|
 2009.10.09.
A Rác fürdőt is ellopják?
–
Vendégünk György István, a Fidesz fővárosi frakciójának
helyettes vezetője. Igaz a hír, hogy mire a munkálatok javarészét
elvégezték a Rác fürdő felújításának örve alatt, addigra
a tulajdonjogának 75%-a átlényegült, magánkezekbe került?
– Sajnos, úgy tűnik, hogy ez igaz.
– És ki a talentumos tulajdonos?
– Egy kft., amelyet a Gyógyfürdők Zrt. és egy magánbefektetői
kör alakított még 2001-ben. Ez a Rác Nosztalgia Kft. névre
hallgató cég, amelynek tulajdonosa a Gyógyfürdők Zrt. 25%-
ban, és 75%-ban pedig a Rác Beruházó Kft.
– A Gyógyfürdők Zrt. a Fővárosé?
– Igen. Budapest Gyógyfürdők és Hévízek Zrt. Ez a
teljes neve.
– A gyógyfürdőink
nemzeti kincseink lennének, ha nem lopnák el.
– Valóban nemzeti kincsek a gyógyvizeink. 2001-ben a Fővárosi
Önkormányzat a nyilvánosságot megtévesztette, úgy tett,
mintha a Rác fürdőt felújítani kívánná. Legalábbis ez egy
hivatalos verziója a történéseknek, valójában valószínűleg
valakik összeültek és kitalálták azt, hogy milyen konstrukcióban
lehet 8 milliárdos beruházást elkezdeni és végrehajtani egy
fillér magántőke nélkül, majd a beruházás befejezésekor a
tulajdonjog 75%- át átvándoroltatni magánszemélyekhez. Ez egy
ismert konstrukció volt még a 90-es évek elején. Az állami
vagyon végül így vándorolt át magánszemélyek kezébe.
– A Fővárosi Közgyűlés
előtt indokolta-e valaki ezt a furcsa döntést, foglalkozott
ezzel egyáltalán a testület?
– Foglalkozott és azzal érveltek, hogy nem volt pénze a
Fővárosnak a felújításra. Ez elég rossz magyarázat. Ez a cég
2001-ben, hárommillió forint törzstőkével alakult, ennyi pénzre
volt szüksége a magánszemélyeknek ahhoz, hogy 75%-át
megszerezzék a beruházó kft.-nek. Majd sokáig nem történt
semmi, holott a szerződés arról szólt, hogy 2005. december
31-ig a Rác fürdő teljes felújításának be kell fejeződnie.
Cserében ingyen biztosítottak a Rác fürdő szomszédságában
egy telket, amin ez a beruházó cég felépít egy szállodát a
fürdő teljes felújításával egyidőben. Ellenkező esetre
szerződésbe foglalták a szankciót, nevezetesen: hatályát
veszti a megállapodás. Ahelyett, hogy ez bekövetkezett volna,
hiszen addig egy kapavágás sem történt, a főváros különböző
fórumain 5 alkalommal meghosszabbította a beruházás véghatáridejét,
2009. december 31-ére. A rafinált szerződés azt is
tartalmazza, hogy ha a használatbavételi engedélyt, a beruházó,
illetve a Rác Nosztalgia Kft. megszerzi, akkor a teljes
ingatlanegyüttes tulajdonosa már nem a Fővárosi Önkormányzat
Gyógyfürdők Zrt.-je lesz, hanem a 75%-ban magánszemélyek
tulajdonában lévő cég. A Gyógyfürdők Zrt. Vezérigazgatójának
magyarázata szerint időközben a magánszemélyek cége másfél
milliárd forintot betett az üzletbe. Valójában a konstrukció
kidolgozásakor csupán 2 250 000 forint elégnek bizonyult. Ezt követően
minden további hitelfelvétel fedezete a főváros, illetve a Gyógyfürdők
Zrt. vagyona volt. Így a szerződések nyújtotta megfelelő
ingatlanfedezettel, mely hosszú távú garanciát jelentett a
banknak, gyakorlatilag a kitalálás időpontjában erre a 2 250
000 forintra volt szükség, hogy később majd egy 8 milliárdos
vagyonnak a 75%-a átvándoroljon az ő tulajdonukba.
