vissza a főoldalra

 2009.03.06. 

A kifosztás folytatódik

Újabb megszorító csomaggal állt elő Gyurcsány Ferenc a parlamentben. Gaskó Istvánt, a Liga Szakszervezetek elnökét a munkavállalók érdekképviseleti szervezetének véleményéről kérdeztük.

A miniszterelnök ezeket a terveket reformértékűnek tekinti, továbbá olyan átalakításnak, ami a válságot követően a foglalkoztatás ösztönzését fogja biztosítani. Mindezen túl a kormány más területeken is változásokat tervez, így – többek között – a szociális ellátórendszert, a nyugdíjrendszert, továbbá magát a közjogi rendszert, az államigazgatást, a politikai intézményrendszert, az önkormányzati rendszert illetően is számos elképzelést nyilvánosságra hozott. A kormány tervezett intézkedéseit sem reformértékűnek, sem a válság kezelésére alkalmas eszköznek nem tartjuk. Bár a miniszterelnök egy korábbi OÉT konzultáción a társadalmi-gazdasági megállapodás szükségességét szorgalmazta, a tervezetben ennek szándékát nem találjuk. A kormány mind a kompetenciáján, mind jelenlegi időbeni mandátumán túlnyúló – nyugdíjrendszer, ingatlanadó – intézkedéseket helyez kilátásba. Ezek megvalósíthatóságát ma nem látjuk reálisnak, ennek megfelelően nem is gondoljuk ezeket vitára alkalmas kérdéseknek. Ami a konkrét (2009. évre vonatkozó) nyugdíjintézkedést illeti, azt diszkriminációnak tartjuk, egy újabb feszültséget vinne a rendszerbe, ami várhatóan előrevetíti a későbbi korrekciók szükségességét. Egyértelmű továbbá az is, hogy a 13. havi nyugdíj „beépítése” kedvezőtlenül érinti azokat is, akik átmenetileg (a 62. életév betöltéséig) kerültek ki ebből a juttatásból. Az adórendszer átalakítására vonatkozó szándékot megkésettnek tartjuk, míg az évközi adóváltozásokat elhibázottnak.

– Az adómértékekkel mennyire elégedettek?

 – Fenntartásokkal fogadjuk az adómértékek „tologatása” mögötti szándékot. Ez pedig az egykulcsos adórendszer irányába történő elmozdulás (19 százalékra emelkedik, és szélesebb alapra helyeződik a társasági nyereségadó, egyúttal 19 százalék lesz az alsó SZJA-kulcs is). Továbbra is az a véleményünk, hogy a progresszív jövedelemadó a társadalmi szolidaritás egyik alapintézménye. Nem az adókulcsok csökkentése, hanem sokkal inkább ezek differenciálása lenne méltányos. Persze nem úgy, mint most, hogy már az átlagkereset is a legmagasabb adósávban adózik. A kormány szerint az alacsony foglalkoztatottság az oka – de legalább részben következménye is – a munkára rakodó magas bérterheknek. A megállapítás első részével egyetértünk, alacsony a (legális) foglalkoztatás mértéke, kevesen fizetnek sok adót, torz a közteherviselés. Ennek beismerése mindazonáltal nem csökkenti a kormányzat felelősségét a kialakult helyzetért. Az eddigi kormányok a rendszerváltás óta nem voltak képesek ezt a kérdést kezelni, ennek következtében a legális munkavégzés értéke és szerepe leértékelődött. Ez ma már nem csak jelentős versenyképességi hátrány, de súlyos társadalmi probléma is. Ez az oka részben a szociális ellátórendszer anomáliáinak is. A kormány jelenlegi elképzelései ezen a téren most sem ígérnek áttörést. Kétségeink vannak ugyanakkor a tekintetben, hogy az alacsony foglalkoztatás a magas bérterhek miatt lenne. Sem a nemzetközi összehasonlítások – hiszen léteznek magas adószint mellett is országok kiemelkedő foglalkoztatási rátával, míg ennek az ellenkezőjére is van példa –, sem a magyar helyzet sajátosságai nem igazolják ezt a sommás megállapítást. A probléma ettől jóval összetettebb, az okok között számos ennél fontosabb tényező, a képzetlen munkaerő nagy tömege, a szociális, demográfiai, egészségi, területi stb. hátrányok, illetve ezek halmozódása és egyéb okok miatt alakult ki ez a kedvezőtlen foglalkoztatási szint. Ezért nem látjuk egyáltalán megalapozottnak azt az összefüggést, amit a politikai elit, illetve az üzleti körök sugallnak, azaz, ha a munkaadói terheket csökkentjük, nő a foglalkoztatás. Különösen nem a mai helyzetben, ahol ez teljesen inadekvát válasz lenne. Ezzel szemben azt gondoljuk, hogy a célzott járulékcsökkentés már kimondottan foglalkoztatás ösztönző lehet. Nem értjük, hogy a nagy hozzáadott értéket előállító vállalkozásokat, nem beszélve a bankokról, a monopol szolgáltatókról, miért kell járulékcsökkentéssel támogatni, miközben számos területen a magas közterhek, és az alacsony értékteremtési lehetőségek egyszerűen gátat szabnak a legális foglalkoztatásnak. Elsősorban azokon a területen kellene egy célzott köztehermérsékléssel támogatni a foglalkoztatást, ahol az alacsony képzettségűek munkába állását segíthetnénk ezzel az eszközzel. Ez egyben a szociális ellátórendszerre nehezedő nyomást is enyhítené. Megismerve a munkaadói közterhek mérséklésének konkrét forrásait, az további aggodalomra ad okot ezek pénzügyi alapjait illetően. Az elmúlt években a kormányzat a biztosításelvet kívánta erősíteni, most úgy tűnik, ezzel szembe megy, hiszen a fogyasztási adók növeléséből keletkező forrásokból (adókból) tervezi pótolni ezeknek az alapoknak a – törvényszerűen beálló – veszteségét.

