vissza a főoldalra

 2009.03.06. 

Cél a morális tartás újjáépítése

A Nemzetközi Katolikus Börtönpasztorációs Bizottság január 24. és 29. közötti világtalálkozójára az esztergomi Szent Adalbert Központban került sor. A konferencia témája: A katolikus börtönpasztoráció ma – hogyan válaszoljunk a kihívásokra? – írta a Magyar Kurír. A konferenciáról és a hazai katolikus börtönpasztorációról Hajdú Miklóst, a börtönpasztoráció felelős lelkészét kérdeztük.

 – Kik vettek részt ezen a konferencián? Hány országból érkeztek küldöttek?

 – Tizenkilenc országból összesen harmincöt küldött érkezett a konferenciára. Sok helyről jöttek az esztergomi eseményre, így pl.: Ausztriából, Belorussziából, Csehországból, Brazíliából, Németországból, Indiából, Libanonból, Luxemburgból, Hollandiából, Lengyelországból, Skóciából, Dél-Afrikából, s természetesen hazánkból is. Hála Istennek nagyon sokan elfogadták meghívásunkat.

 – A fő témán kívül miről esett szó a világtalálkozón?

 – A bevezetőben említetteket tárgyaltuk meg. Főleg annak teológiai és jogi alapját, a társadalmi elfogadottságát, megítélését. Sokféle vélemény hangzott el, s az elmondottakból arra következtetek, hogy mi, magyarok nagyon jó helyen állunk: nálunk a legszervezettebb a börtönlelkészek helyzete.

 – Elfogadtak valamilyen zárónyilatkozatot a küldöttek?

 – Nem volt zárónyilatkozat, de egy rövid összefoglalás minden bizonnyal meg fog jelenni a konferenciáról.

 – Január 27-én Vácott tartott kihelyezett ülést a konferencia. A résztvevők ellátogattak a helyi börtönbe. Milyen tapasztalattal léptek ki a börtön ajtaján?

 – Esztergomból 10 órára értünk Vácra, ahol a püspöki palota gyönyörű tanácstermében folytattuk tárgyalásainkat. Ezt követően mentünk át a Váci Fegyház és Börtönbe. Mindenki nagyon kíváncsi volt: milyen is egy magyarországi börtön? Külön öröm volt a küldöttek számára, hogy a váci fogvatartottak egy nagyon szép műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Sok tanúságtételt hallhattak, a megtérések történetét. A prózai részt keresztény ifjúsági dalok előadásával tették színesebbé.

 – Azt szokták mondani, hogy a foglyok emberi jogainak tiszteletben tartása nem mehet a társadalom védelmének rovására. Mi erről a véleménye?

 – A legfontosabb: azt kéne tudnia mindenkinek, hogy milyen jogaik is vannak a fogvatartottaknak. A civil ember nagyon sok mindent hall a médián keresztül, s ezek közül sok a legenda is. Ami a legfontosabb, hogy ezek az emberek a szabadságuktól vannak megfosztva, s ez nagyon kemény büntetés.

 – De az esetek többségében nem véletlenül ülnek a börtönben. A társadalomba való visszailleszkedést mennyire segítik a börtönlelkészek?

 – Minden börtönlelkésznek az a feladata, hogy rádöbbentse a rabot erre: hibát, bűnt követett el. Ha ezt a rab belátja, akkor az a megtérésnek, vagy a társadalomba való visszailleszkedésnek az első lépcsője.

 – Térjünk rá a hazai katolikus börtönpasztorációra. 1950. április 15-ig volt lehetőség a rabok lelki gondozására, majd ezt törvényben megszüntették. Ezt követően mikor éledt újra a hazai börtönpasztoráció?

 – A magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekbe 1989-től lehetett lelkészeknek bejárni. Igaz, akkor még nem minden intézet élt ezzel a lehetőséggel. Sátoraljaújhelyen, Budapesten és Szegeden már az említett időponttól járhattak be lelkészek a börtönökbe pasztorációs feladatok elvégzésére. Általánosan azonban 1990-től léphetnek be a börtönök ajtaján egyházi szolgálat végzése céljából az egyházak és a különféle felekezetek képviselői, valamint a missziós- és a karitatív szervezetek tagjai. Minden bizonnyal az ezt követő tíz esztendő fáradságos munkájának is köszönhető, hogy 2000. augusztusában életre hívta a kormányzat a Börtönlelkészi Szolgálatot.

 – Eleinte a történelmi egyházakon kívül szekták tagjai is foglalkoznak az elítéltekkel?

 – Természetesen, hiszen mindenkit hajtott a kíváncsiság: mi lehet a börtön falain belül? Később, mikor az egyes egyházak, illetve egyházi jellegű közösségek (szekták) képviselői látták, hogy mi is a feladat, s azt megoldani korántsem egyszerű, akkor számukra ez a lehetőség tiszavirágéletűvé zsugorodott.

 – A kezdeti lépések gondolom nem voltak egyszerűek. A büntetésüket töltők, vagy a személyi állomány tagjai nem méricskélték bizalmatlanul a börtönlelkészt?