– Elvileg fennáll annak a
lehetősége, hogy banki tulajdonba kerül a Rác fürdő.
– Csak abban az esetben, ha a banki hiteleket nem tudja
visszafizetni a cég. Arra pedig a jelenlegi igérvények és
konstrukciók szerint nem kerül sor, hiszen egy luxusszálloda épült
fel, 67 szoba+elnöki lakosztály és a gyógyvíz teljes használata
is gyakorlatilag biztosításra került. Ugyanakkor a Rác fürdő
is felújításra került. Az a kérdés, hogy ha nincsenek magánszemélyek
és más jogi személyek ebben a konstrukcióban, csak a Fővárosi
Önkormányzat, akkor nem tudta volna-e úgy megoldani a felújítást,
hogy nem 75%-ban magántulajdonba megy át a fürdő, hanem marad
a fővárosé? A mi megítélésünk szerint ez megoldható lett
volna, a hitelfelvételre így is, úgy is a Fővárosi Önkormányzat
vagyona nyújtotta a fedezetet, tehát a főváros is fel tudott
volna venni hitelt és azokkal a kondíciókkal 2024- ig ennek a
hitelnek a visszafizetésére nyilvánvalóan mód lett volna.
– Itt a Rác fürdő, patinás,
ősi, budai gyógyfürdő, ott a Széchenyi, a Lukács, milyen
tulajdonjogok mozognak a gyógyfürdők tájékán Budapesten?
– A gyógyfürdők a Gyógyfürdők Zrt. Tulajdonában
vannak, a Zrt. pedig a főváros egyszemélyes tulajdonában. Ami
problémát jelent, hogy örökké arra hivatkozik a Fővárosi Önkormányzat,
vagy néhány illetékes, hogy nincsenek megfelelő források a
felújításra. Akkor be kell vonni a magántőkét, akár az üzemeltetésbe,
akár a Rác fürdő konstrukcióban egy beruházásra kapcsolva már
a tulajdonjog átadásával is. Én úgy gondolom, hogy egy felelős
Fővárosi Önkormányzati magatartás mindenképpen a főváros
és az itt lakók érdekeit kellene figyelembe vegye, és olyan
megoldásokat kell választani, amelyekkel hosszú távú garancia
van arra, hogy a gyógyvízhasználat a köz érdekében történjen.
Egy luxusszállodába – megítélésem szerint – a budapestiek
többsége nem fog ellátogatni.
– Minden körülmények között
gyanús ez a Rác fürdő história. Előrevetít valamit. A
magyarországi gyógyfürdőkre valakik rá akarják tenni a kezüket.
A liberálisoknak régi mániájuk bevonni a magántőkét és
akkor majd az fellendíti az adott iparágat vagy a gyógyfürdők
életét. Ezt megpróbálták már az egészségügyben is, aztán
a HospInvest nem hozta a pénzt, hanem vitte, majd becsődölt. A
modellt kidolgozták a Rác fürdőnél és aztán annyi Hajdúszoboszlónak
és annyi Cserkeszőlőnek.
– Ilyen veszélyek nyilván fennállhatnak, a mi vizsgálódásaink
nem terjedtek ki a főváros határain túlra, bizony élhetünk a
gyanúperrel, hogy bizonyos üzleti körök kivetik a hálójukat
erre a nemzeti kincsre és nyilván a tőkebefektetéseik busás
megtérülését remélik ebből a szektorból.
– Éppen a mai lapokban
olvasom a gyógyvizek helyzetéről szóló beszámolót. Gondolok
itt a Hunyadi Jánosra, a Ferencz Józsefre, a Mirádira, a Parádira,
a Salvusra és a többiekre. Elképedve olvasom, hogy az EU nem
engedi ezeket külföldön forgalmazni annak ellenére, hogy a
szovjet utódállamokban, az olaszoknál, spanyoloknál, a franciáknál,
a németeknél, a svédeknél, a lengyeleknél és Horvátországban,
Szlovákiában és Szlovéniában is forgalmazták a magyar gyógyvizeket.
Van-e összefüggés a gyógyfürdők helyzete és a gyógyvizek
magyarországi helyzete között?
