vissza a főoldalra

 2009.11.13. 

Az elkótyavetyélt Postapalota, avagy mennyit ér egy kézbesítő munkája?

2009. október 10-én 10 órai kezdettel tüntettek a Miniszterelnöki Hivatalnál és a Szociális és Munkaügyi Minisztériumnál a postai dolgozók. A követelésekről, a postaliberalizációról és a Postapalota körüli botrányról Tusz Ferenccel, a Kézbesítők Szakszervezetének elnökével és Vörös Lajos alelnökkel beszélgettem.

 -Vegyük végig a követelési lista pontjait. Az első helyen a 2013-as hazai postai piacnyitás ellen tiltakoznak. Itt egy EU-s megállapodás ellen is fellépnek? Ugyanis az Európai Parlament az Európai Bizottság által javasolt 2009. január 1-jei határnap helyett két évvel későbbi időpontig, 2010. december 31-ig számolná fel a meglévő állami monopóliumokat a postai szolgáltatások területén. Az új tagállamok további két év türelmi időt kapnának a piacnyitásra.

 Tusz Ferenc (T.F.): Mi az EU-s megállapodás felülvizsgálatát kérjük a miniszterelnöktől. Vannak, akik azt mondják, hogy a piacnyitással magasabb színvonalú szolgáltatásokat kapnak az emberek. Nem hiszem, hogy a jelenleg, a Magyar Posta Zrt.-nél dolgozóknál valaki jobban el tudná látni a postai feladatokat, hiszen ők ismerik az adott területet, a helyi szokásokat. S ezért azt gondolom, hogy maradjon állami kézben a Magyar Posta. Mi igenis ellene megyünk az EU ezen szabályának. De nem csak mi, hanem már az angolok és a franciák is.  

-Nagy-Brittániában mivel járt a postaliberalizáció?

 T. F.: Több tízezer dolgozó elbocsátásával, s mi éppen ezért az ilyen akciókban nem vagyunk hajlandóak partnerek lenni. Ha csak egy dolgozót veszít el a Magyar Posta a liberalizáció miatt, már az is sok, nemhogy, ha tízezret.

 -Már a ’90-es évek elejétől azt halljuk, hogy azért szükséges a magánosítás, mert az állam nem jó gazda. Mi erről a véleményük?

 Vörös Lajos (V.L.): Valóban azt szokták mondani, hogy magánkézben minden jobban működik. Ha jó a vezetés, akkor jó az állami cég is. Jelenleg a Magyar Posta Zrt. egy nyereséges cég, nem úgy, mint a MÁV, vagy a BKV. Tehát nem beszélhetünk arról, hogy rosszul gazdálkodna a Posta, hiszen tavaly is 4 milliárd nettóval járult hozzá az államháztartáshoz, ami nem kis összeg.

 -Tehát nyereséges a Posta. De miért? Önök azt írják: „A Posta a profitjának tetemes részét a mesterségesen alacsonyan tartott bérekből tudja fenntartani.” Így már korán sem rózsás a helyzet.

 V.L.: Valóban nyomottan tartják a béreket. S az is gond, hogy olyan emberek is vannak nálunk állományban, akik nem megfelelőek az adott munkára, s már egy kis összeadás a nehezükre esik. Aki már képzettebb, az be sem teszi hozzánk a lábát, mert oly kevés a fizetés. Ha egy kézbesítőnek felajánlanak egy jobban fizető munkát, már gondolkodás nélkül továbbáll.

 T. F.: Nem csak mi kézbesítők vagyunk alulfizetve, hanem pl. a Postán dolgozó számítás technikusok is. Igaz, ők nálunk jobban keresnek, de relatíve, a piaci viszonyokat nézve alulfizetik őket. Több százezer forint különbözetről van szó.

 -A piacnyitás témaköréhez tartozik a Postapartner program is. Ezt önök a kiszervezés egy alattomos formájának nevezik.

 T. F.: A lényeg, hogy valaki jelentkezik a Postánál, hogy szeretne egy olyan településen magán postahivatalt nyitni, ahol éppen megszűnt az állami kézben lévő. Ki lehet postapartner? Postapartnerré válhat a boltos, a gyógyszerész, a panziós és éttermes, a benzinkutas, a virágos… Vagyis társas vállalkozások, egyéni vállalkozók és önkormányzatok, amelyek eredményesen vesznek részt a Magyar Posta nyílt közbeszerzési eljárásában. A jelentkezők többségének nincs megfelelő képesítése arra, hogy végezze a postai tevékenységet, ezért felvesz a Postától egy a közelmúltban elbocsátott illetőt. Az egészben a szépséghiba, hogy a vállalkozó jóval kevesebbet fog fizetni az alkalmazottainak, mint régebben a Magyar Posta. Ők nem kapnak prémiumot sem munkaruhát. Az érintett emberek az évek alatt kiharcolt, kollektív szerződésben rögzített mindennemű kedvezménytől elesnek. És a Posta sajnos ebben a folyamatban ludas. Ha jól tudom, majdnem 800 millió forintot kapott a Magyar Posta azért, hogy ezt a programot beindítsa.

