vissza a főoldalra

 2009.03.27. 

Mi azt mondtuk: „Így – nem!”

Sütő Gábor, a MIÉP EP-listavezetője

Sütő Gábor, a MIÉP EP listavezetője képzett diplomata. Hazánkat több országban képviselte külszolgálati munkája során, többek között dolgozott Mozambikban, Kubában, és legutoljára Brazíliában vezette a magyar missziót. Karcagon született, és onnan is hozta indíttatását és világnézetét. Talpig magyar ember, mindig a magyar érdekeket tartotta szem előtt. Képzettsége, tudása, esze és szíve mindig megtartotta a nemzeti oldalon, most is ott áll. Így esett a MIÉP választása az ő jelölésére. Beszélgetésre kértük Sütő Gábort, valljon az Európai Parlamentről, annak gyakorlatáról és a magyar nemzeti érdekekről.

 – Annak idején, a II. világháborút követően a franciák és a németek egymásnak vetették a hátukat. Érdekszövetséget kötött a német ipari tőke és a francia mezőgazdaság, majd megalakították az Európai Szén és Acél Közösséget. A francia-német megállapodás kibővült, és kialakították a hatok, majd a hetek együttműködését. Ez volt a Közös Piac. Majd lassan, fokozatosan bővült az európai közösség, és kialakult az Európai Unió. Végül Magyarország is bekerült ebbe a közösségbe. A közép- és kelet-európai országoknak hely az unióban már csak „a baromfiudvarban” jutott, másodrendű tagok lettek, másodrendű tagok lettünk.

 – A dolgok nem a II. világháború után kezdődtek, sokkal korábban. Az európai egység eszméje 1849-ben született. Az Európai Egyesült Államok jelszavát a Sion Perjelség párizsi kongresszusán kezdték el hangoztatni. A szabadkőművesek azóta is vezető szerepet játszanak Európa egységesítésében. Sok más politikai erő is foglalkozott az egységes Európa megteremtésével, különösen a II. világháború után, abban a korszakban, amiről kérdésében beszélt. A Sion-rend még erőteljesebben szorgalmazta az Európai Egyesült Államok megteremtésének szükségességét, az 1950-es években már az Európai Egyesült Államok zászlajára is javaslatot tett. Ma a magyar trikolór mellett ez a zászló leng középületeinken. De más jelek is arra mutatnak, hogy az Európai Unió nem csak a zászló kérdésében tartja magát a szabadkőműves törekvésekhez. Egyébként tudnunk kell, a Sion és a háttérhatalom titkos társaságai a világ leggazdagabb embereit tömörítik, akik új világrendet akarnak bevezetni, és magukat világkormánynak szeretnék tudni. Azután hozzáláttak az EU alkotmányának kidolgozásához. A volt francia elnök, Giscard d’Estaing vezette a bizottságot. Az új alkotmányt viszont éppen a francia és a holland népszavazáson elutasította. De aztán jött Nicolas Sarkozy, és más európai vezető politikusok segítségével a megbuktatott alkotmányt átmentették a Lisszaboni Szerződésben.

 – A Lisszaboni Szerződést, rögtön a kezdet kezdetén, a Gyurcsány vezette magyar kormány 2007. december 13-án aláírta, anélkül, hogy a magyar képviselők egyáltalán ismerhették volna a közel 500 oldalas okmányt. Pedig a tagállamok két évet kaptak annak tanulmányozására.

