vissza a főoldalra

 2009.10.02. 

Helyrehozható-e egy könnyű kis fogyókúrával az összeomlott egészségügy?

A válságos helyzetről két olyan főigazgatót is megkérdeztünk, akik egyáltalán nem vádolhatók jobboldali elhajlással. Dr. Repa Imre, (képe a főlapon) a kaposvári Kaposi Mór Kórház főigazgatója. A professzor úr Molnár Lajos és Horváth Ágnes az ún. reform támogatója volt – korábban. Dr. Rácz Jenő (alsó kép) volt egészségügyi miniszter (MSZP), a veszprémi kórház főigazgatója. A két főigazgató ma már nyíltan beszél. Telefonon kerestem meg a közismert orvosokat. Elsőként dr. Kovács László (felső kép) főorvost, a MIÉP elnökhelyettesét hívtuk.

 Az elmúlt héten egy ember a kórházközi bolyongásban meghalt. Gyomorvérzése volt, és az ügyeletes kórházak – köztük a kiemelt sürgősségi ellátással megbízott kórház – nem fogadták a beteget. A beteg meghalt, és nem ez az első eset – mondja dr. Kovács László, a hódmezővásárhelyi kórház orvosigazgatója: Nem a kórházak, nem a mentőszolgálat a bűnös, hanem maga a rendszer. Nem a rendszerrel van a baj, hanem a rendszer a baj. Jó előre figyelmeztettük az egészségügyi kormányzatot, meg magát az egymást követő két miniszterelnököt, hogy ebből katasztrófa lesz. Akkor szándékosan indulatosan fogalmaztam, azt mondtam, aki ezt a gonosztettet végrehajtja, azt olyan hosszú börtönbüntetésre kell ítélni, hogy a műanyag bilincs is lerohadjon a kezéről. Húszezren tüntettünk ez ellen a rothadt rendszer ellen Vásárhelyen, a polgármesterrel az élen. De minket kizártak a nyilvánosságból. A katasztrófa pedig itt van. Most nem indulatból, teljes higgadtsággal állítom, hogy ezt a merényletet nem tudta volna támogatás nélkül végrehajtani a két főbűnös. A kórházszövetség és számos főigazgató szállította az ideológiát ezeknek az eszement kormányoknak. Azt hazudták, hogy elég száznál kevesebb kórház, elég tízezernél kevesebb orvos és szakápoló, és Molnár Lajos meg Horváth Ágnes, a két miniszter ezt a merényletet végrehajtotta. Most már hiába jönnek az igazgatók, a professzorok, a kórházszövetség utólag hiába zokognak. A magyar egészségügyet felszámolták. A betegeket nem lehet gyógyítani, a betegek meghalnak. Nem a beosztott orvos, nem a kórház és nem a mentős a hibás, mint ahogy a sajtó híreszteli. Most tárgyalnak az irgalmas szamaritánusok, hogy nem jó a bázis- és a vegyes finanszírozás. Hát persze, hogy nem jó. Ennyi pénzből nem lehet gyógyítani. Jól emlékszem, Csehák Judit volt szocialista egészségügyi miniszter bevallotta: 1500 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből, ezzel lehetetlenné tették a kórházak működését. És most gyalázatos módon 5 milliárd forintot ígér a jelenkori egészségügyi miniszter a kórházak megsegítésére. Semmire nem elég ez a pénz. 5 milliárd áll szemben az 1500 milliárd elsinkófált pénzzel. Az új ideológusoknak mellénk kellett volna állniuk, amikor Hódmezővásárhely népe fellázadt a kórházbezárási akció ellen, amikor kikérte magának, hogy számos gyógyító ágyat felszámoltak. Nem kevesen voltak akkor a város főterén. Ezek után ki akartak záratni az orvoskamarából, és mivel az orvosok ehhez nem járultak hozzá, kilépett hát a testületből a Győr városi kórboncnok igazgató. A parlament a következő évi költségvetésről tárgyal. Azt hazudják, hogy az egészségügy többet kap, mint tavaly. Ezzel szemben már ez évben működésképtelenné válnak a kórházak. Azonnali beavatkozásként 30 milliárd forintot kérnek, hogy dolgozhassanak. Az elmúlt hét végén Székely Tamás egészségügyi miniszter 5 milliárdot ígért. Azt mondták az igazgatók, ez annyit ér, mint halottnak a csók. És fenntartják álláspontjukat, ha radikálisan nem lép a kormány, több mint százan éhségsztrájkolni fognak. Igaz ami igaz, az éhségsztrájkolók közül sokan nemet mondtak Molnár Lajos és Horváth Ágnes kiérdemesült miniszterek tombolására. De éppen elegen voltak, akik ennek a színtársulatnak a kegyeit keresték. Végül is mindegy is, mára már bevégeztetett. Köszönet érte a Gyurcsány- és a Bajnai-kormánynak és támogatóiknak – zárta dr. Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese az interjút.

