéig, mindent letaroltak, lerágtak, kóró volt az egész táj. Heteken keresztül a muszka sáskáról írtunk a sajtóban (akkor agrár újságíró voltam). De kitört a botrány. A pártközpontból leszóltak: a muszka sáskákról pedig egy szót sem, mert a szóhasználat árt a szovjet-magyar barátságnak. És akkor összeült a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeti bizottsága. Az akadémikusok megtárgyalták a dolgot, és új nevet adtak ennek a szörnyűséges rágcsálónak. Semmi muszka sáska, a féreg neve: mezei sáska. Igazi talentumos ötlet. Olyan, mint a sertésinfluenza helyett a D. Tóth Kriszta-féle „új influenza”. Remélem, mihamarabb véget ér az „új influenza” járvány is, miként egyszer csak a hülyeség is megszűnik.

 

Győri Béla