vissza a főoldalra

 2009.11.06. 

Bábel Balázs: ne tévesszék meg a jó szándékú magyarokat!

– Mostanában sokszor elhangzik ez a mondat: én a magam módján vallásos vagyok, én a magam módján hiszek az Istenben. Hogyan értelmezzük ezeket a mondatokat? Kérdezem Bábel Balázs kalocsai érseket.

 – Kezdjük a pozitívummal. Már az is valami, ha valaki azt mondja, hogy vallásos, a nyílt ateizmussal vagy közömbösséggel szemben. De ez nem elég, mert nem általában hiszünk, ha vallásról van szó. Miután a mai világ behozza az összes vallási ismeretet múltba és jelenbe szétárasztottan, tehát mindaz, ami régen volt és a jelenben is, a világ minden pontján megtalálható. Sokan gondolják, hogy a vallásosság egy svédasztal, s válogathatunk a lélekvándorlás, a spritizmus, a horoszkóp, Jézus tanításai és a keleti hitvilág között. Így egy nagy egyveleget kapunk. Illetve sokszor annak takarására használják ezt a „magam módján”-t, hogy ha nem mer valaki nyíltan állást foglalni. Tehát ha megkérdezik tőle, hogy milyen vallású, az mondja: én a magam módján. Tehát nem mer elköteleződni, vagy nagy káosz van a lelkében és a szellemében. Mi, keresztények azt valljuk, hogy a mi vallásunk kinyilatkoztatott vallás. Tehát Isten kijelenti önmagát, és nem egy emberi keresésnek a műve. Éppen ezért nekünk ahhoz kell igazodnunk, ahhoz a kinyilatkoztatott igazsághoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a kinyilatkoztatott igazságot ne értelmezzük különböző bibliai vagy teológiai módszerekkel. De nem válogathatunk a hitigazságok között. Az ellen emelte fel a püspöki kar a szavát, hogy ma nagyon sokan azt a kényelmes megoldást választják, hogy ők nem köteleződnek el, s a maguk módján vallásosak. Ez nem jó, mert ahogy a különböző nemzeti vagy emberi értékek mellett ki kell állni, nem lehet azt mondani, hogy elfogadom az igazmondást, de a tulajdon becsületét már nem. Elfogadom, hogy ne öljünk embert, de ugyanakkor a házasságtörést már nem. Ez erkölcsi vonatkozásban is áll, és hitbeli dolgok területén is ezt szeretnénk mi egyértelműsíteni. Ez a körlevél egyik célja.

 – Bösztörpusztán, a Magyarok Szövetsége rendezvényén, sok jóarcú, jó szándékú ember volt jelen.

 – Nem is állítottuk az ellenkezőjét. Éppen az ellen küzdök, hogy ne tévesszünk meg nagyon jó szándékú magyarokat. Nem vagyok az ellen, hogy a magyarok összefogjanak, sőt ha valaki, akkor én is ezt pártolom. De nem tudom, mi van a bösztörpusztai találkozó politikai hátterében, annak elemzése legyen a politikusok dolga. Vallási oldalon éreztem, hogy föl kell lépnem, hiszen a rádióban hangzott el, hogy ott keresztelni fognak, ott házasságot kötnek, ott liturgia lesz, és akkor beszéltem egy-két szervezővel, s felvilágosítottam őket. Közöltem velük, hogy a keresztelés, a szentségkiszolgáltatás az nem egy ad-hoc dolog, hanem fölkészítést kíván, egy közösséghez való kapcsolódást. Tehát a kisded nyáj az itt valósul meg, az egyház közösségében. Így aztán azt a megoldást választottuk, hogy aki katolikus szentmisén akart részt venni a találkozó tagjai közül, az menjen el a helyszíntől két kilométerre fekvő Szent Jobb Latorkápolnába, ahol megteremtjük – még ettől a vásári hangulattól való elkülönülésben is – az összeszedettségnek az alkalmát. Hiszen a szentmise nem egy kirakodóvásár. Másrészt arra is rámutattam nem egyszer, hogy én még az ellen sem szólok, hogy a sámánokat, a vérszerződést, és sok mindent bemutattak – mint folklórt, de nem úgy, mint hitet. Mert ha én azt mondom, hogy Szent István véres kezű, magyarokat pusztító személy volt, de ott van a jó Koppány, ebben a pillanatban értékek cserélődnek ki. A hit tartalma hamisítódik meg azzal, ha valaki ugyanúgy hisz a sámánban, mint ahogy az apostoli egyházban.

 – László Gyula régészprofesszor, egyetemi tanár a magyarok őstörténetével kapcsolatban kifejtette: csak képzett emberek nyúljanak megfelelő szakértelemmel ehhez a kényes és fontos témához.

