vissza a főoldalra

 2009.11.20. 

Jobbik blöff: súlyos árat fog fizetni érte az ország

Kiskutas Zalaegerszegtől néhány km-re fekvő kis falucska. Bár zuhogó esőben érkeztünk a találkozóra, a falun az esőben és a sötétben is látszott, rendezett, szép falu ez, a kiskutasiak otthonuknak tekintik. Érdekli saját sorsuk az ittenieket. Szinte a fél falu eljött a fórumra, amely kedves dramaturgiával kezdődött. A polgármester egyedül lépett a színre, ahol két szék között a kisasztalon lámpás világított a Lámpás-program okán.

Halász Gábor Kiskutas polgármestere (képünkön) : „Miután kizárják az MDF-ből, új pártot alapít, a Magyar Igazság és Élet Pártját, amely 1998-2002 között tagja a Parlamentnek. Pártja 2006-ban választási koalíciót köt a Jobbik Magyarországért Mozgalommal, ám a parlamenti küszöböt nem sikerül átlépniük. Mindkét politikai párt a radikális jobboldalt képviseli Magyarországon, ám míg a Jobbik állandó sajtófigyelemnek örvendhet, látványos és drága kampányának köszönhetően három mandátumot is szerzett a júniusi európai parlamenti választásokon, addig a MIÉP-ről nem hallani semmit.” Végszóra belép a vendég, Csurka István.

Halász Gábor:

– Elnök úr! Keveset hallani az 1956 utáni internálásáról, annál többet a III/III-as beszervezéséről. Mit jelentett ez pontosan, hogyan történt mindez?

Csurka István:

 – 22 évesen vittek Kistarcsára, internálótáborba, ahol sok recski rabbal is találkoztam. Az úgynevezett beszervezés voltaképpen egy aláírás volt. Félévenként lehetett választani, hogy aláírok egy olyan papírt, amelyben kérem további őrizetben tartásomat, merthogy veszélyes vagyok a társadalomra, vagy aláírom, hogy jelenteni fogok. Fizikai és lelki kényszerrel bírták rá az embert, hogy melyik utat válassza. A fizikairól nem akarok beszélni, erős voltam, kibírtam. A lelki volt a nehezebb. 22 évesen számolnom kellett azzal a ténnyel, hogy miattam meghurcolják a családomat. Apám amúgy is szem előtt volt, mint az előző rendszer Imrédy-pártjának tagja, bátyám csendőrtiszt volt. Anyám pedig – miután engem elvittek – alig evett, már a teljes összeomlás határán volt. Szabadulni akartam, így aláírtam, hogy jelentek. Az, hogy én ezt ilyen nyugodtan el tudom mesélni, annak köszönhető, hogy amikor még se vizsgáló bizottság, se ügynöklista nem létezett, én első voltam, és az egyetlen, aki nyilvánosságra hoztam a beszervezésemet. Aláírtam ugyan, de a lelkiismeretem tiszta.

 – Miért van az, hogy mindig csak ügynöklistáról hallunk, de tartótiszt-listáról soha? Megtenné Elnök Úr, hogy a tartótisztje nevét elárulná?

 – Természetesen. Nagyon meg is fognak lepődni, ha elárulom a nevét. A bizottságot, ahová az én ügyem tartozott, ahol időközönként meg kellett jelennem, csupa magas beosztású ember, újságírók alkották, akik aztán az új rendszerben is mind maradhattak újságírók, főszerkesztők. A főtiszt, aki rám volt osztva, korábban ávós tiszt volt, egy bizonyos Halmai, akinek a fiát is így hívják, és jelenleg az Országos Választási Bizottság alelnöke.

 – Ugorjunk 1989-be, az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásához. Az MSZMP szembetalálta magát az MDF-fel, SZDSZ-szel, Fidesszel és a Kisgazdákkal. Elnök Úr akkor az MDF tagja volt. Az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásakor kihagyták a meghívottakból a Fideszt, és Ön azt mondta, addig nem tárgyal, amíg a Fidesz nincs jelen.

 – Ezt megelőzte Nagy Imre újratemetése, melyet a Történelmi Igazságtétel Bizottsága rendezett, én is tagja voltam, beleláttam abba, hogy kik kapnak felkérést. Feltűnt, hogy olyan alakok szerepelnek, akiktől hányinger fogott el, ugyanakkor nem kértek fel egyetlen fiatalt sem. Én szóvá tettem, hogy az egésznek semmi értelme, ha nem kap szót egy akkori fiatal. Így került Orbán Viktor a szónoki emelvényre, de konkrétan nem neveztem meg a személyét. Az újratemetésen két remek beszéd hangzott el: az övé, és Rácz Sándoré.