 – Ez így történt. Ebből az ésszerűtlen sietségből semmi jó nem származott ránk. Következmény viszont bőven lesz, felmérhetetlen károkat okoz Magyarországnak, ugyanis olyan kötöttségeket és büntetéseket vállaltunk, amelyekről fogalmunk sincs. A szégyenteljes aláírás és csatlakozás során a miniszterelnök mind külföldi, mind hazai fórumokon leantiszemitázta a magyar népet, rasszistának minősített bennünket. Az országot tudatosan viszi bele ismeretlen, idegen érdekek szolgálatába. Annak, hogy a magyar népet antiszemitának minősítette a magyar miniszterelnök, súlyos következményei lesznek, mert ezzel a „magasfeszültségű” témával az Európai Unió, illetve a Lisszaboni Szerződés külön fejezetben foglalkozik. A Lisszaboni Szerződés aláírásába belerángatták a Fideszt is, az előtte hangoztatott kormányvádakkal, melyek szerint a Fidesz euroszkeptikus, EU-ellenes. A vád elkerülése érdekében a Fidesz is a Lisszaboni Szerződés mellett szavazott. Az MSZP szűk érdekeit a nemzeti érdekek elé helyezték. A MIÉP részéről ilyet soha senki nem tapasztalt, sem az Országgyűlésben, sem azon kívül. Ez is amellett szól, hogy elvállaljam a MIÉP jelölését erre a feladatra. Most látjuk, hogy az európai csatlakozás egyértelmű vesztese Magyarország. Az unióban bennünket diszkriminálnak. A Lisszaboni Szerződés ismeretének hiánya az Európai Unióban is nagy gondot jelent. Magyarországon ezt a szerződést titkolják. Nem volt országgyűlési vita az aláírásról, a dokumentumokat nem terjesztik a hazai közvélemény előtt, az EU budapesti információs központjában ebből a szerződésből összesen egyetlenegy hivatalos példány található, azt is csak a helyszínen lehet elolvasni. Az igaz, hogy 42 euróért meg lehet vásárolni a szöveget az Euró Info Service kereskedelmi vállalkozástól, és az is igaz, hogy a külügyminisztérium honlapján magyar ékezetek nélkül elérhető egy bizonytalan szöveg, egyetlen figyelmeztetéssel: „Munkapéldány, az itt közölt szöveg az állampolgárok tájékoztatására készült, és nem tekinthető a szerződések hivatalos változatának. A szöveg semmiben nem köti az Európai Unió intézményeit, a Magyar Köztársaság kormányát vagy külügyminisztériumát.” Hasonló figyelmeztetést olvashatunk az EU honlapján is. Ezek után jogosan tehetnénk fel a kérdést: akkor mit is fogadott el a Lisszaboni Szerződés aláírásakor a magyar Országgyűlés?

 – Mi van ebben a szerződésben, amit csak behunyt szemmel szabadna olvasni, meg egyébként sem juthatunk hozzá.

 – Az közismert, hogy a dokumentumban semmiféle utalás nincs Európa kulturális szellemi alapjára, a kereszténységre. Általában beszélnek a vallásról. Annál inkább foglalkozik a megkülönböztetés tilalmával a dokumentum, a toleranciával, az igazságossággal és a pluralizmussal. A dokumentumhoz tartozó alapjogi charta viszont tartalmazza az egyneműek házassághoz való jogát, a kulturális sokszínűség védelmét, és természetesen a másság tiszteletét. Figyeljünk oda. Ugyan kidolgozatlan formában hatáskörnövelést javasol az EU-nak külpolitikai, katonapolitikai területen, de hatáskört követel magának az unió az egészségügy, az oktatás, a kultúra terén is. Ezek a követelések – ha megvalósulnak – szinte életveszélyes következményekkel járnak. A tagállamok hatáskörében lényegében csak nemzetbiztonsági és honvédelmi ügyek maradnak. Érdekes jogosítvány ez is, hiszen ez ügyben már elköteleztük magunkat a NATO jogszabályai és rendtartása mellett.

 – Azt mondja, hogy a nemzeti kormányok szerepét átvenné az Európai Unió „kormánya”?

 – Na, még ettől is bonyolultabb a helyzet. Az Európai Unió kézzel-lábbal arra törekszik, hogy egy világállamot hozzon létre. Ez az új világrend azonban a pénzhatalom monopóliumán nyugszik. Ennek a pénzhatalomnak a megszilárdítása a Rothschildok, a Rockefellerek, a Wartburgok és a Wallenbergek érdekeit szolgálja, nem a népek céljait. A dokumentumból szinte kiüvölt az a törekvés, hogy a Lisszaboni Szerződés óriási hatalmat biztosít a frankfurti Európai Központi Banknak. A 282. cikkely 5. bekezdése azt mondja: az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi jogi eljárásra irányuló javaslatról, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezetről. Ebben a rendszerben minden a monetáris hatalomnak van alárendelve. Nincs olyan állami, de magánjogi terület sem, amely ne állna kapcsolatban a pénzzel. Ez azt jelenti, hogy az Európai Központi Bank vétójoggal rendelkezik a tagállamok pénzügyeiben. Ezzel minden egyes EU-s polgár sorsába beleszólnak. Az európai központi bankot az unió egyetlenegy szerve sem ellenőrizheti. Még attól is függetlenek, hogy Brüsszelben mit döntenek formálisan. De azt is látnunk kell, hogy az Európai Központi Bank a nemzetközi pénzhatalom olyan központjainak ellenőrzése alatt áll, mint a Világbank, az IMF, az USA központi bankjának szerepét betöltő, Rothschild érdekeltséghez tartozó magántulajdonú pénzkartell, a Fed. Ebben az ellenőrző kartellben természetesen szerepet játszik a bazeli nemzetközi fizetések bankja is.