 – Ezt az őstörténetbe beleoltott vallásosságot a XIX. században fedezték fel a kazahsztáni, ázsiai részeken, és úgy gondolták, hogy ez érintetlenül így lehetett a magyarok korában is. Egyébként az első nagy őstörténet-kutató volt Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. Tehát mi nem vagyunk ellene, hogy ezt kutassák. Sőt, hogy folklór szinten, mint a busókat bemutassák, ez ellen sem vagyunk –tegyék. De ne legyen hitté. Mert ha valaki azt mondja, hogy a sámánnak a jövendöléseit, útmutatásait úgy fogadja, mintha maga az Úr Jézus szólna, ebben a pillanatban számomra egy eretnek emberrel van dolgom.

 – És hogyan vagyunk a magyarok Istenével?

 – Ezt lehet így mondani, mint jelzőt, mert az Isten az minden népnek az istene. Abban a pillanatban, amikor lekorlátozódik egy népre, akkor nem egyetemes az Isten. Amennyiben egy nép megtapasztalja, hogy vele volt az Isten hányatott történetében, ezért mondhatja ezt, de Isten abszolút egyetemes. A vallásosságnak is egyetemesnek kell lenni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a hívő katolikus adja fel nemzeti kultúráját, hovatartozását.

 – Érsek úr! Korunk különösen kedvez a szektáknak, s Magyarországon egyre több újkeletű vallási csoport jön létre.

 – Ennek van egy kézenfekvő magyarázata. Az ateizmus és materializmus hivatalos irányzata alatt minden el volt fojtva, ami transzcendens, s az egyházat a templom négy fala közé zárták. Tömegek nőttek fel úgy, hogy a keresztény igazságról, a keresztény hitről, ha hallottak is, az mind negatívum volt. Jött a rendszerváltás, amikor minden elszabadult, és mint egy vákuumba, beáramlott minden vizsgálatlanul, ami addig tiltva volt. Így valamiképpen még a szekularizáció is, mert a szekularizációnak az elmélete valószínűleg nyugatról jött. És a nyugat is elzárt volt irányunkban, tehát ebbe a vákuumba bejött minden, és a fölkészületlen emberek nyilván a könnyebb ellenállás irányába – a széles úton, amint Jézus mondja – mennek. Természetes, hogy ha a hit nem követelt erkölcsi hozzáállást, erkölcsi tartást, akkor mindenki hisz. Itt arról van szó, hogy nem egy semleges hitet, hanem egy életformáló hitet szeretnénk átadni. És nyilván sokaknak már nem kell, mert miért kellene egy olyan, ami önmegtagadást, ami szeretetet, lemondást, önzetlenséget kíván, meg már egy kis erőfeszítést. Amíg világ a világ, mindig többen lesznek egy szórakozóhelyen, mint egy elméleti matematika klubban. Az emberek mindig a könnyebb ellenállás irányába mennek. Ezt kell látni. És bátran mondom magamról – ha valaki a magyar nemzet egységét akarja, az én vagyok. Most Dunaszerdahelyen voltam, jövőre megyek Kárpátaljára, Bácskába, Bánátra. Ennek ellenére azt mondom, első az, hogy ember vagyok, a második, hogy keresztény, s a következő, hogy magyar. A magyarságomat vallom. Ugyanakkor nem akarok senkit a saját nemzeti identitásában bántani. Ezt így tartom jónak, és ezért mindent megteszek, hogy a magyarságot összetartsam. Október 23-ai szentbeszédem is ezt bizonyítja. Dabason is megemlékeztem a forradalom mártírjairól.

 - Érsek úr, Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt egykori főtitkára, már a Néma forradalom című könyvében leírja, hogyan szaporodnak a szekták. Menedéket keresnek az emberek a zagyva, zavaros időkben.

 – Nem akarom megbántani a protestánsokat, de a protestantizmus mindig nagyobb teret ad a szektáknak. Nem azért, mert akarja, hanem természetéből adódóan, tudniillik ott a fő hangsúly az igehirdetésen van. Viszont nincs egy hit letétemény, a Bibliát mindenki szabadon értelmezheti. Egyébként ezen már túljutottak a reformátusok is, mert ott van a lábjegyzet a bibliai szöveg alatt, ami jelzi, hogy hogyan kell azt értelmezni. Ebből adódóan mindig tág tere van a szektának.

 – Az Egyesült Államokban 2000 szekta létezik.

 – Ez abból adódik, hogy nincs egy kötött liturgia. A „magam módján vallásos”-ságnál még el lehet mondani azt, hogy ha én azt hirdetem, ami az én – Bábel Balázsnak – bölcsességem, arra egy idő után nem kíváncsi senki. Nekem az Isten igéjét kell hirdetnem. Szerb Antal megmondta, hogy tudjuk, hova fog kilyukadni a pap a beszédben, de arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan. És ez a „hogyan” múlik a papnak a felkészültségén. Az megint más kérdés, hogy az idők jeleit értelmezem, benne van az én egyéni életem, felkészültségem, szókincsem, hasonlataim, olvasottságom a szentbeszédben, aminek tisztán a hit letéteménynek kell lennie. Még a római pápának sem lehet mást hirdetni, hiszen neki őriznie kell a Jézus-i tanítást. Nála van a kulcs, de a kulcsot Jézus adta a kezébe, és ez kötelezi.