 - Eleinte sem a rabok, sem az őrök nem tudtak mit kezdeni a lelkésszel. Szerencsére, én itt, Sátoraljaújhelyen régóta kapcsolatban álltam a személyi állomány tagjaival, s ők barátként fogadtak, így tanácsokat adtak nekem munkám elvégzéséhez. Egy ilyen környezetben már egyszerűbb dolgozni.

 – Szükséges-e, hogy a börtönlelkész ismerje a büntetőjogot?

 – Természetesen, sőt kollégáimnak minden továbbképzés alkalmával elmondom: a lelkésznek ismernie kell a büntetés-végrehajtás szervezetét, az ehhez kapcsolódó jogszabályokat, illetve napi szinten kell hogy tisztában legyen az adott intézet napirendjével. Ez azért szükséges, hogy problémamentesek legyenek az egyházi foglalkozások.

 – Gondolom, ezek a foglalkozások nem korlátózódnak csupán szentmisére, istentiszteletre…

 – Nem, a fogvatartottak szociális igényeinek is eleget tesz a lelkész, amire a börtönrendszer nem mindig képes. A lelkész találékonyságán múlik, hogy milyen programokat szervez a rabok számára. Nálunk, Sátoraljaújhelyen bevált a péntekenként megtartott Mécses-klub, melyre külsős civil missziósok is bejárnak, így a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói és a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió nyíregyházi képviselői, valamint alkalomadtán a helyi egyházközségek ifjúsági hittanosai is. Bibliaköröket, egyházzenei együtteseket is létrehoztunk, hogy az ünnepek alkalmával műsort tudjuk rendezni.

 – A fogvatartottak hozzátartozóival is foglalkoznak?

 – Nagyon gyakran lejárok a beszélőre, a látogatók fogadására is. Ha tehetem, kapcsolatot építek ki a hozzátartozókkal is, hiszen nem mindegy, hogy milyen a fogvatartott viszonya családtagjaival, barátaival, ismerőseivel. Ha valaki több évre van elítélve, akkor ez a kapcsolat el is hidegülhet. Biztatom a hozzátartozót és a fogvatartottat: írjon és fogadjon levelet, tartsák telefonon is a kapcsolatot, hiszen e kapcsolattartási forma mindkettejük számára akár sorsdöntő is lehet.

 – Figyelemmel kísérik a frissen szabadult beilleszkedését?

 – Aki kéri, annak segítünk az újrakezdésben. Ilyenkor sokat számít a lelkész ismeretségi köre: egy-egy keresztény közösség vagy karitatív szervezet is segítségére lehet a szabadultnak. Többször – ha kifejezetten kérik – meg is látogatom a volt elítéltet, s elbeszélgetek vele, ha kell, lelki vigaszt nyújtok neki. Ha a távolság miatt nem tudok ilyen személyes beszélgetést létrehozni, akkor valamelyik kollégámat kérem meg erre.

 – Jelenleg hány római katolikus pap vesz részt ebben a szolgálatban?

 – Országos szinten harminchárom börtönlelkész teljesít szolgálatot, s ebből tizenheten vagyunk katolikusok. Tízen főállásban, heten részmunkaidőben dolgozunk az intézetekben.

 – Ha önnek valaki meggyónja, hogy gyilkosságot követett el, feloldozhatja-e, vagy csak a megyés püspök? Olvastam bizonyos fenntartott bűnökről.

 – Nekem az egri püspök úr megadta azt a joghatóságot, hogy ilyen esetekben a megfelelő kritériumok alapján feloldozzam a bűnöst.

 – Előfordul, hogy a gyónási titok miatt egy pap többet tud egy bűnesetről, mint az igazságszolgáltatás?

 – Természetesen. Viszont munkaköri leírásunkban is szerepel: a gyónási titkot nem lehet közreadni.

 – 2004-ben II. János Pál pápa leszögezte: minden államnak gondoskodnia kell arról, hogy a börtönökben teljes körű figyelmet szenteljenek az alapvető emberi jogok betartásának. Magyarországon nincs probléma ezen a téren?

 – Azt tapasztalom: nincsenek olyan kirívó esetek, melyek arra utálnának, hogy nálunk nem tartják be a börtönökben az emberi jogokat. Minden bizonnyal vannak olyan intézetek, ahol talán – eseti jelleggel – csorbulnak a jogok. Tudni kell: büntetés-végrehajtási intézeteinkben jól látható helyen ki vannak függesztve azon hazai és nemzetközi szervezetek nevei és címei, ahová a fogvatartott panaszával fordulhat. Különben is: börtöneinket rendszeresen ellenőrzik, s ha bármilyen jelzés érkezik az emberi jogok megsértéséről, akkor azt az illetékes szerv kivizsgálja, s ha kell, felszólítja az intézményt annak korrigálására.

 (A képen: a konferencia résztvevői a váci püspöki palotában. A kép jobb oldalán Hajdú Miklós, mellette dr. Kökényesi Antal, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka)

Medveczky Attila