 – Egyelőre nem látják az emberek pontosan, hogyan fogják érinteni a mindennapjaikat ezek az újabb szigorítások. Mennyire lesz nehezebb a megélhetés ön szerint?

 – Az adóátalakítás konkrét részleteit illetően a közvélemény még mindig csak egyes tételeket ismerhetett meg. A tervezet intézkedéseket folyamatosan „csöpögtetik”. Nem ismerjük pontosan – többek között – a természetbeni juttatásokat érintő részleteket. Egyelőre azt látjuk, hogy a kormány – a felhasználási lehetőségek jelentős túlburjánzása miatt – kvázi egyszerű fizetőeszközként funkcionáló juttatásokat (üdülési csekk, étkezési utalvány) kíván járulékkal sújtani (11%), illetve adóztatni (szja). Ez megint elsősorban a legális foglalkoztatottakat sújtaná, hiszen ebben a körben terjedtek el ezek leginkább, sőt az idei évre még a korábbi 400.000.- forint felső határ is eltörlésre került. Azt már csak remélni tudjuk, hogy ebbe a sorba a különböző pénztári befizetések véletlenül sem kerültek be. Várhatóan megszűnne a legtöbb adókedvezmény is, így több olyan kedvezmény kerülne a süllyesztőbe, ami korábban beépült az adórendszerbe. Mindazonáltal az sem „elegáns”, hogy mindezek a változások évközben és minden átmenet nélkül következnének be (pl. a lakhatás-szerzéshez nyújtott lakásépítési és otthonteremtési támogatások adóterhet nem viselő járandóságként adókötelessé válnának). Tartalmilag ugyanakkor elvárásként fogalmazzuk meg a család- és az otthonteremtési támogatások esetleges „adóztatásával” szemben, hogy az az alsó jövedelemadósávba tartozóknál ne jelentsen veszteséget.

 – Összefoglalva, a Liga Szakszervezetek nem támogatja, és nem javasolja elfogadásra ezt a csomagot?

 – A csomagban leírt elképzeléseket semmiképpen nem tartjuk sem a válság kezelésére, sem a magyar gazdaság fellendítésére alkalmas programnak, ugyanakkor egyes elemeit, vagy akár a főbb törekvéseit vitaalapként megfontolandónak tartjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy elsősorban egy társadalmi párbeszéd eredményeként előálló megegyezés alapján állhat elő a hiteles és megvalósítható kilábalási program. Ami pedig konkrétan a válságkezelést illeti, abban elsősorban olyan intézkedéseket várunk a kormánytól, amik a kialakult helyzet kezelését, a szociális válság elmélyülésének megakadályozását szolgálják. Kiemelten fontosnak tartanánk – többek között – egy olyan jogintézmény meghonosítását, ami a – különösen a mai helyzetben – kilátástalan helyzetbe került adósok védelmét szolgálná. Ennek megfelelően javasoljuk a magáncsőd jogintézményének soron kívüli kodifikálását. Végezetül a válságkezeléshez véleményünk szerint az is hozzátartozna, hogy a kormány saját eszközeivel is fellép a válságban különösen érintett munkavállalók védelme érdekében. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a válságra hivatkozva a munkáltatói érdekek képviselete ma minden korábbinál jobban érvényesül, és ez gyakran a munkajogi normák megsértéséhez is vezet.  