 Nincs miből spórolni

Dr. Repa Imre: Ami a költségvetési tervezetet illeti, azzal nincs mit kezdeni. Ha elfogadja ezt a tervezetet a parlament, életveszélyes helyzet alakul ki. De már most elviselhetetlen a jelenlegi állapot. 30 milliárd forintra lenne szükség azonnali beavatkozásként. A költségvetésből adódó következmények két pontban foglalhatók össze: halasztani kell a műtéteket – epeműtét stb. stb. –, de a gyógyításban a halasztás mindig következményekkel jár; radikálisan csökkenteni kell a gyógyító létszámot. Számoljunk – mondta dr. Repa Imre főigazgató. Jelenleg 163 fekvőbeteg- ellátó intézet dolgozik. A járóbeteg-ellátást 463 intézet vállalja magára. Manapság 120-130 ezer ember dolgozik az egészségügyben, ebből tízezret a költségvetési kondíciók mellett azonnal el kell bocsátani. De nem ennyi az egész. Az elmúlt időszakban a kórházak dolgozói helyett ezeket a munkákat kisvállalkozók, különböző vállalkozások, beszállítók vállalták el. Így is tízezer ember munkahelyéről van szó, ők is munka nélkül maradnak, ha ezt a lépést választja a kormány. Végig kell gondolni, mindez milyen következményekkel jár. Számolnunk kell a kiadások növekedésével, az inflációval és az áfa-terhekkel, melyek növekedtek. Az állam a gazdálkodási nehézségeit a kórházakra terhelte. És most számoljunk tovább. Az elmúlt évben 24 milliárd forint „plusz pénzt” osztottak szét. Ezt a növekményt a költségvetési tervezet eleve elviszi. 30 milliárd forinttal kevesebb összegből gazdálkodunk, az E-alap 17 milliárdot jelentett. Összeadhatjuk ezeket az összegeket, és kijön egy 70 milliárdos érvágás, amelyet a kórházaknak kellene elszenvedni. Valahol valakik ezt a pénzt lenyelték, nyoma sincs. Ez a tervezet elfogadhatatlan. A világon mindenütt a receszszió mellett pénzt is raknak az egészségügybe. Én csak egyet kérdezek: Magyarországon vajon miért csinálják másként? – fejezte be egy jogos kérdéssel röviden telefoninterjúját dr. Repa Imre főigazgató.

 A minimumhoz sem elegendő

Dr. Rácz Jenő volt egészségügyi miniszter (MSZP) értekezletek között szorított időt a Magyar Fórum kérdéseinek fogadására.

 – Főigazgató úr, egy korábbi megállapítását idézem: a források nem elegendőek az ellátó rendszerek igényeinek minimális kielégítésére sem.

 – Egészen pontosan azt mondtam, hogy eljutunk addig a szintig, hogy a minimális igényeket sem képes kielégíteni a költségvetés. Ez az esztendő ezt ékesen bizonyítja.

 – Ha ez így van, akkor mit jelent ez?

 – Ha a sarokszámok így maradnak, év végére összeomlik a magyar egészségügy, elsősorban a kórházi ellátás. A most kitalált bázisfinanszírozás pontosan mutatja a helyzetünket. Maga a módszer elfogadható, mert tervezhető, tisztán mutatja, hogy mi a helyzet. A bázisfinanszírozási rendszerben látjuk, hogy az ellátáshoz, a munkánkhoz, amit ad a költségvetés, nem elegendő a pénz. Sem a mostani, sem a jövő évi helyzet, amit felrajzoltak nekünk, nem elfogadható számunkra. Maga a költségvetési tervezet sem.

 – Tárgyaltak az egészségbiztosítási vezetőkkel, az egészségügyi miniszterrel, végül Bajnai Gordonnal. És most újra tárgyalóasztalhoz ültek dr. Székely Tamás miniszterrel.

 – Megbeszéléseinken a kórházvezetők közös nevezőre jutottak. Ebből a pénzből nem lehet finanszírozni a magyar egészségügyet. Az egészségügy több lábon áll. Kevesebb pénzből is lehet egészségügyet csinálni, kórházakat működtetni, de akkor azt meg kell mondani, ennyi pénz van, több nincs. De a kevesebb pénzből ugyanazt megcsinálni, az már végképp lehetetlen. A végső szó kimondása nem az orvosok felelőssége, hanem a politikáé és a kormányé.

 – A költségvetésnek ez a kettőslátása, hogy kevesebb pénzt ad, de az állam ugyanazt követeli a kórházaktól, hagyományozódik egyik kormányról a másikra.

 – Az egészségügy háromlábú szék, az úgy nem megy, hogy az egyik lábát levágjuk, a másik kettőt eredeti állapotában hagyjuk, a pénzt elvesszük és ugyanazt a munkát követeljük, mint a több pénz mellett. Ezért mondom, hogy ebben a felemás rendszerben az igények kielégítésének minimumára sincs lehetőség jelenleg. Ezért az esztendő végére beáll a csőd. Tisztán látszik, nem elegendő az ellátáshoz az az összeg, amivel a kormány most és a következő évben számol.

 – Ennek a kétarcúságnak a jelei már korábban is megmutatkoztak. A viszonyokat a magyar egészségügyben ön miniszterként is kitűnően ismerte. El is készítették a költségvetési javaslatukat annak idején. Azután hirtelen nem ön lett az egészségügyi miniszter, hanem Molnár Lajos az SZDSZ színeiben.

 – Én annak idején más programot készítettem. Helyette bejött a biztosítási program. Mi szakmai programot tettünk le az asztalra, konzekvens szakmai programot. Ezt a polgári oldal és a szociáldemokraták egyértelműen támogatták. Ezután az új kormány a liberális tervezetet fogadta el. Mi biztosítási reformmal nem foglalkoztunk. Az egészségügyben aki időt veszít, sokat, nagyon sokat veszít.

 – Vagy mindent veszít! Főigazgató úr, korábban városok lázadtak fel a liberális egészségügyi program ellen. Dr. Kovács László hódmezővásárhelyi orvosigazgató kemény szavakkal előre figyelmeztetett. Amit a liberálisok terveznek, az maga a csőd, az maga bűntett. Be is csődöltek.

 – Jelen körülmények között a kényszerhelyzetben nem tehetünk mást. Előre kell figyelnünk, és a jövővel foglalkoznunk. Ezért örülök annak, hogy a magyar egészségügy egységesen azt mondta: a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan.

Győri Béla