2009.03.13.
Orbán Balázs emlékezete
Száznyolcvan
éve, 1829. február 3-án született az Udvarhely megyei
Lengyelfalván Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történetíró,
politikus, akit az utókor a „legnagyobb székelyként"
tart számon. Munkásságáról, életéről, hatásáról Lőwey
Lilla, irodalmi szerkesztővel, az ERDÉLY - SZÉKELYFÖLD - A
LEGNAGYOBB SZÉKELY album társszerzőjével beszélgettem.
-Orbán
Balázs élete kalandos, romantikus, mintha egy Jókai hős lenne.
Ezért beszélgetésünk elején essen szó életének néhány érdekes
momentumáról, s utána beszéljünk munkásságról. Bárói címe
volt Orbán Balázsnak, de állítólag, ezt sosem használta. Miért?
-Egyik
őse Mária Teréziától kapott báróságot, de emiatt egyáltalán
nem volt büszke, nem szívesen beszélt erről a fiatal Balázs.
Azt gondolta, hogy elődje minden bizonnyal kétes érdemekért,
Habsburg-hű cselekedetéért kapta azt a császáriaktól. Később
a Függetlenségi Párt képviselője lett; nemzetszeretete
mellett szabadságszeretete volt a legnagyobb életérzése. A báróságból
gúnyt űzött, az öröklött rangot nyilvánosan megtagadta.
Egyszer az egyik keleti utazása során térfából eladta azt Vámbéry
Árminnak 5 krajcárért.
-A bárói címhez birtok is járt?
-Hogyne. Az Orbán-család Magyarország tekintélyes famíliája
volt, s több helyen nagyobb birtokkal rendelkezett. Az ősi családi
birtokot Székelylengyelfalva és környéke jelentette. A Kassa
melletti Gecsén is jelentős birtokot bírt a család.
-Könyvükben
olvastam: Orbán Balázs életrajzába téves adatok kerültek…
-Azt írták róla,
hogy édesanyja, s nagyanyja görög származású volt. Mi
azonban pont Orbán Balázs „Feledhetetlen jó anyám emlékezetének
szentelve” c. írásából megtudtuk, hogy latin, tehát olasz
származású családból – a Foresti famíliából - származott
anyai ágon az édesanyja. Apai ágon pedig magyar-székely volt.
Tehát Orbán Balázsban olasz vér is csörgedezett.
-Ez habitusán is
meglátszott?
-Orbán egy romantikus korba született bele, s a család származási
legendája is rendkívül romantikus. Mutatós, délceg férfi
volt: a latin-olasz arcél és a székely vérmérséklet előnyös
keveréke.
-1846 tavaszán Orbán Balázs elhagyta szülőföldjét.
Családjával Konstantinápolyba utazott, a velencei származású
nagymama, Foresti Mária örökségének átvételére. Felhasználva
a lehetőséget, beutazta a Közel-Keletet. Milyen nyelvismerettel
rendelkezett ehhez az utazáshoz?
- Hat-nyolc
nyelven biztosan beszélt. Azt tudjuk, hogy édesapja, báró Orbán
János hat nyelvet ismert. Minden bizonnyal a fél világot bejáró
Balázs kiválóan beszélte azokat a nyelveket amit az édesapa,
s utazásai során megismerte az arab, s a török nyelvet, hiszen
bejárta Palesztinát, Szíriát, Arábiát, Egyiptom észak-keleti
részét, s járt Görögországban is. Később Angliában is
megfordult. Jersey szigetén pedig megismerkedett Victor Hugoval,
kinek otthonában vendégeskedett.
- Nemzeti romantikus történelemszemlélete ebből a
kapcsolatból is eredeztethető?
- Természetesen. Négy évet töltött
Victor Hugo társaságában, aki szerint kétszáz francia Orbán
Balázzsal meg lehetne buktatni a császárságot. Victor Hugo
fiaitól tanulta meg a fényképezés művészetét. Ő volt az
első, aki a fotózást tudományos munkára használta. A Székelyföld
leírása…c. művében lévő fametszetek mind az ő fényképei
alapján készültek el.
-1876-ban Orbán megírja az „Egyetmás Keletről s különösen
a nőkről” c. munkáját. Ha jól tudom: ebben bizonyos tévedésekről
ír, pl. cáfolja, hogy a török nők férjük rabszolgái lennének.
-Orbán Balázs több nációnál vizsgálta a nők
körülményeit. Vonzódott a női nemhez.. Egyik
munkájában ezt írta: „Így
a nők akaratereje csaknem mindent ki tud vinni, mert meg van bennük
a jellemszilárdság, s bírnak a szépség, kecs és kellem
mindazon fegyvereivel, melyek a férfit mindig és mindenhol legyőzik;
s valljuk meg, hogy a nők ritka diplomatikai talentummal vannak
felruházva.” Édesanyját és Celeszte húgát rajongva
szerette.
