vissza a főoldalra

 2009.11.06. 

Miről álmodik az UMDSZ?

Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) nemzetiségpolitikai és médiaügyekért felelős politikai alelnöke, aki időről időre független újságírónak álmodja magát, újabb ártatlannak tűnő jegyzetet írt az általa szerkesztett "zöld" Kárpáti Igaz Szóban - ezúttal arról, miként foglal állást és taktikázik a közelgő ukrajnai elnökválasztás kapcsán a két kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet, az UMDSZ és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ).

 Az írás számos mulatságosan álnaiv kitétele közül a szerző ezúttal is ott rugaszkodik el a leginkább a valóságtól, amikor megkísérli felvázolni a KMKSZ mostani, szerinte szorult helyzetét. A KMKSZ ugyanis Kőszeghy szerint a múltban a titkon nemzetállamot építgető, mára azonban hitelét vesztett Viktor Juscsenkót támogatta, így most, amikor az UMDSZ Viktor Janukovics, az ellenzéki Régiók Pártjának elnöke mellett foglalt állást, nem maradt más hátra a számára, mint Julija Timosenko kormányfőnek a támogatása, bár az "nem mutat érzékenységet a kisebbségi gondok iránt". De az UMDSZ alelnökének ez még távolról sem elég a KMKSZ állítólagos szorult helyzetét ecsetelendő, bonyolult fejtegetésbe kezd arról, miként hagyják majd cserben a helyhatalmi szervekben pozícióhoz jutott tisztségviselői a Szövetséget, ha az nem megy bele egy kényszerházasságba valamely, a választásokon győzelemre esélyes erővel a "jól jövedelmező bársonyszékek megőrzése érdekében".

 Víziója nyomán az olvasó szinte látni véli, amint Brenzovics László, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének helyettese, esetleg Csizmár Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnöke vagy éppen Barta József, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökének helyettese megpróbálja legyűrni a KMKSZ elnökségét, hogy továbbra is tartson ki például Viktor Juscsenko elnök mellett. Aki azonban csak egy kicsit is tájékozott a kárpátaljai magyar politika háza táján, az tudja, hogy egy efféle forgatókönyvnek semmi esélye.

 Feltehetjük viszont a kérdést, honnan meríti Kőszeghy Elemér az ihletet ezekhez a víziókhoz. Talán onnan, hogy Braun Béla, a Beregszászi Járási Tanács elnökének helyettese, esetleg Revák István, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kisebbségi osztályának vezetője, netán Péter Csaba nagyvállalkozó, az UMDSZ gazdasági szakbizottságának elnöke, vagy maga a jegyzetíró Kőszeghy Elemér, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője maga is megpróbálta már megpuhítani az UMDSZ elnökségének korábbi döntését, amellyel az néhány napja oly határozottan elkötelezte magát Janukovics mellett, s amely határozat ellenére most mégis azt olvashatjuk a KISZó főszerkesztőjének írásában, hogy "A végleges döntést ugyanis csak a legmagasabb fórum, a kongresszus hozza meg..." ?

 Úgy tűnik, Kőszeghy úr makacsul nem kíván tanulni az elmúlt évek eseményeiből. Számára ugyanis - amint a jelekből ítélve az UMDSZ vezetői számára általában - elképzelhetetlen, hogy egy érdekvédelmi szervezet életében nem az a döntő megfontolás, hogy mindenképpen és minden áron a nyertes politikai erő oldalára álljon, ha eljön a megmérettetés ideje. Kőszeghy Elemér nyilvánvalóan az UMDSZ elmúlt években rögzült gyakorlatából kiindulva feltételezi a KMKSZ-ről, hogy azt pusztán a politikai túlélés szempontjai vezérelhetik, amikor arról dönt, kit támogat a jövő januárban esedékes voksoláskor. Pedig érdemes volna emlékeztetni a politikus-újságírót, hogy az UMDSZ-t az ő jegyzetbeli állításával ellentétben vélhetően 2005-ben, majd 2006-ban és most sem a puszta elvhűség állította Viktor Janukovics oldalára, hiszen a szervezet sem akkor, sem most nem kapott semmilyen garanciát az ellenzéki politikustól a magyarságot érintő főbb kérdések tekintetében. Sőt, amikor az látszott kifizetődőbbnek, az UMDSZ a kárpátaljai magyar oktatás leépítését meghirdető minisztert delegáló Ukrajnai Szocialista Pártra is leszavazott minden lelkiismeret-furdalás nélkül 2007-ben. Ha egy pillanatra megengednék maguknak az őszinteség luxusát, kénytelenek lennének belátni az UMDSZ-es politikusok, hogy amikor az általuk támogatandó ukrán politikai erő kiválasztásáról van szó, a múlthoz hasonlóan most is nyilvánvalóan az az egyetlen szempont vezérli őket, hogy ezúttal is Viktor Janukovics számít az elnökválasztás legesélyesebb indulójának.