 V.L.: Mi éppen ezért követeljük a fent említett Postapartner program azonnali visszavonását, valamint az eddig magánkézbe adott, zömében veszteséggel működő vállalkozások visszavásárlását, ezáltal visszaadva az érintett dolgozók emberi méltóságát, őket megillető juttatásaikat. A postai kézbesítő sem keres sokat, átlag 70-80 ezer forint nettót, ez az összeg a minimálbérre esik le, mikor valaki már egy magánkézbe adott vállalkozásnál dolgozik. Az ilyen munkavállalónak bármikor felmondhatnak. Tudok olyan esetet, mikor az illető ki akarta venni az éves szabadságát, s ezért elbocsátották. Biztos, hogy esélye nincs a munkaügyi bíróságon, mert nehezen tudja bebizonyítani, hogy valóban miért tették az utcára.

 T.F.: Még egy lényeges pont a kiszervezéshez. Több városban a sima –tehát nem ajánlott – küldeményeket vállalkozókkal vitetik ki. Mi ezt sem tartjuk jónak, egy területet ismerő kézbesítő sokkal színvonalasabban pontosabban látja el ezt a feladatot is! Miért nem dolgozik a Posta minden területen a saját alkalmazottjaival, s ad nekik ezért elegendő bért?

 -A következő pont a korkedvezményes nyugdíjazás. Milyen egészségügyi károsodást szenvednek el a postások? A váll és a gerinc folyamatos terhelése jut eszembe.

 V.L.: Nem csak fizikailag, de szellemileg is megviseli a kézbesítés a dolgozót. Ízületeink mennek tönkre, s az is lényeges, hogy változó időjárási viszonyok mellett végezzük munkánkat.

 T.F.: Jómagam 28 évig kézbesítettem, de ezt orvosi tanácsra abba kellett hagynom. Voltak olyan reggelek, hogy fájdalmaim voltak, mikor felkeltem az ágyból. Ezzel nem vagyok egyedül. Az időjárási viszontagságokról annyit, hogy képzelje a kedves olvasó, hogy mínuszokban járjuk az utcát, majd becsengetünk, s belépünk egy befűtött lakásba, majd újra ki a fagyba. Nyáron ugyanígy megfázhatunk a kinti hőség, s a benti légkondi miatt.

 -Mi a javaslatuk a korkedvezményes nyugdíjra?

 T. F.: Régebben a mozgópostánál volt egy olyan nyugdíj megállapítás, hogy az első 10 év után 2 év korkedvezményt kapott az illető. Ezt követően minden ötödik évnél egy év nyugdíj korkedvezmény járt. Ha valaki 30 évet tölt el a kézbesítésben, akkor 6 évvel korábban mehet nyugdíjba. Képzelje el, hogy valaki 65 éves korában táskával, szatyrokkal a kezében megy fel egy nap többször is a harmadik emeletre. Abszurdum!

 V.L.: Mára tetemesen megnőtt a tértivevényesen ajánlott küldemények száma, s ezekkel be kell csöngetni a lakókhoz. Ez is növeli a munkaidőt.

 -Ha már itt tartunk...Természetesen nem az önök felelőssége, de miért van az, hogy ha én a Józsefvárosban feladok egy levelet, s a címzett a Ferencvárosban lakik, akkor ez a küldemény később érkezik meg, mint régebben. Pedig a technika állítólag fejlődik.

T. F.: Annak idején a levélfeldolgozó üzem a Keleti Pályaudvarnál volt, s akkor gyorsabban kapták meg a küldeményeket. Most Országos Logisztikai Központ működik, de Budaörsön. Amit ön felad a VIII. kerületben, az előbb kikerül Budaörsre, majd onnan érkezik vissza a IX. kerületbe. Egyébként időgarantált küldemények vannak, meg van határozva, hogy egy adott küldeménynek hány nap alatt kell célba érnie.

 -Az egészséggel kapcsolatban önök sresszhelyzetekről is írnak. Ez mit jelent? Pl. előfordul, hogy megfenyegetik önöket, hogy adják át a pénz, mikor viszik ki a nyugdíjakat?

