|
 2009.03.20.
Ünneptelen jegyzet
A
naptárnak mindig is volt, már akkortájt is, amikor még kalendáriumnak
hívták – és hosszú évszázadokig kellett még várnia
kontinensünknek az első vasútra – valami menetrendszerű
jellege: a kiemelt ünnepek közeledését, majd megérkezését
jelezte, aztán azt, miként hagyjuk magunk mögött őket. Az én
naptáram is ezt az ősi funkcióját gyakorolta irányomba,
amikor figyelmeztetett, néhány napon belül március idusa lesz,
írjak ünnepi cikket 1848-ról. És én életemben először azt
feleltem a naptárnak: nem írok. Nincs itt mit ünnepelni, sőt,
addig süllyedtünk a reformpolitikai fekáliában, hogy mára már
saját múltunk dicső napjainak emlékéhez sincsen semmi jogunk.
Az ünnep ugyanis alapvetően nem dátumkultusz, nem valamiféle kötelező
liturgia, hanem a lélekben lévő fényesség láthatóvá erősödése.
Ma viszont a magyar lélekben fényességnek nyomát sem látom,
helyette látok viszont félelmet a jövőtől, szürke napi
gondokat, kiábrándult, elkeseredett, becsapott, átvert arcokat,
múlttalanított öregeket és jövőtlenített fiatalokat. A mai
Magyarországon 1848-at emlegetni istenkáromlás, továbbá kiválthatja
annak a reális veszélyét, hogy magát a megünnepelni szándékozott
1848-at is belepi 2009 minden politikai és morális szennye,
amely oly töményen, „keményen és vastagon” ülepedett rá
korunkra, mint egykoron tette ezt ama bizonyos József Attila-i
guanó. A komolyságunk megtartása mellett lehetne ma úgy beszélnünk
’48-ról, mintha annak szellemi örökösei lennénk? 1848-ban a
nemzet ellensége idegen volt, úgy hívták, hogy Habsburg, úgy
hívták, hogy Metternich és németül beszélt. Ma a nemzet
ellensége magyar, úgy hívják, hogy Gyurcsány, úgy hívják,
hogy Kóka és magyarul beszél. 1848 Habsburgjait a történelmi,
katonai erőszak ültette a nyakunkra, 2009 Gyurcsányát a
demokratikus, alkotmányos népszavazás. 1848-ban a nemzeti
oldalt olyanok képviselték, mint Kossuth, Széchenyi és Petőfi.
2009 nemzeti oldalát Orbán, Pokorni, vagy a frakciójából kióbégató
– de azzal azért együttszavazó – Karsai József fémjelzik.
Nem mondom én, hogy Orbán több nagyságrendileg nem volna jobb
miniszterelnök Gyurcsánynál, de azért a nagy, ’48-as elődökhöz
képest nem tűnik hézagmentesnek ez az utódlási folyamat sem.
1848
gyermekdeden egyszerű történelmi képlet volt: mi voltunk az őslakosok,
ők voltak a javainkra nyomulók, így aztán mi saját magyar érdekeinket
védtük az idegen hódítók érdekeivel szemben. Fehéren-feketén.
