vissza a főoldalra

 2009.11.06. 

Neil Simon: Furcsa pár (női változat)

(Száguldó Orfeum)

A 82 életévébe lépő Neil Simonnak, az egyik legismertebb amerikai bulvárszerzőnek Furcsa pár című vígjátékát 1965-ben, a Broadway-n mutatták be. Majd három év múlva, 1968-ben láthatták a nézők Jack Lemmon és Walter Matthau főszereplésével a filmváltozatát, aminek Neil Simon írta a forgatókönyvét. Ez a film juttatta világhírnévhez az írót, és 1969-ben még Oscar-díjat is kapott érte: a legjobb adaptált forgatókönyvért járó aranyszobrocskát adták neki. A Furcsa pár hazánkba hamar jött, a Vígszínházban 1968. január 6-án volt Bárdy Györggyel és Tomanek Nándorral az ősbemutatója. A Vígszínház nem lett hűtlen a komédiához, 2000 májusában felújították, és ez a produkció azóta is látható. Neil Simon 1998-ban megírta a Furcsa pár 2-t, ami harminc év elteltével mutatja be a két ellentétes jellemű barát sorsát. Ebből a változatból is készült film, aminek a cselekménye nem zárt térben, egy lakásban játszódik, hanem abban a rozzant járgányban, amiben Oscar fiának és Felix lányának közös esküvőjére Kaliforniába autózik. Húsz évvel az ősbemutató után pedig Neil Simon 1985-ben megírta a Furcsa pár női változatát, aminek szintén a Broadway-n tartották a premierjét A női verzió érkezésére azonban sokkal többet – 20 évet – kellett várni: 2005 januárjában a Miskolci Nemzeti Színház vette fel repertoárjára. Azóta több vidéki színház is műsorára tűzte, a fővárosban, a Centrál Színházban 2008. december 12-én játszották először, a Száguldó Orfeum pedig ez év október 9-én mutatta be. Ez utóbbi társulatnak nincs önálló épülete, az ország számos színházában, vagy művelődési házában adják elő produkcióikat, a Furcsa párt például ebben az évadban 21 vidéki játszóhelyen fogják színre vinni. Művészi feladatuknak a minőségi szórakoztatást tekintik, szolgálják a közönséget, miközben megnevettetik őket.

Neil Simon nem tett mást, mint az eredeti férfidarabot átfordította, átformálta nőivé. A két ellentétes karaktert: a rendetlent és a rendszeretőt meg a vezetékneveket: Madison és Unger, valamint a keresztnevek első betűjét: O és F meghagyta, a sztori vázát is, sőt egy–két párbeszédet szó szerint idéz, sőt az időközben eltelt húsz év alatti társadalmi, politikai változásokat is figyelembe veszi. A cselekmény időpontja az 1980-as évek eleje, helyszíne pedig az elvált újságírónő, Olive Madison New York-i lakása. Hetente itt jön össze hat barátnő, hogy kedvenc társasjátékukkal, a „Ki miben tudóssal” múlassák az időt, és miközben iszogatnak, azalatt megvitassák az élet meg a világ dolgait. A darab kezdetén csak öten vannak, a mindentudó Florance Unger hiányzik. Nem kell sokat várni rá, pár perc múlva beviharzik, és közli: a férje 14 év házasság után elhagyta őt. Mind az öten egyszerre próbálják fájdalmát enyhíteni, de ő vigasztalhatatlan. Olive nagylelkűen felajánlja neki, költözzön hozzá, amíg összeszedi magát. Florance azonnal hozzálát a lakás takarításához, mert bizony Olive nem a háziasszonyok gyöngye, hanem elképesztően trehány, ruháit, könyveit oda csapja le, ahová éri. Florance éppenséggel Olive ellentéte: mintafeleség, aki a végtelenségig precíz, kínosan ügyel a tisztaságra, nála élére vasalva sorakoznak a ruhák, és mértani pontossággal helyezkednek el a tárgyak. Két hét múlva már látni sem bírják egymást. Komolyabban akkor zörrennek össze, amikor az emeleten lakó spanyol testvérpár, Manolo és Jesus udvarolni próbál nekik. Végül Olive megelégeli Florance szelíd terrorját, és elküldi. Legnagyobb meglepetésére a két „fiúnak” megesik a szíve a gyámoltalan Florance-on, és befogadják.

Bencze Ilona rendezi a Furcsa párt, de nem csinál belőle társadalmi, vagy művészieskedő, lila ködös drámát, nem erőltet bele napi politikai aktualitásokat, vagy amik távol állnak a mű szellemétől, meghagyja, hogy a vígjáték önmaga lehessen. A színészek valósággal lubickolnak a szerepükben, ugyanis nem sok olyan hálás szerep akad, mint Olive-é és Florance-é. A kibírhatatlan, túlzottan merev, sértődékeny Floranc-ot Hűvösvölgyi Ildikó a karakterhez illő, idegesítő asszonyságnak alakítja. A flegma, nemtörődöm, slendrián Olive-ot Ivancsics Ilona kifogástalanul jeleníti meg. A mellékszereplők is teszik a dolgukat: a rámenős, kissé darabos rendőrnőt Bajza Viktória, a duci, öregasszonyos Verát Balázs Andrea, a felnőni képtelen, tinilányos Sylvie-t Farkasházi Réka, a csinos, elegáns Renee-t Szilvássy Annamária személyesíti meg. A férfitestvéreket Bardóczy Attila és Agárdi László kelti életre. Kettejük alakítása igencsak „feldobja” az előadást, mert annyira kiegészítik a női figurákat.

Neil Simon olyan szerző, aki tudja, mivel és miként lehet színi hatást elérni, patikamérlegen méri ki a helyzet-és jellemkomikumok, valamint a könnyfacsaró és a szomorú jelenetek egymáshoz viszonyított arányát, és mesterien kezeli az eltérő jellemek összeütközéséből adódó konfliktusokat. Sokat bíz a színészekre, akik imádják szerepüket, mert igazán megmutathatják, „mit tudnak”. Nem hiába tartják őt a „bulvár színművek koronázatlan királyának”. Az erős érzelmi hatás és örök emberi magatartásforma-bemutatás a Furcsa pár negyven éven át tartó sikerének titka, ezért jóval több, mint egy mondanivaló nélküli, csacska, csak a rekeszizmokra ható bohózat.