vissza a főoldalra

 2009.03.27. 

Győrben is „meghalt a cselszövő”

Több évtizedes hagyománya van Győrben az operajátszásnak. Direktorok jönnek-mennek, de a színházban évadonként mindig bemutatnak egy-egy népszerű operát. Így játszották a Toscát, a Don Carlost, a Turandotot, az Aidát, az Otellót, a Bánk bánt, a Parasztbecsületet, a Bajazzókat, s idén, március idusán Erkel Hunyadi Lászlójának volt a premierje. Jómagam a március 19-ei előadást láttam, mert szeretem, ha jobban összeforr a produkció. A Hunyadi Erkel Ferenc méltán népszerű zeneműve. Aki hazánkban még sosem látott operaelőadást, sőt aki idegenkedik a műfajtól, az is ismeri a „meghalt a cselszövő”-kórust és a Palotás dallamait. A Hunyadi a Bánk bán mellett szeretett nemzeti és történelmi operánk. Ott van még természetesen a Dózsa György és a Bátori Mária, de ezek dramaturgiai és zenei szempontból nem érik el az előző kettő színvonalát. A Hunyadi ősbemutatója 1844-ben volt, s a híres kórusrészlet a ’48-as forradalom indulója lett. Amikor Sztalin meghalt, egy ideig nem is lehetett játszani hazánkban a művet, nehogy a halott cselszövő említésekor valaki a generalisszimusz személyére gondoljon.

                A Hunyadi László cselekménye a XV. század közepén játszódik. A fiatal és gyenge kezű uralkodó, V. László rokonát, Cilley Ulrikot nevezi ki kormányzónak. Hunyadi László katonái elfogjál Cilley követét, akit Brankovics rác despotához küldtek a két Hunyadi fiú fejvételének ígéretével. Ennek következtében, amikor a király Nándorfehérvárra érkezik Cilleyvel a vár kulcsainak átvételére, a katonák csak őket engedik be a várba, s a zsoldos had előtt bezárják a kapukat. László király ijedtségét kihasználva Cilley teljhatalmat kér, amit meg is kap. A kormányzó megszervezi Hunyadi megöletését. Rozgonyi, a király tisztje azonban felfedi az aljas tervet, s hamarosan a Hunyadi-ház hívei felkoncolják Cilleyt. A király a történtek után színleg megbocsájt, sőt Temesváron fivérének fogadja a két Hunyadi fiút, Szilágyi Erzsébetet pedig fogadott anyjának kéri fel. A király Temesvárt meglátja Gara Máriát, a nádor lányát, Hunyadi László menyasszonyát, s máris beleszeret. A hataloméhes Gara erre alapozza tervét. Pártütéssel vádolja Lászlót, s lánya kezét a királynak ígéri, így kényszerítve ki a Hunyadi-ház fejének halálos ítéletét.

                A Hunyadi Lászlót megrendezték már történelmi tablónak, voltak, akik a tőrbecsalás motívumát élezték ki, s most Győrben egy pszichológiai királydrámát kreált belőle a rendező, Káel Csaba. Ezzel viszont sajnos a színpadi látvány mentes lesz mindentől, ami nemzeti. A jelmezek hol a japán rajzfigurák hangulatát idézik, máskor – főleg a második felvonásban – azt hisszük, hogy az alakok Alíz csodaországjából léptek elénk. A Palotást táncoló férfiak pedig fekete bőgatyában és bordó ingben jelentek meg a színpadon. Illúziórombolók a plasztikból készült kardok, és a csövekből összetákolt kereszt a kápolna-jelentnél. Ettől függetlenül a rendezés egy kidolgozott koncepció mentén halad és nincs olyan mozdulat, mely a zene ellen történne. Ez már nagy szó a mai Alföldi-féle János vitézes kulturális világunkban. A rendező szerint a Hunyadi egy fordulatokkal és pszichológiai szituációkkal teli tragédia, amelynek konfliktusaiból felrajzolódik számunkra a hatalom labirintusa. Káelnél így nem is a címszereplőé, hanem a királyé, sőt az uralkodás fogalmáé a fő szerep. A nyitány alatt, a sűrű ködben a színpad mélyén feltűnik a király alakja. Mindez azt jelképezi, hogy V. László nem látja át az országban kialakult helyzetet. Számára teher az uralkodás, szinte fojtogatja a palástja, szorítja koronája. Harmadik felvonásbeli áriája alatt meg is szabadul mindkettőtől. Az viszont Káel Csabát dicséri, hogy a kamasz Mátyás figurája sokkal jobban kidolgozott, mint többi Hunyadi-rendezőknél. Mátyás esetünkben a trón lépcsőjén ülve a hatalomról álmodik, élvezi, ha Szilágyi Erzsébet udvarában meghajolnak előtte, s anyja mellett áll, mikor elhangzik: „szép reménysugár, mint szép szivárvány úgy ragyog.” S ha már Erzsébetnél tartunk, nem árt tudni, hogy ez az asszony, idősebb fia halála után nem vonult zárdába, s nem könnyezett éveken keresztül, hanem fegyvereseket toborzott azért, hogy bosszút álljon, - polgárháborús helyzetet teremtett V. László esküszegése - és Mátyást királlyá válasszák. Szintén jó rendezői fogás, amikor a Hunyadi-ház hívei fegyverrel akarják megakadályozni László kivégzését. Ez nem sikerül nekik, győz a túlerő, de legalább megpróbálják.