 V.L.: Nem csak hogy megfenyegetnek. Mi jelentős összeggel szoktuk járni az utakat, emeleteket. A közelmúltban az egyik kollégámat a Bérkocsis utcában érte támadás, feszítővassal ütlegelték, súlyos sérüléseket szenvedett, s el is vitték a nála lévő pénzt. A stresszhelyzet tehát már akkor jelentkezik, mikor tudjuk, mekkora összeg van nálunk, s milyen veszélynek vagyunk kitéve.

 - Ilyenkor egy kézbesítő magánembernek számít, vagy közfeladatot ellátó személynek?

 V.L.: Az utóbbinak, s ezért ha elfogják a tettest, akkor ez súlyosbító körülménynek számít. Állandóan ébernek kell lennünk.

 T. F.: A másik, hogy több ember vélt, vagy valós sérelmeivel a kézbesítőt támadja le. Ha egy nap csak tíz ilyen problémás embert hallgatunk meg, az már a munkaidőnk rovására is megy, és nem is reagálhatunk úgy a durva szövegekre, ahogy szívünk szerint tennénk, hanem elfojtjuk az indulatainkat. Az ilyen elfojtás pedig egészségkárosodáshoz vezet. A másik: kimegy 150 ajánlott levéllel és egy zsáknyi anyaggal a kézbesítő, akkor a járaton arra gondol, hogy fog ma végezni, el tud-e menni a gyerekért az óvodába. 150 ajánlott levél, az bizony sok esetben 150 címhely. És nincs mindegyik a földszinten. Aki számára ez nem nagy munka, annak azt ajánlom, hogy próbálja ki egyszer, s gondoljon bele, mily kevés bért kapunk érte.

 -Ide tartozik a következő pont: ellenzik a délutános kézbesítést.

 V.L: Ezt már több vidéki nagyvárosban próbaképpen bevezette a posta. Mi alapvetően elutasítjuk a tervezetet, mert sérülnek a dolgozók jogai.

 T.F.: Ilyenkor ugyanazt a járatot egy nap két ember járja be. A legnagyobb probléma, hogy családok életét teszik ezzel tönkre. A postások életvitele, családi helyzete kerül veszélybe a délutáni kézbesítéssel. Nem elhanyagolható a délutános kézbesítés biztonsági kockázata sem. A Posta most mindent meg akar tenni, hogy a lakosság még nagyobb szimpátiáját elérje, s jobb ügyfélkiszolgálás legyen, s inkább az értékesítésre fekteti a hangsúlyt, mint a klasszikus postai feladatok ellátására.

 -Több évvel ezelőtt volt önnel egy interjú, melyben arról írnak, hogy nem akarnak a kézbesítők sorsjegyet árulni.

 T.F.: Igen. Azt akarták, hogy kötelező legyen az értékesítés a kézbesítők számára. Egy ideig ügynöki feladatot kellett ellátni a postásnak is. Tehát biztosítások megkötését, biztosítási ügyfelek szerzését és sorsjegyárusítást vártak el tőlünk. Ez ellen részleges munkabeszüntetésbe is léptünk, s kétszer pert nyertünk ezzel kapcsolatban a Magyar Posta Zrt. ellen. De! Azoknak, akik most lépnek be kézbesítőnek, bizony ezeket, a feladatokat is el kell végezni, a régiek viszont választhatnak, hogy a kézbesítésen kívül akarnak-e értékesíteni is. Azt is meg kell említeni: az is az oka a postahivataloknál a hosszabb ideig tartó sorban állásnak, hogy az ablak mögött a dolgozónak ajánlani kell bizonyos dolgokat, pl. biztosításokat. Ezt a tevékenységet a posta ellenőrzi, és ha elmaradnak az ajánló mondatok, akkor különböző büntetéseket helyeznek kilátásba. Az ablaknál ülő kolléganők is rendkívül feszített munkát végeznek, sokszor még arra sincs idejük – már elnézést, de így van - , hogy kimenjenek szükségleteiket elvégezni.

 -Azt írják: „Korábbi ígéretek ellenére a postai fizetések nem emelkedtek, nem rendeződtek a megfelelő módon.” Mikor és kiktől hangzottak el ezek az ígéretek?

