|
 2009.03.27.
Hazánk kísérleti telep
Február 28-án, szombaton délelőtt 11 órakor
Kuklay Antal körömi plébánosnak adták át a Parma fidei – a
Hit pajzsa díjat a budapesti Egyetemi templomban. A kommunizmus
áldozatainak emlékére alapított kitüntetést idén nyolcadik
alkalommal adták át. A díjat olyan egyházi személyeknek ítélik
oda, akik a diktatúra évtizedeiben is hűek maradtak hitükhöz,
magyarságukhoz. Antal atyát 1958-ban a forradalomban való részvétele
miatt 10 évi börtönbüntetésre ítélték, melyből 6 évet töltött
le.
1956
dicső napjairól, a mindenkori értékekről, a hit pajzsáról
és a cigánypasztorációról Kuklay Antal atyával, művészettörténésszel,
Pilinszky-kutatóval, a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény
létrehozójával beszélgettünk.
-Antal atya középiskolai
tanulmányait a sátoraljaújhelyi piarista, illetve a sárospataki
református gimnáziumban végezte. Miért kellett oktatási intézményt
változtatnia?
-Nagyszüleim Sárospatakon laktak, mi pedig Csapon.
A II. világháború után szüleim Sárospatakra költöztek, így
ésszerű volt, hogy ott folytassam tanulmányaimat. A pataki gimnázium
A osztályának fele akkor katolikus volt, így nem jelentett
problémát, hogy református intézményben tanultam.
-1955-ben szentelték fel pappá. A forradalom kitörése után
társaival együtt a kiszabadult Mindszenty Józsefhez fordultak,
hogy tájékoztassák a főpapot az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH)
tevékenységéről. Önök mit tudtak az ÁEH-ról?
-Azt pontosan tudtuk, hogy a kommunista diktatúrákban
az egyházügyi hivatal az egyházüldözés csúcsszerve.
Tisztviselői, az ún. bajuszos püspökök, ott voltak minden püspökségen,
kezükben volt a püspökség pecsétje, csak engedélyükkel
adhattak ki az egyházmegyék hivatalos iratot. Ott voltak az ÁEH
képviselői minden megyeszékhelyen, a megyei tanácsoknál és
tartották a kapcsolatot az államvédelmi hatósággal, a minisztériumokkal
és a párttal. Az ÁEH tisztségviselőinek javaslata alapján
folyt az egyház ellenőrzése és felszámolása. Eldöntötték:
melyik paptól vonják meg a működési, a hitoktatási engedélyt,
s kit kell internálni. A hivatal a tisztviselői – ezt később
tudtuk meg – javarészt az államvédelmi hatóság tisztjei
voltak.
-Ön részt vett november 3-án az egyházügyi hivatal
iratainak lefoglalásában. Az alkalmazottak nem próbáltak meg
ellenállni?
-A bíboros
utasítást adott a titkárának, Turchányi Egonnak, foglalja le
az iratokat, és a csomagoláshoz kérjen segítséget a Központi
Szemináriumtól. Így kerültünk mi, kispapok oda. November 3-án
találkoztunk a Bazilikánál Turchányi Egonnal és Lieszkovszki
Pál volt katonatiszttel, majd több katonai teherautóval – a rétsági
páncélosokkal - mentünk az ÁEH épületéhez, a Pasaréti útra.
Az épületben néhány fegyveres fiatalt találtunk, akik a II.
kerületi, azt hiszem, értelmiségi forradalmi bizottság tagjai
voltak. Javarészt olyan jezsuita kispapok, akiket az elöljáróik
a rend feloszlatása után kisebb csoportokba szerveztek. Ketten-hárman
laktak együtt albérletben, többnyire dolgoztak, néhányan
pedig teológiai tanulmányaikat folytatták. Mi ismertük őket.
Amikor megérkeztünk, Turchányi átvette tőlük a vezetést.
Egy-két hivatalnokkal is találkoztunk, akik valószínűleg
iratokat égettek, mert a kandallóban sok elégetett papírt találtunk.
Őket sértetlenül elengedték.
– Milyen típusú iratokat találtak?