                Szólni kell a díszletekről is –amik reális értelemben nincsenek. A díszlet alapja az oszlop. Ez aztán lehet erdő, erőd, cölöpvár, palotabelső, trónus, lefejező tőke. A teret mindig az oszlopok jelölik ki igen erős fénykoncepció segítségével. A király bolyong, vizionál az oszlopok közt támaszt keresve. A hátrány: az oszloperdőtől nem mindig láthatóak a szereplők, illetve pont azért, mert látszani akarnak, az egész darab szinte egy helyre összpontosul. Az általam látott előadásban a címszerepet Soskó András énekelte. Az Ausztriában élő, s Győrben jól ismert tenorista kiválóan megbirkózott a korán sem egyszerű szólammal. Azt már nem tudom, hogy mennyire zavarja, hogy parókája és jelmeze miatt inkább egy indián törzsfőnek nézzük, mint a Hunyadi-ház fejének. A királyt éneklő Nyári Zoltán tökéletesen megfelel a szerepre. Nyári az Operettszínházban kezdte a karrierjét, s néhány évvel ezelőtt nyergelt át az opera műfajára. Tavaly, a Parasztbecsület Turiddujaként még érezni lehetett néhány operettes hangi megoldást nála, de most ezt teljesen maga mögött hagyta. Bellai Eszter Szilágyi Erzsébet szerepében óriási tapsot kapott, amikor az opera egyik legnehezebb részét, a La Grange-áriát elénekelte. Megérdemelten, hiszen kiváló teljesítmény volt, sőt a szövegét is érteni lehetett, ami a mai női énekeseknél igen nagy szó…Kertesi Ingrid, az Operaház tagja, s mint vendég énekelte el Gara Mária szerepét. Máriát már többször játszotta, énekelte a hazai koloratúra kiválósága, így a győri előadásban is remekelt. Külön dicséretet érdemel a 75. életévét meghazudtoló jó hangi formában lévő helyi sztár, Bede Fazekas Csaba, aki most Gara nádor szerepét alakította nagy sikerrel. Erkelnél a Hunyadiak ellenfelei olaszos, németes zenét kapnak, kivéve Garát, akinek ősi magyarsága jogán kijár a verbunkos az áriájában. Kiemelendő, hogy a kisebb szerepeket is egytől-egyig profik – Deáky Dalma, Györgyfi József, Schvimmer János, Szabó Balázs, Takács Zoltán – énekelték. A Medveczky Ádám karmester pálcája alatt játszó zenekar szakmai tudását főleg a nyitány alatt bizonyíthatta be. Sehol egy hamis hang, s pontos játék. Jövőre Offenbach fantasztikus operáját, a Hoffmann meséit mutatja be a Győri Nemzeti Színház. Reméljük, hogy 2010. márciusában is egy kimagasló zenei élményben lehet részünk. (Képen: Nyári Zoltán és Bellai Eszter.)

Medveczky Attila