 – Amikor a politikai porondra került, Antall József volt miniszterelnök úr, Ön támogatta. Aztán később elhangzott egy olyan megjegyzés tőle, hogy „Pistám, én külföldön miattad folyton szégyenkezem.” Erre Ön tudtommal azt válaszolta, hogy: „Jóskám, én meg itthon szégyenkezem miattad folyton.”. Mi volt kettejük között a töréspont, és miért lett Antall József az Ön szemében áruló?

 – Az első, amit nem tudtam lenyelni, az az MDF-SZDSZ-paktum volt, amelyet nem csak az én hátam mögött, hanem sok más elnökségi tag jóváhagyása nélkül kötött, és amelynek az lett a következménye, hogy a legfontosabb tételeket, a Rádiót és a Televíziót átengedte az SZDSZ-nek, és rajtuk keresztül a régi párt tagjai számára. Ennek ma is érezzük a következményeit. Az SZDSZ követelése volt az MDF választmányából történő kizárásom is.

 – Ugorjunk megint az időben. Pozsgay Imre azt mondta, hogy az SZDSZ bukásához a világgazdasági válságra volt szükség. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert úgy gondolom, hogy az SZDSZ eróziója 1994-ben kezdődött, amikor is koalícióra lépett az MSZP-vel. Ön mit gondol erről?

 – 1989-90-ben, a választások előtt az SZDSZ annyira féktelen, erőteljes, radikális, antikommunista politikát folytatott, annak ellenére, hogy szinte csupa ávós csemetéből álltak már akkor is. Ezzel a hangzatos propagandával óriási tömeget tudtak maguk köré vonzani, ráadásul kaptak két olyan lehetőséget, amely rendkívül hatásos volt számukra. Az egyik volt a népszavazás, amelynek már a kérdésfeltevése is hamis volt, a másik az úgynevezett Duna-gate botrány, miszerint SZDSZ-es emberek bemásztak a Belügyminisztérium szigorúan őrzött páncéltermébe, és fontos iratokat csempésztek ki onnét. Leleplezték a belügyminisztert, akinek a veje Stumpf István volt, hatalmas botrányt kavartak. A bátor radikálisok, volt ávós gyerekek, akik az ország hősei lettek. Kérem szépen, ma is van egy hasonló párt, ugyanezzel a technikával szerez népszerűséget magának…

 – Idézem is Elnök urat: „Most az a terv, hogy ’89-90-ben már kipróbált be- és átépülési technikával új, jobboldalinak beállított, nemzetinek és radikálisnak hazudott pártokat és egyesületeket szerveznek. A párt nélkül maradt SZDSZ és MSZP-káderek ezekbe épülnek be.” Honnan tudja ezt Elnök úr? Ennyire biztos információi vannak arról, hogy az MSZP-nek vége?

– Az MSZP legnagyobb tragédiája az, hogy arat a halál, a káderei nagy része húsz évvel ezelőtt volt valaki, lehet, hogy már el sem tudnak totyogni a szavazóurnáig. Tőlük is már mindent elloptak: becsapták a lakótelepi proletárt, a munkásosztályt. Éhezést, nyomort, gyerekszegénységet hagytak maguk mögött. Ebben az országban a gyerekeknek nincs mit enni?! Mert az apa nem kap munkát, vagy már el is felejtette, mi az a munka? Hát hogyan jönnének elő ezek után egy baloldali politikával? Az, hogy az MSZP visszamaszkírozná magát az idegen tőke kiszolgálójából szocialistává, már nem megy. Ha nem lehet balról előzni, meg kell próbálni szélsőjobbról, ahogy ez Amerikában is történt. Bajnainak pedig erős Jobbikra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozzák a Fidesz 2/3- os győzelmét. Ezért találták ki ezt az új proletárpártot, a Jobbikot.

 – Ön a legutóbbi választásoknál szövetséget kötött velük…

 – Hibáztam. Nem tagadom. Mentségemre annyi, hogy akkor még egy jobb garnitúrája volt a Jobbiknak, Vona Gábor még nem tűnt fel a színen, sem Balóné Morvai Krisztina. A liberális elitnek most, a liberalizmus világméretű bukásakor, ilyen emberek kellenek: szélfútta, semmi emberek, akik politikusként vannak előretolva. Ilyen üres párt kell nekik. Tőlünk elkötöttek néhány értelmes embert, hogy legyen ott is valami. De ezen kívül a Jobbikban nincs szellemi kapacitás.

