|
 2009.03.13.
Reformszövetség, avagy: népirtani kötelező?
Megdöbbentő,
ahogyan a média bánik – tisztelet a kivételnek – a Reformszövetség
február 21-i javaslataival, hiszen enyhe kifejezés ez arra,
ahogyan belecsapott ötleteivel a lecsóba a novemberben alakult,
úgynevezett „gazdasági elit gárda”. Úgy tálalják elénk
a szövetség gazdaságmentő programját, mintha az általában
elvonáscsökkentést jelentene. Az emberek többsége pedig, akik
csak átfutják a lapokat, fél füllel hallgatják a híreket,
elhiszik ezt a hírügyességi tücsök-bogarat. Észre sem
veszik, hogy a gazdaság talán megmenthető(?) e fiskális szemléletű
brosúrával, de emberek millióit nem menti meg, mi több:
ellehetetleníti. A lecsó persze nem drága, abba nyugodtan
belecsaphat, de az embereket ne csapják be, és ennek elkerüléséhez
adjon segítséget, lelkiismeretes tájékoztatást a média is. A
módszer, amellyel a kispénzűeket nyírja meg, illetve nyírná
ki ez a csapat, az emberi életet – elsősorban a nyugdíjasokat
–, elképesztő. Bár, ha az ember átgondolja, aki lehetetlenné
téve életkörülményeiket, nyugdíjaslétszámot csökkent e
hazában, tulajdonképpen két költséget üt agyon egy csapásra:
a nyugdíjkifizetést és az egészségügy nyugdíjasra eső részét.
Ezek az ötletadók nem buta gyerekek. Ötleteik megvitatásában
részt vettek a 2002 előtti kormányok pénzügy- és gazdasági
miniszterei, valamint az ebben az időszakban tevékenykedő
jegybankelnökök.
A
szövetség ügyvivői és tagjai hagyták jóvá az előterjesztett
dokumentumokat. Az ügyvivők között van Futó Péter, Glatz
Ferenc, Parragh László, Pálinkás József és Vizi E.
Szilveszter; a tagok között pedig Demján Sándor neve is megtalálható.
Szomorú, hogy az Orbán-kormány volt oktatási minisztere, mint
az MTA elnöke is nevét adja ehhez a milliós népirtási trükkhöz.
Elképzeléseik szerint egyszeri jelentős kiadáscsökkentésre
lenne szükség, majd azon a szinten kéne befagyasztani a kiadásokat
a következő évekre. Békesi László, a volt MSZMP KB gazdasági
bizottsága tagja, a Kádár-korban volt pénzügyminiszter-
helyettes (aki személy szerint is részben felelőssé tehető az
ország akkori eladósodásának helyzetéért), a Németh-kormány,
majd a visszarendezést elősegítő Horn-kormány pénzügyminisztere
szerint: ez az első nagy lépés a mintegy 1325 milliárd forint
lehetne, majd a befagyasztás a következő években további 1000
milliárdos lefaragást jelentene, így összesen mintegy
2200–2300 milliárddal lehetne csökkenteni a kiadásokat négy
év alatt. „Ezekkel a lépésekkel 2013-ra a jelenlegi 50 százalékról
42 százalékra lehetne csökkenteni az állami újraelosztás mértékét,
ez megfelelne a környező országok gyakorlatának” – tette
hozzá Békesi László. Megdöbbentő, hogy a munkavállalói és
a nyugdíjas-szervezetek képviselői nem tiltakoztak az ötlet
felvetése ellen. Az úgynevezett off-shore cégek segítségével
feltupírozott vagyonok, milliárdosok megadóztatása helyett a
nyugdíjakat és a nyugdíjasokat „fagyasztanák be”, az áfa
25 százalékos növekedése mellett. Különös egyébként, hogy
a nyugdíjat költségvetési teherként kezelik, holott, mint
biztosítási járulékból származó összeget biztosítási
alapként kellett volna kezelniük. Ezeket az alapokat lenyúlták,
manipulálták, 2000- ben privatizálták a nyugdíjalapot. Ehhez
a nyugdíjasoknak semmi közük. A mai magyar átlagnyugdíj, miként
azt a február 21-i cikkemben – „Sültkapitalisták országlása”
– említettem, nemcsak európai, hanem a környező országok átlagszintje
alatt van. A befizetett járulékok java részét az öregségi
nyugdíjas nem élvezheti, mert az átlagéletkor 70 esztendő. Ezért
eszement dolog a nyugdíjba menetel korhatárának 65 évre való
emelése. Könnyű százmilliós vagyonokkal, akadémiai sok százezres
tiszteletdíjakkal, magánkórházi kezelésekkel a hátuk mögött
az észt osztani. Glatz Ferenc, Békesi László 25 évvel ezelőtt
is javíthattak volna a gazdaság ügyeiben. (Vegyenek példát a
francia és a német vezetőktől, akik az adózatlan jövedelmek
forrásait kezdik immár megkeresni.) Legyen súlyos büntetés a
kisíbolt vagyonokra. Körül kellene nézni, kiknek vannak
tengerparti, mallorcai nyaralóik. Büntető bíróságokra tartozó
ügyek kerekedhetnének, ha utánanéznének a megkereshetetlen
vagyonoknak a budai, zuglói villák és a balatoni nyaralók környékén.
Ezek olyan észt osztanak az MTA égisze alatt, amihez sok ész
nem kell: ha nincs pénz, vegyünk el az emberektől, lehetőleg a
középrétegtől. Bár az adósáv határát 5 milliós szintig
feltolnák, ez a 400-500 ezer forintos jövedelemmel rendelkezőknek
könnyebbség, az alsóbb szinten lévőknek relatív értelemben
nehezebb helyzet lenne a 25 százalékos áfa miatt. Azok írják
most a receptet, akik egymást követték a miniszteri, bankelnöki
székekben. Hogy ezekben a pozíciókban milyen „jól muzsikáltak”,
arra ékes bizonyíték az ország jelenlegi gazdasági helyzete.
Vannak közöttük hitelüket vesztett néhai szakpolitikusok,
akik ma sikeres újgazdagok, talán nem véletlenül – úgy vélik,
megmutathatják az országnak, hogy mi a nyerő. A 150
leggazdagabb magyar vagyona 2140 milliárd forint, annyi, amennyit
a Reformszövetség programja el akar venni az emberektől, az
intarziás bútoraikkal teli irodáik, a puha, süppedő szőnyegekkel
teli tárgyalótermekben eszmét cserélgetve, a szünetben a
lazac és kaviár falatozása közben. Rettenetes a kontraszt: az,
ami most van például egy sokgyermekes, középszintű keresettel
rendelkező család és a megmondó emberek körülményei között.
Tanácsadásaikban még a családi pótlék megkurtítása is
szerepel… Egy ilyen csökkenő népességű országban. És mit
szól mindehhez a Fidesz? Az elhatárolódás kifejezés bolsevik
terminológia, nem javasolt, de az elkülönülés ettől a népirtó
tervtől és azoktól, akik ehhez a nevüket adták, helyénvaló
lenne!
Wéber Tünde
|