 T.F.: Medgyessy Pétertől, amikor még miniszterelnök volt. Ő azt mondta, hogy 50%-kal fogják a postások bérét felemelni. A postai béreket mindig is alacsony szinten tartották, azért, mert azt mondták: neked még bejön a borravaló az ügyfelektől. Azt viszont ne felejtsük el, hogy manapság már alig van borravaló, s a bérek ugyanúgy alacsonyan vannak. Szűcs Ildikó vezérigazgató alapbére bruttó 2 millió 800 ezer forint, míg egy kézbesítő max. 80 ezret visz haza nettóban. S ő, a magát felelősnek mondott vezető, azt nyilatkozta, hogy mi azért kapunk annyi pénzt, mert a mi munkánk a piacon ennyit ér. Az övé meg valóban annyit? Hogy jelenthet ki ilyet? Ez sértő a kézbesítők és a postai dolgozók számára. Kiemelendő, hogy ha az összes postai dolgozó és vezető bérét összeadjuk, akkor a kapott összeg 40%-át a vezetők viszik haza.

 -Erre is gondoltak, mikor azt írták a követeléseik végén: vissza kell szerezni a szakma becsületét?

 T.F.: Természetesen. Ez az egyik oldala a dolognak, a másik, hogy a szakma becsületét úgy tudjuk visszaszerezni, ha hozzáértő emberek dolgoznak a postán. Még nem beszéltünk a létszámemelés kérdéséről. A helyettesítés kérdése főleg a nyári szabadságolási időszakban nem megoldott. Ez a dolgozók fizikai és szellemi többletterhelését eredményezi. A helyettesítési pénz nem megoldás, hiszen a folyamatos - hetekig tartó - összevonással nem áll arányban a dolgozók terhelése a bérezéssel, mindemellett az összevonás, a munkahelyi stressz egyik forrásává vált az elmúlt években.

 -Mi történik, ha nem teljesítik követeléseiket? Jön a sztrájk?

 T.F.: Erre nem tudok felelősen válaszolni, ebben a tagság dönt,de még ez is elképzelhető. Október 27-én kaptunk egy levelet a Miniszterelnöki Hivataltól. Azt kérik, hogy várjuk meg az Országos Érdekegyeztető Tanács következő ülését, ahol elő lesz terjesztve a kézbesítői nyugdíj korkedvezmény lehetősége. A többi kérésünkre nem született egyértelmű válasz. Eljött az idő, hogy ez ügyben már kell tennünk valamit. A dolgozók többsége felismerte azt, ha nem állnak ki önmagukért, akkor bizony „bedarálják” őket.  

-Térjünk rá a Postapalota ügyére. Ezt az épületet a Wallis Ingatlan – a Wing Zrt. - egyik projektcéhe, a WPR Primus Kft. 2008. március 28-án szerezte meg. Wallis-Bajnai-libák. Ugye ismerős? Nos: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tevékenységének ellenőrzéséről 2009. szeptember 2-án közzétett ÁSZ-jelentés egyebek közt azt írja, hogy a hogy a posta székház ingatlanértékesítési bevétele 23 százalékkal elmaradt a tervezettől. Október 21-ei hír: a WING Zrt. akár az eredeti vételáron visszaadni is hajlandó az eladónak a Magyar Posta (MP) budapesti székházát tekintettel az Állami Számvevőszék (ÁSZ) kifogásaira. Mi történt régebben? A Posta vezetése minden áron meg akart szabadulni a Postapalotától?

 T.F.: Nem csak attól, hanem a Szugló utcában lévő irodaházától is. Ott volt a budapesti igazgatóság irodaháza. El is adták ezt az ingatlant. Mi azt szeretnénk továbbra is, hogy saját székháza legyen a Magyar Posta Zrt.-nek , mert hosszútávon az a legolcsóbb. Visszatérve a Moszkva tér legszebb épületére. A Posta vezetősége azt mondta, hogy épületgépészetileg elavult az épület, s nincs pénzük a felújításra. Ezért eladták 4 milliárd plusz áfáért. Nem drága viszont a vezetőségnek az a havi több mint 100 millió forint, amiért most bérlik a székházat. Éves szinten 1.2 milliárdot fizet ki a Posta a bérleti díjra, így kevesebb, mint négy év alatt felélik a palota eladásából származó bevételt. Tehát a háttérben valami nagyon bűzlik. Az is egy érv volt az eladás mellett, hogy közlekedés és parkolás szempontjából hátrányos helyen van a Postapalota. Én azt javasolnám a Posta vezetőségének, hogy vásárolják vissza az épületet, s költözzenek vissza, mert azzal nagyon sokat spórolnának az elkövetkező évekre. Bár, lehet, hogy a 4 milliárd már rég elúszott. Azt azért fontosnak tartom kijelenteni, hogy a tűzoltók után a postásokban bíznak a legjobban az emberek. Ez a bizalmi index nem a csúcsvezetőknek szól. Azoknak az  áldozatos munkáját értékelik ennyire az emberek, akik nap mint nap találkoznak az ügyfelekkel.

Medveczky Attila