– A hivatalban különböző ügyosztályok voltak, és az
ország területileg is fel volt osztva az előadók között. Például
a gazdasági részleg folyósította az állami segélyt a papok
számára, vagy a személyi ügyek részlege vezette a nyilvántartást
a papokról, oda érkeztek a területi előadók és a megyei tanácsok
jelentései is. Láttam azokat a jelentéseket, melyeket az egyes
püspökségek képviselői küldtek fel a hivatalba. Azt is leírták,
hogy egyes püspökök miként reagáltak Sztalin halálára. Arra
nem volt időnk, hogy az iratokat részletesen áttanulmányozzuk.
-Miként fogadták Mindszenty bíboros november 3-ai beszédét?
-Nagy optimizmussal, hiszen nem tudtuk, hogy a
szovjet diplomácia és hadsereg milyen stratégiával dolgozik
Budapesten. Úgy látom: október 23. egy előkészített akció
volt. Szerov tábornok, a KGB főtisztje már hetekkel a
forradalom kitörése előtt a magyar fővárosban volt. Ő készítette
elő ezt a folyamatot. Magyarország a Szovjetunió számára kísérleti
laboratórium volt. Fontosak voltak a „nagy testvér” számára
az itteni fejlemények, melyeket ők irányítottak. Szerov utasítása
szerint őrizetlenül hagyták a kézifegyver raktárakat, pedig
addig nagy szigorral őrizték ezeket. Így könnyen fegyverhez
juthattak a tüntetők. Felrendelték Pestre –de lőszer nélkül
– a rétsági páncélosokat, ám ők átálltak a Rádiónál a
felkelőkhöz. A következő terv: sortüzet kell rendezni a
Parlament előtt és a Jászai Mari téren. Úgy gondolták : ezután
mindenki csendben marad, hazamegy, s indokolt lesz a szovjet
csapatok magyarországi jelenléte. A sortűz viszont csak olaj
volt a tűzre. A szovjetek ezután páncélosokkal beavatkoztak az
eseményekbe, de elkövették azt a stratégiai hibát, hogy nem küldtek
megfelelő gyalogos fedezetet. Így a világ leghatalmasabb serege
elszenvedte a történelem legszégyenletesebb vereségét, mert a
felkészületlen civil lakosság tűzharcban megfutamította a
legkorszerűbb tankhadosztályt. Ezt a vereséget nem is merték
bevallani a követek, csak Szerov vonala informálódott. Ezért
aztán békét hirdettek, hogy időt nyerjenek. Amikor Malétert Tökölön
letartóztatták, s ezért telefonálni akart, Szerov nem engedi
neki, s ezt mondta: vége a komédiának. Ebből is látszik: hazánk
miként volt kísérleti laboratóriuma a Szovjetunió és az USA
számára. Hasonlatképpen: a laboratóriumban eltörött egy
lombik, kigyulladt a labor, a tüzet el kellett gyújtani, de a kísérlet
tovább folytatódott.
-Milyen módon?
-A Szovjetunió Nyugaton élő közgazdászai –a KGB ügynökei
- pontosan tudták, hogy milyen nagy az eltérés pl. az ukrajnai
és a kanadai mezőgazdasági termelés hatékonysága között.
Át kellett venni a kanadai módszert, hogy a SZU-ban elterjesszék
azt. Erre kiválasztották kísérleti telepként Magyarországot,
s megszületett a Burgert Róbert bábolnai kukoricaprogramja. Ezt
átvették az állami gazdaságok, a TSZ-ek, s úgy hívták a
SZU-ban: a magyar módszer. Ez volt a helyzet a gépállomásokkal
is. A szovjet elképzelés szerint az ideológiailag fejlett
proletároknak, a gépállomás dolgozóinak kellett megtanítani
marxizmusra a kolhozok parasztjait. Az összehasonlító vizsgálatok
kimutatták: rossz a nyersanyag és az alkatrész felhasználás
is rosszabb, mint Kanadában. Miért? Az öntudatos szovjet
traktorosok, kombájnosok ellopták az üzemanyagot, s nem érdekelte
őket, hogy áll a gép az aratás idején. A forradalom leverése
után ezért nálunk feloszlatják a gépállomásokat, holott a
szovjet mezőgazdaság három pillére a szovhoz, a kolhoz és a gépállomás.
