vissza a főoldalra

 2009.03.06. 

Heltai Jenő – Kacsoh Pongrác: János vitéz

(Nemzeti Színház Nagyszínpada)

Petőfi Sándor remekműve, a János vitéz a magyar irodalom legbecsesebb értékei közé tartozik. Számtalan földolgozást ért meg, színpadon, játék-és rajzfilmen egyaránt láthattuk. Ezek közül kiemelkedik az a változat, amelyet Heltai Jenő és Kacsoh Pongrác neve fémjelez. Heltai Jenőt a honi köztudat A néma levente írójaként azonosítja, Kacsoh Pongrác bár több daljátékot, operettet, betétdalt komponált, igazi ismertségre a János vitéz dallamaival tett szert, bár kiváló természettudósként is számon tartják, ugyanis több matematikai törvény megalkotása fűződik a nevéhez. Heltai és Kacsoh János vitézének 1904. november 18-án, Pesten, a Király Színházban volt a premierje. Fülbemászó melódiáival és stilizált népi elemeket a 19. század végi klasszikus operett stílusába ágyazó, szerencsés formanyelvével mind a mai napig hallatlan népszerűségnek örvend. Petőfi János vitézét Buttkay Ákos 1931-ben operává dolgozta át, de ez a változat meg sem közelíti kedvességben, szépségben Heltai és Kacsoh művét. A közönség „igazi”, nem kiforgatott János vitézt Pesten utoljára a világhírű tenor, Gulyás Dénes rendezésében láthatott az akkori Nemzeti Színházban, ma Pesti Magyar Színházban. Ez a produkció 1992-től évekig ment telet házak előtt. Az „új” Nemzeti tavaly kinevezett igazgatója, Alföldi Róbert gondolta úgy, hogy lefejti a dalműre a magyarok szeretetéből, irodalmunk iránt érzett büszkeségéből rárakódott patinát, és harmadik évezredesre kalapálja. Alföldi híres arról, hogy nem az eredeti darabokat akarja színpadra vinni, hanem azt, amit ő gondol az adott műről. Így tesz most a János vitézzel is, amit kettős – egy idősebb és egy fiatalosabb – szereposztásban 2009. január 16-án és 17-én mutattak be.

 Minden van ebben a János vitézben, ami megfosztja a nézőt attól az örömétől, hogy élő zenekarnak: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának kíséretében és a szereplők éneklésével – nem tátogásával – hallhatja azokat a szívéhez nőtt dallamokat, mint például a Kék tó, tiszta tó, Én a pásztorok királya. Ennek a János vitéznek az elején a búzatábla takarásából a nyalka huszárok szeretőikkel felváltva, hiányos öltözetben ugrálnak fel, majd hanyatlanak vissza, és hogy senkinek se legyenek kétségei, mit művelnek a pipacsos mezőben, a búcsúzkodó legények a gatyájukat felfelé húzogatják, a leányzók meg a réklijüket lefelé. Ezután legalább 10-szer 5 méteres piros-fehér-zöld zászlóval a kezében érkezik a toborzó. Nem tiszteletet, vagy jóleső érzést, hanem gúnyos hatást kelt ez az eltúlzott méretű trikolor, amit a Strázsamester egymaga nem is tud kezelni, legalább 5-6 szereplő kell a cipeléséhez. Ennek a zászlónak közepébe ugrik be a Strázsamester, amitől jókora lyuk keletkezik a közepén. Ez az 56-os forradalomra való utalás is inkább nevetséges, mintsem a nagyrabecsülés kifejezése. Persze nem marad lyukas a zászló, az enyelgést abbahagyó leánykák szorgos kezeikkel bestoppolják.

A szereplők jelleme is alapos módosuláson esik át. A gonosz mostoha most is gonosz, de nem csúf, éppen ellenkezőleg, nádszálkarcsú topmodell, aki azért fenekedik annyira szegény Iluskára, mert szerelmi vetélytársat lát benne, ugyanis ez a csinos banya gyöngéd érzelmeket táplál Jancsi iránt. Bagó titokban rajong Iluskáért, de félreáll, mert nem akarja a cimborája kedvesét elszeretni. Már csak az hiányzik, hogy Bagó és Jancsi titokban egymást szeresse. A francia királylány, a köldökpiercinges szexbomba török bugyogóban lejt, apja pedig egy vén trotli, akinek a szájából hangzanak el a „mongyon le”-féle napi politikai utalások. A legdurvább változáson Iluska megy át, a harmadik felvonásban Tündérország nem tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem egy metróállomás, ahol éles sivítással érkeznek, és hangos csörömpöléssel indulnak a CCCP feliratú szerelvények. Iluska itt, a metróaluljáróban, bokorugró szoknyácskában, harisnyakötővel a combján árulja magát, és amolyan madámféle a többi lengén öltözött prosti között. Nem csoda, hogy János vitéz elvágyódik erről a föld alatti helyről, és visszamegy a falujába, ami már csak egy kis ketrecféle.

A mindenre alkalmas Stohl András igyekszik János vitéz bőrébe bújni. Karikás ostorát pattogtatja, fújja furulyáját, szembeszáll a mostohával, visszautasítja a királylányt, Stohlnak szerencséje van, a rendező az ő karakterével nem bánt el annyira. Söptei Andrea Iluskája ártatlan kis nebáncsvirág, de tud ám céda is lenni. Udvaros Dorottya vonzó mostoha, Bodrogi Gyula amolyan Süsü sárkányosan szeretetreméltó francia király, Radnay Csilla akaratos kisasszony, Szarvas József jóravaló Bagó, Marton Róbert izgága Strázsamester. A szórólap szerint 13 éven felüliek már megnézhetik az előadást. Ehhez azonban annyit érdemes hozzáfűzni, hogy csak azoknak a lányoknak, fiúknak lehet valamelyes jó szívvel ajánlani, akik nagykorú társaságában érkeznek, mert az elsőkét felvonás alatt a felnőttek beköthetik a szemüket, és a harmadik felvonásról pedig angolosan eltávozhatnak velük. Ez a produkció megcsúfolása Heltai Jenő és Kacsoh Pongrác János vitézének.