Nem lehetett kétséges senki számára, hogy neki hol a helye
ebben a szabadságharcban. Ma, a tömegmanipuláció korában már
senki nem tud semmi biztosat, a magyar politikai életben, a
parlamenti attrakciókban azt látjuk nap mint nap, hogy a rámenős
Júlia mászik fel az aggódó Rómeóhoz az erkély kötélhágcsóján,
és Desdemona fojtja meg a gyanútlan Othellót, hogy összebútorozhasson
a fess Jágóval, Lear király pedig kéjes gyönyörűséggel tőzsdézi
el az őt bálványozva imádó lányai örökségét. Ma semmi és
senki nincs a helyén, minden fordítva van, viszont a média
reggeltől estig bizonygatja, hogy helyükön vannak a dolgok,
nincs szó semmi torzulásról, hanem reformokról van szó és
arról, hogy valójában most kerülnek helyükre a dolgok, mivel
Shakespeare tudta rosszul. És ezt a legtöbben el is hiszik
nekik. Ebben a társadalmi őrületben úgy lehet elvenni, mintha
adnának, kórházbezárásokkal lehet emelni a betegellátás hatékonyságát,
iskolák megszüntetésével az oktatás színvonalát, nyugdíjcsökkentéssel
az életminőséget, Szent Konvergencia nevében úgy lehet korlátozni,
mintha nyitnának, sárba lökni a társadalmat, miközben azt
hitetik el vele, hogy az ég felé repül. Most például a már
megszerzett, alkotmányos polgári szabadságjogokat szeretnék szélesebb
alapokra helyezni azáltal, hogy korlátozni tervezik a szólásszabadságot.
Hasonlít ez ahhoz az ellátmányhoz, melynél azzal teszik még
laktatóbbá az ebédet, hogy elvesznek belőle. Tatárszentgyörgyön
történt egy szomorú családi tragédia, melynek során egy ötéves
kisfiú is meghalt. A hatóság kutyakötelessége az ügyet
kivizsgálni és feltárni a részleteket: valóban cigányellenes,
rasszista akció volt-e, netán cigány belviszály, vagy valami
elszámolási ügy véres lezárása? A hatóság még nem tudja,
de az áldozatok temetésén résztvevő Iványi Gábor igen: ő már
bocsánatot kért mindnyájunk, azaz a magyarság nevében a történtekért.
Merthogy mi követtük el. Ma ez a divat: miként Jézus magára
vette a világ bűneit, a magyarság köteles átvállalni minden
létező aljasság és bűn felelősségét, mintha Mécs László
híres sora vált volna politikai alapvetéssé: „Magyarország
a népek Krisztusa”. Amikor néhány éve a Moszkva téren egy
buszban leszúrtak egy cigányfiút, az ünnepelt liberális filozófus
azonnal lefasisztázta nemzetét. Aztán kiderült, hogy a támadó
is cigány volt. Miként a pécsi kézigránátos gyilkos is, aki
szomszédjával végzett. Iványi Gábor nem tart ettől? Mit fog
magyarázkodni, ha végül ilyen eredményt szül a vizsgálat? A
nemzetnek ünnepelnie kellene régi-régi szabadságharcát,
csakhogy mára már senki sem tudja, hogy valójában mit is
jelentett egykoron a harc kivívni szándékozott célja, ez a szó:
szabadság? Mert ma csak bizonyos relációiban tudjuk elképzelni
a szabadságot: szabadrablás, szabadharácsolás, szabadkövetelőzés,
szabadvállalkozás, szabadelvűség, szabadkőművesség, szabad
gátlástalanság, szabad szombat, szabad cinizmus, szabad hazudozás,
szabad átverés, szabad amoralitás, vagy éppen szabadlábon levés.
De azt talán nem kell külön nyomatékosítanom, hogy 1848 nem
ezen eszmék megvalósításáért harcolt. Hogy miért is
harcoltak Kossuthék, Széchenyiék, Petőfiék, azt ma már
politikailag inkorrekt lenne részletezni. Az is nagy rébusz előttem,
hogy Szekeres minihadseregében hány olyan hadnagy leledzik ez idő
tájt – itthon és nem Afganisztánban –, aki a Gyulai Pál
hadnagyához hasonlóan, holmi orrvérzésnek nyilvánítaná a
halálos sebet, amit hazája szabadságáért harcolva kapott:
Hadnagy
uram, hadnagy uram!
Mi
bajod van édes fiam?
Piros
vér folyt a mentére.
Ne
bánd, csak az orrom vére.
Március
idusa van, ünnepelni nincs okunk,
nincs
jogunk, nincs morális alapunk. Istenem,
Istenem,
hogy mit tett velünk az elmúlt
161
év!
Szőcs Zoltán
|