S néhány év múlva a SZU-ban is feloszlatják a gépállomásokat,
s rákényszerítik a kolhozokat: vegyék meg a gépállomások
traktorait, kombájnait. Sajnos hazánk a mai napig a nagyhatalmak
kísérleti terepe. Ezért szenvedünk olyan nagy mértékben a
gazdasági válságtól. Velünk nem csak gazdasági, de politikai
kísérleteket is folytattak. Miután nem sikerült a SZU-nak
katonailag Sztalin idején legyőzni a Nyugatot, jött a második
kísérlet: érjük utol gazdaságilag Angliát. Így jött a
hruscsovi program Magyarországon, az új mechanizmus. Ennek keretében
teret adtak nem csak gazdasági, hanem politikai tudományos vállalkozásoknak
is. A cél: a szocializmus modernizációja. Az eredmény: ez az
elképzelés megvalósíthatatlan. Erre azok a stratégák, a KGB
főtisztjei, akik annak idején a pápa elleni merényletet
tervezték, azt mondták: váltsunk rendszert, s dobjuk a
marxizmust a papírkosárba. Ezt is ki kellet kísérletezni. S
hol tették ez? Nálunk.
-Miért pont
Magyarországot választották ki kísérleti labornak?
-Gondoljunk a bábolnai példára. Ahhoz, hogy egy kísérlet
sikeres legyen, megfelelő feltételek kellenek. Egy kísérleti
ország nem lehet túl kicsi, mint Albánia, mert nem ad reális
eredményt. Nem lehet olyan nagy, mint Lengyelország, mert az
nagy veszélyforrás. Nem lehet túlságosan keleti, mint Románia,
mert ott nagy a korrupció, s képtelenek átvenni a nyugati módszert.
Nálunk voltak tehát adottak az optimális feltételek. Az igaz,
hogy „a laborban kedvezőbbek a feltételek, mint egy üzemben”,
de nagyobb a stressz. Ez van ma Magyarországon. Gondoljunk bele,
milyen nagy a lelki teher az egész magyar népen. Ezt Kopp Máriának
és tudóstársainak kísérletei is kimutatják. Hazánk
legnagyobb problémája nem gazdasági, hanem lelki probléma.
Stressz uralkodik a magyar népen, s ebből kéne felszabadulni,
hogy láthassuk: jelenleg a nagyhatalmaknak kiszolgáltatott „kísérleti
nyulak” vagyunk. A túlélés érdekében józanul és világosan
látnunk kell helyzetünket. Vizsgáljuk meg: a bekövetkezendő
multipoláris rendszer számunkra miként tud előnyt jelenteni.
Ahogy előnyös volt Szent István, Szent László, Nagy Lajos és
Mátyás idejében. Még a reformkorban is bele tudtunk kapcsolódni
abba a munkamegosztásba, ami a kor Európájában kialakult. Ez a
munkamegosztás egyre jobban teljesedik, s ki fog teljesedni ebben
a században úgy, hogy Londontól Vlagyivosztokig egyetlen nagy
gazdasági, politikai, katonai és tudományos együttműködés
lesz, amely önálló partnerként fog szerepelni a térképen Észak-Amerika,
Kína, Japán, India, Afrika és Dél-Amerika sokpólusú rendszerében.
Látnunk kell: itt vagyunk két tűz között. Azt hittük: ha
kivonulnak a szovjet csapatok, talpra áll a magyarság. S
rosszabb kor jött. Védekeznünk kell most ezért a pénzvilág,
a hírvilág és az alvilág összefonódott támadásával
szemben. Mert e három megtámadja a demokrácia alappilléreit: a
független bíróságot, a független parlamentet, s a független
minisztériumot. Ez a mi feladatunk. Ám ez a világ globálissá
vált. A jelenlegi csőd azt mutatja, hogy az egész világnak a
politikai, gazdasági, katonai, tudományos rendszere ugyanattól
szenved, mint nálunk.
-Mit tud tenni ebben az esetben a római katolikus egyház?
Az említett három hatalom támadásával szemben kéne
feltartanunk a hit pajzsát?
-A hit pajzsa – ahogy a legtöbb vallás - az
alapvető értékeket védi. Az öt alapvető emberi érték: a
valóság, az igazság, a jóság, a szépség és a szentség.
Ezek be vannak programozva a génjeinkbe. Akkor egészséges egy társadalom,
egy család, s egy személy, ha ezek az alapvető értékek egyensúlyban
vannak. Egy példa: ma a gyerekek valóságélményét megtámadják
azzal, hogy a virtuális valósággal bombázzák a fiatal generációt.