Átverték, kifosztották Magyarországot, mondta lapunknak Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke, a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök programjáról feltett kérdésünkre.

 – A kormánynak megint módosítani kell az állami kiadások mértékét. Ennek egyetlen célja, hogy az ország fizetőképessége fennmaradjon. A fizetőképesség nyilvánvalóan nem a társadalom, hanem a nemzetközi befektetők és a nemzetközi pénzintézetek felé kell, hogy megtörténjen. Ebből a programból teljesen egyértelmű, hogy a végén a társadalom csak rosszul járhat. Ezek újabb megszorítások. A kormány eddig sem tájékoztatta intézkedéseiről megfelelően a társadalmat, ezzel a programmal is ez történt. Számunkra ez a program, úgy ahogy van, elfogadhatatlan. Ne a kisemberekről akarják lenyúzni az utolsó bőrt is, nem ők tehetnek arról, hogy az ország csődhelyzetbe került.

 – Szomorú tények: 2009 januárjában 509000 ember volt munka nélkül, egyetlen hónap alatt 32000-rel nőtt a munkanélküliek száma, ami egy közepes magyar város lakossága.

 – Még említhetjük a jelenleg 300 forint feletti euró árfolyamot, az államadósság folyamatos növekedését és a termelés erősödő visszaesését. A társadalom, az ország egyre mélyebbre süllyed a válságban. Számos feljegyzést láthattunk már arról, hogy a rendszerváltásnak nevezett folyamat milyen célokat szolgált, és miképpen vezette félre a magyar társadalmat, hogyan raboltak ki teljesen egy országot. Erre csak egy adatot mondok: a magyar reálkereset, egy főre vetítve, az elmúlt húsz évben 0,7 százalékkal emelkedett, a Magyarországon tevékenykedő külföldi befektetők profitrátája évente 23 százalék. Egyszerű kiszámolni, mintegy 33 százalékos különbség, és ezt a profitot nem nálunk használják fel, hanem kiviszik az országból. Az ezt a helyzetet fenntartó politikai elit azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy ez a piacgazdaság, ez a demokrácia, de teljesen világos, mennyire kihasználták a társadalom tudatlanságát, naivságát, és csúnyán kifosztották. Éppen ezért, mert egyre rosszabb helyzetbe kerültünk, az emberek hiteleket vettek fel, amelyeknek látjuk a sorsát, és ugyanúgy az állam is hiteleket vett fel, hogy el tudja látni azokat a feladatokat, amelyek a társadalmi működéshez kellenek. Ha megnézzük az állami költségvetést, az szufficites lenne, ami teljesen romba dönti, az a hatalmas állami tartozások törlesztésének kifizetése, amely fojtogatja a magyar társadalmat.

 – A külföldi multinacionális cégek adókedvezményeit meg kéne szüntetni, illetve szigorúbb feltételekkel megadni?

 – A társadalom elé kéne tárni, milyen költségekkel dolgoznak ezek a multinacionális adókedvezményeket élvező cégek Magyarországon, milyen pénzeket, profitokat vittek ki az országból, és ezért cserébe mit hoztak ide. Tehát egyrészt azonnal meg kéne szüntetni az adókedvezményüket, másrészt az ország államadósságát azonnal szanálni kellene.

 – Az államadósság rendezését hogyan gondolnák?

 -A Munkástanácsok régóta mondja, hogy az országot nem lehet rendbe tenni, csak akkor, ha előbb az államadósságot rendbe tesszük. Hiába állítja a kormány, hogy túlköltekezte magát a társadalom, ez nem igaz. Ahogy Bogár László fogalmaz, a rendes üzemgazdálkodási költségét sem kapta meg a családi üzem. A kifosztást meg kell állítani végre valakinek. Fel kell függeszteni az államadósság-kifizetéseket, meg kell szüntetni a külföldi vállalatok adókedvezményét, helyettük a magyar vállalkozásokat kell segíteni.

Oláh János József