|
 2009.11.20.
Legyenek bátrabbak a reformátusok!
A
Református Világszövetség (RVSZ) a világ több mint kétszáz
protestáns hitű egyházát tömörítő nemzetközi szervezet,
melynek központja Genfben van. A szövetség, mely több mint 75
millió keresztyén hívőt képvisel a Föld több mint száz
országában, az ökumenikus mozgalommal együtt jókívánságait
küldte és Isten áldását kérte a Magyarországi Református
Egyház Kálvin 500 című rendezvénysorozatára, mely a Művészetek
Palotájában rendezett ünnepi hangversennyel ért véget
november 9-én. A koncert előtt Setri Nyomival, a Református Világszövetség
(RVSZ) főtitkárával beszélgettünk politikáról, zenéről,
hitről.
– Miért fogadta el a meghívást, mit
jelent önnek a Kálvin-emlékév?
– A Kálvin-emlékév kapcsán nemcsak arról emlékezünk,
hogy a reformátornak mekkora hatása volt Genfben, hanem az európai
és az egész világra kiterjedő viszonylatokról is. Kiemelten
fontosnak tartom, hogy együtt ünnepeljek a magyar reformátusokkal
és jelen legyek a magyar egyház ünnepségén, hiszen a
legnagyobb hatása Közép-Európán belül itt volt Kálvin Jánosnak.
– Diplomáciai útjai során sokfelé jár,
mit tapasztal, milyen az emberek hozzáállása Kálvin örökségéhez?
– Sokan téves képet alkotnak Kálvinról. Ez az év arra
is jó alkalom volt, hogy párbeszédet indítsunk, amelynek köszönhetően
akár globális szinten is felülvizsgálhatjuk és levetkőzhetjük
ezeket a hibás elképzeléseket. Például a teológust sokan a
kapitalizmus atyjának tartják, és emellett elfelejtik, hogy valójában
mennyi mindent tett a gazdasági és szociális igazságosságért.
Szomorú, hogy éppen Genfben tekintenek rá úgy, mint aki
megtilt minden örömöt és élvezetet – számukra éppen úgy
élővé kell tenni Kálvint, mint egy hitetlen számára. Megint
mások – így a reformátusok „világcsaládja” és a
konzervatívabb gondolkodásúak – pedig úgy gondolnak rá,
mint egy hibák nélküli, tökéletes emberre. Számukra azt kell
egyértelművé tenni, hogy ez természetesen nincs így, és nagy
hiba egy teremtettnek isteni feddhetetlenséget biztosítani.
Nagyon érdekes volt számomra, hogy ezeket megtapasztalhattam és
láthattam Kálvin János hatását, mely három területen
mutatkozott meg: az egyház egysége tekintetében, a szociális
igazságosság kontextusában és az emberi személy szent méltóságának
fontosságában.
– A világgazdasági válság árnyékában
lehet azt mondani, hogy a református hagyomány tisztelete és átörökítése
a mai kultúrába megoldást jelentene az egyre sokasodó problémákra?
– Ez a hagyaték a helyzettől függetlenül fontos,
persze napjaink eseményei felértékelik a benne kínált útmutatásokat.
Ahogy említettem, Kálvin számára az egyház egysége a
legfontosabb, erősen hangsúlyozza felelősségünket. 1552-ben
Thomas Cramnernek azt írja, akár tíz tengert is átúszna, hogy
egyensúlyba kerüljün az anglikán egyházzal. A 21. században,
amikor az ökumenikus kapcsolatok krízisét éljük, ez fontos
figyelmeztetés a számunkra. Egy egyház nem foglalkozhat csak a
saját dolgaival: a világ keresztyénségével is törődnie
kell. A jelenlegi helyzet megosztottsága biztosan elkeserítené
Kálvint magát is, arról nem is beszélve, hogy a református
családokon belül is mennyire fájdalmas ez a széthúzás. Az ő
öröksége ösztönözzön minket arra, hogy az ökumenikus
aktivitás jegyében még inkább elkötelezzük magunkat az egyház
egysége mellett!
– Ezeket az elveket hogyan lehet ma
alkalmazni, mi módon ültethetők át a 16. századi Genfből
napjaink Magyarországára?
– Mindig nehéz kérdés, amikor egy fél évezreddel ezelőtti
személytől várunk aktuális válaszokat. A tanításait közvetlenül
sajnos nem lehet alkalmazni a jelen problémákra, de vizsgáljuk
meg, milyen hatása volt Kálvinnak a maga idejében. Politikai,
szociális és társadalmi elveinek nagy része most is helytálló.
Az irány tehát adott. Feladatunk, hogy kigondoljuk, milyen eszközökkel
lehetne ezeket hasznosítani. Mai hatására nincs jobb példa,
mint az, hogy sokan elkötelezik magukat a közösség és a másik
ember iránti felelősségvállalásra. Kálvin műveit tanulmányozva
látjuk, hogy a politika és a hit szoros egységet alkot, nem választja
szét a kettőt. A hitünknek az életünk minden területére
kiterjedő állandónak kell lennie.
– A keresztyén országokat figyelembe
véve mennyire tekinthető kiegyensúlyozottnak az egyház és az
állam viszonya Magyarországon?
– Nincs felhatalmazásom arra, hogy a magyar helyzetről
beszéljek. Sajnos nem is ismerem annyira, mint szeretném. Azt
viszont mindenképpen elmondhatom, hogy a református egyházak
világszerte mindig is nagyon markánsan fejezték ki véleményüket
a társadalmi kérdéseket illetően. Egyértelmű kijelentéseik
gyakran kivívják a politikai elit nemtetszését –
tapasztalataim szerint ez Magyarországon sincs másképp. Ezt nem
azért tesszük, mert politikailag állást akarunk foglalni, vagy
bármilyen közéleti szerepre törekednénk, hanem azért, mert
az a hitből fakadó felelősségünk, hogy – különös
tekintettel a világ szegényeire, elnyomottaira – a változás
és megújulás állandó munkálói legyünk, és soha ne adjuk föl
kitartásunkat.
– Mik a tapasztalatai a reformátusok
hozzáállását tekintve?
– A sok öröm mellett voltak csalódásaim is: sokszor
lehetnének sokkal bátrabbak, szókimondóbbak, esetleg prófétikusabbak
a református egyházak. Van, ahol a bezárkózást kulturális gátak
okozzák, de előfordul az is, hogy túl szűken értelmezik az
egyház küldetését. A helyzet mihamarabbi megoldásában a
magyar testvérekben egyértelmű partnerre találtam.
– A hangversenyre készülve elmondaná,
ön milyen zenét szeret leginkább?
– A szívemhez legközelebb természetesen az otthoni, a
ghánai muzsika áll, melyet sajnos ritkán van szerencsém
hallgatni. Ez egyfajta afrikai ritmusra írt spirituális gospel
zene, de a hangversenyt is nagyon várom.
Pintér Dániel Gergő
(Forrás: reformatus.hu)
|