 – Mégis sikeresek, három embert bejuttattak az Európai Parlamentbe.

 – Igen, mert a kezükben van a sajtó, és óriási gazdasági érdekkör sorakozott fel mögéjük. Átcsoportosultak az SZDSZ és MSZP mögül. Aki nem hiszi, nézze meg, van-e olyan nap, hogy a Népszabadság ne írna a Jobbikról. Viszont nincs olyan év, hogy akár egy cikket is írnának a MIÉP-ről. Látnak engem egyetlen televíziócsatornán is szerepelni? Természetesen nem, mert az elhallgatás a leghatásosabb fegyver a politikában. A Jobbik azért szerveződik, hogy csak velük lehessen meg a 2/3-os többség. Ha ez bekövetkezne, abban a pillanatban úgy lépnének fel, mint az SZDSZ. Mindennek a kerékkötői lesznek, mert más esélyük nincs. Szorítják majd az új kormányt, ha kell, megint kivonulnak az utcára. Odáig jutott az ország, hogy az egész rendszert meg kell változtatni, így nem mehet tovább. Kérem, itt szükség lesz a 2/3-os törvényekre, hogy kilábaljunk ebből a helyzetből, hogy végre tiszta, törvényes rend legyen. Mert csak zavar van, szándékosan, folyamatosan fenntartott zavar. Káoszban nem lehet előre haladni, és csak fogy a magyar. S ha fogy a magyar, be lehet hozni idegeneket. Nem csak a Közel-Keletről, akiknek épülnek már az őrzött lakóparkok, hanem máshonnan is. Mert az idegeneknek semmi közük a magyar identitáshoz, történelemhez, nem is fáj nekik.

 – A Jobbik, mondják meg tudta szólítani a fiatalokat, Elnök úr meg nem hagy teret a fiataloknak. Érez-e személyes felelősséget abban, hogy a Jobbik ilyen módon megerősödött?

 – Nem. A Jobbik azért erősödött meg, mert megerősítették. A médiában való állandó szerepeltetésük által még akkor is, ha az bizonyos értelemben vett kritika. Ez a módszer: úgy felemelni őket, hogy a cigányellenesség, a szélsőségesség miatt érje őket vád, és ettől bizonyos rétegnek még szimpatikusabbak lesznek. Minden cikkben és minden interjúban ott az önbeteljesítő jóslat: a Jobbik megy felfelé, mint borban a gyöngy. Amikor Morvai Krisztina először feltűnt, nem találtam ellenszenvesnek, bár láttam, hogy minden szava, minden mozdulata ki van találva úgy, hogy az hatásos legyen. Aztán felhívták rá a figyelmemet, hogy Baló György felesége. Na, őt aztán van szerencsém ismerni. A kommunista, bolsevik hatalom egyik fő letéteményese Magyarországon. A médiahatalom lényege amúgy pont az, hogy aki nem szerepel a médiában, az nincs is. Ezért nem tudnak az emberek a mi munkánkról. Az MSZP szinte feladja magát, az SZDSZ fel is oszlatja magát. Mondhatjuk, hogy ez a válság tünete, de valójában arról van szó, hogy a kádereket át kell telepíteni ebbe az új proletárpártba. Nincs ebben semmi újdonság, láttuk ezt már 1990- ben…. A legnagyobb baj mégis az, hogy fiatal, lelkes embereket használ fel a Jobbik, kihasználva a rendszer elleni indulatukat. Szélhámosságról van szó, a Jobbik által bevonzott őszinte, jobboldali emberek hátán egy többször bukott, baloldali, liberális, gazdasági érdekkör kíván felkapaszkodni és fennmaradni. Félek, későn érkezik majd a felismerés, nagy lesz a csalódás, és súlyos árat fog érte fizetni az egész ország. Konkrétan azt a történelmi pillanatot halaszthatjuk el, amely lehetővé tenné a jobboldal olyan arányú többségét, amely végre képes lenne rendszert változtatni, és Magyarországot a helyes útra kormányozni.

 (Az interjú a Kiskutas faluházának színpadán elhangzottak szerkesztett változata)