 – A Lisszaboni Szerződés hatályába való sodródásunk, Európa sodródása ezek szerint megállíthatatlan?

 – Nem, van még némi remény. Az igaz, hogy 23 ország már ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, de az írországi népszavazás eldöntése és olyan fontos országok, mint Németország és Csehország ingadozása ad még némi reményt.

 – A Gyurcsány-kormány belevetette magát az Európai Unió által javasolt rasszizmus elleni küzdelembe. Draskovicsék gőzerővel készítik elő a nem létező ellenség elleni küzdelmet, jogszabályokat – legalábbis tervezeteket – gyártanak halomra.

 – Az a helyzet, hogy még életbe sem lépett a Lisszaboni Szerződés igazságügy-minisztereinek kerethatározata, miszerint a rasszista gyűlöletre vagy erőszakra izgató szándékos és nyilvános kijelentések esetén egy-három év szabadságvesztést kell kiszabni. Vagy ha valaki a népirtás vagy emberiség ellen elkövetett bűncselekmények megtörténtét tagadja vagy másképpen állítja be. A holokausztnak Izrael által a világra kényszerített „kanonizált” magyarázatát eltérően magyarázza vagy a másságról másként vélekedik, az is büntetendő cselekményt követ el. A tagállamok a jogszabály átültetésére két év haladékot kaptak. A kormány arra törekszik nálunk, hogy védje az izraeli vagy a cigány személyiségeket, de szót sem veszteget a magyarellenes megnyilvánulások tömegére. Mi ez ellen a törekvés ellen küzdeni akarunk. Nem titkoljuk, hogy az emberek természetes hajlamait és az államalkotó magyar többséget támogatjuk.

 – Diszkriminációból eddig is kijutott a legutoljára csatlakozottaknak, köztük elsősorban Magyarországnak.

 – Belépésünkkor kimondatlanul is feltétel volt a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar szétverése. Magyar parasztnak azért fizettek, hogy vágja ki szőlőtőkéit, almafáit, és számolja fel hagyományos állattenyésztését. A nemzetközi nagytőke ma is csak piacnak tekint minket. Bennünket ez a nagytőke szemétlerakó helynek tekint. Mindez első látásra is sokkal rosszabb helyzetet teremtett, mint a KGST, ahol akárhogy is, de a termelésre helyezték a fő hangsúlyt. Nem a KGST-t dicsérem, hanem az Európai Uniót bírálom. Ma a 27 Európai Uniós tagország közül szinte minden mutató alapján a 25-27. helyre szorultunk.

 – Milyen irányba kell haladnunk, mit kell hangoztatnunk, mit képviselne magyarként Brüsszelben?

 – Egyáltalán nem vagyunk integrációellenesek. A világ integrálódása megállíthatatlan folyamat. Az nem baj, hogy az emberiség vívmányai eljutnak a világ minden térségébe. Ha azonban a nemzetközi nagytőke erőlteti az integrációt, és mesterséges kényszerű elemeket visz bele, csakis a tőke érdekeit szolgálja. Ekkor már nem az emberek és az eszmék szabad áramlásáról van szó, hanem merőben másról. Nekünk a nemzeti érdekeinknek megfelelően egyenrangú félként kell tárgyalnunk. Európának akkor tudunk adni bármit is, ha magyar Magyarország maradunk, és ilyen szellemiségű képviselőket kell juttatnunk június 7-én az EP választáskor az Európai Parlamentbe. A MIÉP – tapasztalataim alapján – abban különbözik a parlamenti pártoktól, hogy mindaz, amit védelmez, nem szűk pártérdek, hanem a nemzetietlen kormányok ellen szólít fel, ezért kell mindent megtenni, hogy a nemzeti elkötelezettséget az Országgyűlésben és az Európai Parlamentben erősítsük. Mostanában sebtében összehozott, önmagukat jobboldalinak beállító segédcsapatok is ellenünk dolgoznak. Mi szövetségesei vagyunk mindazoknak, akár baloldaliak, akár jobboldaliak, akik nemzeti érdekeket szolgálnak. Nekünk most sürgősen hiányt kell pótolni az Európai Parlamenti választások idején kibontakozó kampányban. Az unió sorsa rendkívül összetett és bonyolult sors. A Havi Magyar Fórum áprilisi számában részletes előterjesztést és beszámolót hozok/hozunk nyilvánosságra, hogy a magyar állampolgárok tisztán lássanak ezekben az élet- és létfontosságú kérdésekben. Magam pártonkívüliként a MIÉP Európai Parlamenti képviselőjelöltjeként mindent megteszek a ködösítés ellen, a tisztánlátás érdekében.

Győri Béla