-Tisztelte, s
szerette a nőket, de mégsem nősült meg…
-Gyűjtőmunkája során megélt életformája ellentétben
állt azzal, hogy családot tudjon alapítani. Általában a nők
körében volt népszerű. Amikor egy
nyolcszázötven tagú küldöttség élén Turinból - ahol
Kossuth Lajost látogatta meg 1889 júniusában - Párizsba zarándokolt,
s Victor Hugó szobrának talapzatáról mondott beszédet, igen
nagy hatást keltett a francia főváros asszonyaiban. Fekete
selyem dolmányt viselt, oldalán görbe kard, fején sastollas
kucsma, lábán sarkantyús csizma: a szobor mellékalakja
lehetett volna. A politikában is inkább személyes varázsára,
mint érveinek súlyára támaszkodott.
Egyszer megkérdezték tőle: miért kacérkodik
a székely menyecskékkel? Rövid gondolkozás után azt válaszolta:
nagyon zokon vennék, ha nem tenném.
-Munkásságát
kutatva, arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyházzal,
mint intézménnyel, nem volt kibékülve. Az okokat még kutatni
kellene. Tanulmányait katolikus gimnáziumban
kezdte, majd átiratkozott a református kollégiumba, végül
felvette az unitárius vallást. És ha már említette a végső
nyugalomra helyezést, Orbán Balázs földi maradványait –
melyet oly nehezen fogadott be a székely föld – négyszer
temették el.
Első
nyughelye a családi kripta volt a Szejke-fürdő nyugati oldalában,
édesanyja mellé helyezték. Ugron Gábor búcsúztatta a Székelyföld
nagy halottját. Síremléke felépítésére hagyott pénzen az
utódok a fürdőtől keletre eső Borvízoldalban takarékossági
szempontot figyelembe véve építettek fel egy jellegtelen kriptát,
mely többször is megrongálódott: földcsuszamlás, villámcsapás
érte, végül 1921-ben összeomlott. A harmadik temetésre 1921.
június 19-én került sor, az összedőlt kripta elé készített
sírgödörbe helyezték hamvait édesanyja és Celeste húgának
földi maradványaival együtt.
A
közelgő centenárium adott alkalmat a végső síremlék elkészítéséhez.
A terveket Haáz Rezső készítette.Az avatásra 1932. május 22-én
került sor, emlékbeszédet Nyírő Józseftől hallhatta a jelen
lévő, kegyelettel emlékező közönség: „…nincsen ezen
a földön egyetlen fűszál, egyetlen porszem, amely őt ne
ismerné, lényege ne volna, nincsen öröm és nincsen jaj, mely
testvére ne volna, nincsen egyetlen tenyérnyi hely, melyet lába
ne érintett volna, élet és igazság, melyet világgá ne kiáltott
volna…”
A fotók
mellé kutató munkája ihlette romantikus, honszeretettel átitatott
szövegéből készítettünk válogatást. Láthatóvá tettük,
hogy milyen mérhetetlen értékű volt az ő tevékenysége:
lencsevégre kapott székelyföldi várak, épületek, falvak,
templomok ma már csupán a Székelyföld leírásában láthatók,
a valóságban az enyészet, a nemtörődömség, a hozzá nem értés
martalékaivá váltak.
Érzékeltetni
szeretnénk az ő személyében, a romantikus utazóban megbúvó
fotóriportert, aki 70 mm-es objektívvel ellátott fényképező
„masináját” 25-30 kg-os teherként cipelte, hogy a sátorlap,
az állvány, az üveglap, a kamera ide-oda hordozásával micsoda
sportteljesítménynek tett eleget. S akkor még nem beszéltünk
az ördög kelepcéjének nézett, ágyúcsőszerű alkotmány
okozta rettegésről, mely az egyszerű emberekben keletkezett,
akiket meg kellett győznie a felvételek előtt.
Fotóalbumunk
célja Orbán Balázs emberi és alkotói nagyságának bemutatása,
a Székelyföld leírásának és készített fotóinak összehasonlító
méltatása, tisztelgés a „legnagyobb székely” születésének
180. évfordulója előtt, nem feledve a végrendeletében a ránk
hagyott sorokat: „… családdal nem lévén megáldva,
a magyar népet tekintem családomnak, s azt kívánom főörökösömnek
tenni… Nemzetem iránti szeretetem az irányadó…." Az album az alábbi címen, kedvezményes áron
megrendelhető: PéterPál Könyvkiadó, 8200 Veszprém, Malom u.
22.
|