|
 2009.10.09.
Márai Sándor: Zendülők
(Bárka Színház)
Márai
Sándorról az elmúlt húsz évben hallhatunk újra. Az Egyesült
Államokban, San Diegóban, idős korában önkezével vetett véget
életének 1989-ben, ezért nem tehetett tanúja azoknak a szép,
fényes – s akkor úgy gondoltuk – sorsfordító napoknak,
amikor teli voltunk reménnyel, a magyar nép emberhez méltó,
jobb jövőjébe vetett hittel. A rendszerváltásnak nevezett
hatalomátrendeződés óta szabad róla nemcsak suttogva, hanem
hangosan beszélni, még azt is mondhatnánk: divatba jött.
Tananyag, sőt érettségi tétel lett belőle a középiskolákban.
Bátran kijelenthetjük, valóságos Márai-reneszánszot élünk
át, nemcsak Európában hanem a tengeren túlon is ő az egyik
legünnepeltebb magyar szerző. Olaszországban, főképp Salernóban,
ahol Márai hosszabb ideig lakott, szabályos Márai-kultusz
alakult ki, műveit egymás után dobják piacra, drámáit egymás
után újítják fel. Márai mindössze két színjátékot
alkotott. Kaland című darabját 1940-ben mutatták be a Nemzeti
Kamaraszínházában, A kassai polgárok című drámáját pedig
1942-ben a Nemzetiben. Mindkettőt a méltatlanul elfeledett, a
szovjet hódoltság idején vidékre száműzött színháztudós,
Németh Antal rendezte. Miután kevés színjátékot írt, ezért
dramatizálják regényeit. A gyertyák csonkig égnek című regény-átiratot
a Pesti Magyar Színház éveken keresztül játszotta. A Pinceszínház
jelenleg három Márai-művet tart műsorán: a Kalandot, a Válás
Budán-t és Az igazit. A Bárkában most, szeptember 25-én
bemutatott Zendülőkkel együtt a Pinceszínház és a Bárka
igen kedvezményes árú bérletet is hirdetett ebből a négy előadásból.
A Bárka hű marad önmagához: ifjúsági sorozatában A Pál
utcai fiúk, A legyek ura, Iskola a határon, Istentelen ifjúság
után tűzte műsorára a Zendülőket.
 A
zendülők – így névelővel – először 1930-ban a Révai
kiadó gondozásában jelent meg, majd témáját az író tovább
folytatta a Féltékenyek, Sértődöttek, Sereghajtók című
alkotásaiban, és az 1980-as években A Garrenek műve címmel
regényciklussá dolgozta össze. Mindig emberpróbáló feladat
olyan művet színpadra állítani, amit szerzője prózai formában
vetett papírra. Márai amúgy is kimondottan epikus alkatú író,
ezért bizony hősi tett regényeiből feszes ritmusú, pergő
dialógusokból álló, a feszültséget folyton emelő, azaz a közönség
érdeklődését mindvégig fenntartó színi előadást létrehozni.
Erre tesz kísérletet Gyarmati Kata dramaturg. Már a szórólapokon
és az ismertetőkön is azt tüntetik fel: „A regény motívumainak
felhasználásával” készült el az adaptáció. És ez így
igaz. A színdarab csak a szereplők nevét, a cselekmény vázát
és idejét tartja meg, a veretes Márai-szövegből viszont jóformán
semmit. A dráma játékideje az első világháború utolsó
napjaiban kezdődik, ahol az öregek hazug és piszkos erkölcsi
berendezkedése ellen lázad a négy, érettségi előtt álló fiú.
Úgy „zendülnek”, ahogyan általában a fiatalok szoktak: különcködő
szokásaikkal, sajátságos jelzésrendszereikkel, szóhasználatukkal
körbekerítik magukat, véd- és dacszövetséget kötnek egymással,
italoznak, tanáraikat szidják, nem fogadnak el semmilyen tekintélyt,
egyik közülük pénzt lop, ami már több puszta diákcsínynél,
a másik elzálogosítja a családi ezüstöt. Azonban a társadalmi
különbségeken, kisebbrendűségi érzéseken - akármilyen jó
barátok, - nem tudnak átlépni, és a végén önmaguk törvényei
szerint kialakított rendjük felborul, bármennyire is nem akarják,
és a nyomaték kedvéért számtalanszor elharsogják, hogy „apáink
életéből nem kérünk,” mégis megindulnak az apák által járt
úton. Felnőtté válni bizony nem könnyű, nem egyenes, hanem rögös,
buktatókkal teli ösvényeken vezet, és ez így volt az ókorban
is és így van a harmadik évezredben is. Gyarmati Kata kitágítja
a regény érvényességét, bárhol és bármikor bekövetkezhető
történetet és általános karaktereket állít a nézők elé:
a lelkesedőt, a kételkedőt, a félénket meg az árulkodót. A
Zendülők négyfős közössége szétesik, a félkarú testvér,
a színész és a zálogos személyében idősebb férfiak
furakodnak közéjük, e három úriember fellazítja szoros kötelékeiket,
s megbontja zárt soraikat.
A
négy fiút négy fiatal vendégművész alakítja: Koloszár András,
Dér Zsolt, Egri Bálint és Kulcsár Balázs. Mindannyian
nagyszerű teljesítményt nyújtanak, szövegmondásuk érthető,
tisztán, jó hangsúllyal, hanglejtéssel ejtik a szavakat, színészi
játékuk érett, semmi keresettség, bizonytalankodás nincs bennük.
A Bárka társulatából Dévai Balázs, Kardos Róbert, Gados Béla,
Varjú Olga és Réti Adrienn vesz részt a produkcióban, nekik
kisebb feladatuk van, de azt derekasan megoldják Ez a Vidovszky
György által rendezett előadás lassan, epikus hömpölygéssel
halad előre, közel három óráig tart, ennek ellenére leköti
a publikum tagjainak figyelmét, mert mindenki talál benne saját
életével azonos párhuzamot.
Dr. Petővári Ágnes
|