S közben a gyerek nem látja meg a természet szépségét. Mára
elbizonytalanodott filozófiai, vagy politikai okokból az igazság
fogalma, s milliók képtelenek megkülönböztetni az igazságot
a hazugságtól. Ma nehéz megmagyarázni a fiataloknak: jobb józanul
élni, mint drogok befolyásolása alatt. Az emberi természet
alapjait támadja meg tehát a pénzvilág, a hírvilág és az
alvilág ellenőrizetlen hatalma.
-A közelmúlt véres
eseményei – pl. Cosma-gyilkosság - felkorbácsolták az
indulatokat. Egyesek szerint minden cigány bűnöző, mások
minden esetben a magyarokat rasszistának titulálják.
Antal atya cigánypasztorációval is foglalkozik. Van arra
valamilyen bevált metódus, hogy a cigányok ne lépjenek a bűn
útjára?
-Nincs bevált metódus, de vannak olyan kísérletek
– mi is ezt tesszük -, amiben megpróbáljuk azt a szakadékot
áthidalni, ami a hátrányos helyzetű cigánygyermekek otthoni
és iskolai élményei közt tátong. Keresztény szellemiségű,
elkötelezett szociális munkásokra és gondozókra van szükség,
akik személyesen tudnak foglalkozni a gyerekekkel. Ők képesek
áthidalni azt a szakadékot, ami az otthoni természetes, primitív
környezet és mentalitás és az iskolai – számukra mesterséges-
világ közt van. Modellt kell a cigánygyerekeknek felmutatni.
Szerintem a cigánysággal szemben egy előítélet van: „minden
cigány egyforma.” Holott a cigánytársadalomban sokkal
nagyobbak a különbségek, mint magyarban. Miért? Ők hozták,
tudat alatt örökölték az indiai kasztszellemet. Fontos: különbséget
kell tenni kultúra és szubkultúra között. Ha nem tudunk,
akkor válunk előítéletessé. Emlékezzünk vissza a bécsi
feliratokra: „magyar, ne lopj!” Tudtuk: akik odamennek lopni,
azok nem a magyar kultúra gyermekei. A cigányság számára kiút,
ha fel tudják mutatni kultúrájukat, azt megkülönböztetve
szubkultúrájuktól. A kommunizmus tankokkal visszahúzott bennünket
egy barbár világba. Nekünk is úgy kéne beilleszkedni az európai
kulturális rendbe, hogy elhatárolódunk a magyar szubkultúrától.
A
cigányság azért tudott fennmaradni 400 éve a Kárpát-medencében,
mert tudták, hogy hol húzódik az a morális határ, amit nem léphetnek
át. Ellenkező esetben nem maradhattak volna Magyarországon. Miért
jött a változás? Mert elbizonytalanodtunk. Durva dolgot mondok.
Ha tetvesek vagyunk, az nem a tetű hibája, hanem a miénk. A mi
hibánk, hogy nem tudunk normát, mintát adni a szubkultúrában
élőknek. Nem tudunk a kisebbség számára egy olyan mintát
mutatni: hogyan kell őrizni az értékeket, s fölemelkedni a
kultúra világába. Ugyan ki szidná a 100 tagú cigányzenekart,
vagy a prímáscsaládokat, akik nemzedékek óta a magyar zenei
kultúra tagjai? Ők beilleszkedtek. Ők minták. Ilyen mintákat
kell adni minden egyes faluban. Mi ebben tudunk segíteni. Vannak
olyan elkötelezett emberek, akik a felebaráti szeretetet valóságként
élik meg. A magyar egyházi főiskolák ontják az ilyen
fiatalokat. Ők a kiemelkedő tehetségű cigányokat fel tudnák
karolni, hogy legyenek példák a cigányok előtt. Nem csak ideákat
kergetünk. Gyöngyösorosziban a Nyugatról jött nővérek szép
eredményeket értek el ezen a téren. A nővérek fő hivatása a
társadalom perifériájára szorult nőkön, leányanyákon való
segítés. Kamasz cigánylányokkal foglalkoznak, akik tanítás
után egészen estig a nővérek intézményében tanulnak, játszanak.
Több ilyen cigánylány ennek köszönhetően főiskolát végzett,
s jelenleg dolgozik. Szégyen: a nővérek egy fillér támogatást
sem kapnak az államtól.
Medveczky Attila
|