– Ez részletesebb kutatást és sokkal mélyebb ismeretet igényelne
ahhoz, hogy erre korrekt választ tudjak adni. Valószínűsítem,
hogy igen. A gyógyvizek palackozás után külföldre is
eljuttathatók. Már az ivásra szánt vizek. A fürdők nyilván
helyhez kötöttek, Magyarországon elérhetők. Az EU-nak számtalan
előnye van Magyarország számára, de a hátrányokat is lehetne
bőséggel sorolni. Egy olyan gazdasági térség létrehozásáról
van szó, amely kezdetekben azoknak az alapítóknak a közös érdekére
épült, akik ezt megálmodták. Ma már a bővítés során
nagyon sok helyen piacvásárlás történik. Magyarország érdekérvényesítő
képessége nem a legmagasabb szintű az európai közösségben.
– Azt mondják, hogy a gyógyvizeknek
nincsen regisztrációs száma, következésképpen nem lehet
ezeket forgalmazni. Gőgös Zoltán FVM-államtitkár pedig azt
mondja, hogy ők ezzel nem foglalkoznak.
– Azt gondlom, hogy egy kicsit jobban átgondolt stratégiákra
lenne szükség a nemzeti kincsek védelmében, illetve a fővárosi
vagyon védelmében. Ezt most számon kérjük és nem látjuk,
hogy érdemben és megfelelő szinten megvalósul-e a nemzeti
kincsek védelme.
– Plenárisan ezt az ügyet
szóvá tette a fővárosban?
– Még nem, most a feltárás megtörtént, a legfőbb ügyészt
kértük a kivizsgáláshoz, hogy ezt a konstrukciót mindenben összeegyeztethetőnek
tartja-e a fennálló jogszabályokkal, vagy pedig ne adj’ Isten
olyan tényállások is vannak, amelyek Btk-ba ütköznek. Ezt a
vizsgálatot kértük, mivel a Fővárosi Önkormányzatban az
eddigi tapasztalatok szerint minden ilyen kezdeményezésünk halálra
van ítélve. Ezért gondoljuk azt, hogy a korrekt kivizsgálás
nem remélhető sem a Fővárosi Közgyűléstől sem annak
bizottságaitól,sem az F. K. által felkért szakértőktől.
Csak a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze által a vizsgálat
elvégzésére utasított ügyészi vagy más nyomozati szervet
tartjuk elfogadhatónak
– Az önök kutatásai nyomán
megszületett egykét publikáció, tévés megnyilatkozás,
meglehetősen nagy érdeklődést, sőt mi több, felháborodást
váltott ki a fővárosban.
– A főváros cégei bizonyos szempontból terítéken
vannak az ilyen típusú kérdésfeltevésben. Pl. a BKV-ügyek
pestiesen szólva okkal verték ki a biztosítékot az embereknél.
Azt látjuk, hogy nem egyediek ezek az ügyek, akár a tanácsadói
szerződések vonatkozásában, az eljárások, módok, amiket választottak
különböző témákban és projektekben. Ezeket egyenként meg
kell vizsgálni, hogy az első körben felvetődő kérdések
megnyugtatóan megválaszolhatók-e, vagy tovább kell menni és különböző
eljárások keretében, akár büntetőeljárás keretében kell
megtalálni azt, hogy kik a felelősei a visszásságoknak.
– Kedves képviselő úr,
annál is inkább fontos ezt a témát felvetni és napirenden
tartani, mert ennek a fővárosi vezető koalíciónak néhány hónapja
vagy hete van hátra, de tudjuk tapasztalatból, hogy az őszi légy
csíp a legjobban, és az utolsó órákban és heteken sok
mindent el tudnak végérvényesen rontani.
– Igen, bár azt hiszem, hogy a jelenlegi koalíció működésének
az időpontjára kicsit optimista volt az előrejelzés, hiszen a
következő önkormányzati választásra 2010 októberében kerül
sor, ez még egy esztendő. Látjuk, hogy recseg-ropog ez a koalíció,
érdemi döntés kevés születik. Olcsó politikai alkuk vezetik
ma a fővárost, és ez semmiképpen sem szolgálja a fővárosiak
érdekét.
– Hálás vagyok önnek,
hogy mindezt elmondta.
Győri Béla
|
